*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~Kedves~

Miután mindent a bendőmbe tettem jöttek is vissza azok az undormányok és az eddigi ülő.. Őt kezdték el követni.

Egy kellemesebbnek mondható folyosóra léptünk. Megálltunk egy feketére mázolt ajtónál.

-Elmehettek. - intett a két faszkalapnak, hogy húzás van.

Bementünk a szobába. A szám tátva maradt. Odabenn a fekete és a piros minden árnyalata megtatálható volt.

Az ágy egy hatalmas nagy francia ágy, amin ha jól látom fekete sejem húzat van.

-Csak úgy mesúgom, hogy ők is hallottak mindent. - súgta a fülembe.

Na ne máár. Ez igazságtalan.

-Ha vámpír lennél nem lenne igazságtalan. - vágott vissza.

-Amúgy miért pont engem raboltattál el? - tereltem egy kicsit más irányba a témát.

-Nem tudom! Csak azt mondtam hozzanak nekem egy embert. Tudod az őszintét megvallva örürök, hogy te vagy az elrabolt személy. - mondandója nem kicsit lepett meg. Mi az, hogy örül. Igazából ha úgy vesszük, akkor nekem.

Erre a gondolatra végigfutott rajtam a borzongás, de abból a jó fajtából.

-Gyere itt a fürdő. Zuhanyozz le aztán kapsz valami göncöt.. - cssk álltam ott mint egy darab fa(sz).

-Talán vetkőztesselek le és fürdesselek le? - kérdezte egy semmit nem mondó arccal.

-Nem köszönöm. - chh pedig... vagy is nem semmi.

-Pedig jó lett volna. - mondta hallakan! Azt hitte nem fogom meghallani, de bizony nem így sikerült.

Gyors beszaladtam és megmosakodtam valami isteni férfias tusfürdővel. Mikor megtörülköztem felvettem egy alsót egy...... semmit többet.

Kössz kedves vagy.

Félve egyszál alsóban léptem ki a fürdőből 

-Hmm.. na gyere ide be mellém. - paskolja meg maga mellett az üres helyet.

Tettem amit mondott. Befeküdtem és akkor vettem észre, hogy...