*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~Aztán~

Fekete haj, fekete öltöny, fekete nadrág, fekete cipő, fekete karmok(?), fekete szarvak(?), fekete szárnyak(?) mindene fekete! Még a szeme is. Csak a bőre olyan, mint a hó. Rettenetesen bevagyok szarva. És ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy úgy remegek, mint egy szűz kiscsaj. Ebben az a vicces, hogy tényleg szűz cagyok csak nem kiscsaj.

Hirtelen előttem terem. Oldalra billenti a fejét és úgy méreget. Eleresztettem egy könnycseppet. Nem akarok meghalni. Nem is csókolóztam még nem is szeretkeztem még. Nem láttam még a Titanicot sem. Istenem segíts kérlek.

Erőt veszek magamon és felteszek egy engem nagyon foglalkoztató kérdést.

-M..mi vagy t.. e? - na ez nem ilyennek hangzott fejben.

-A megmentőd. - csak ennyit mondott. De az a hang sosem fog kimenni a fejemből. Olyan mély orgánummal szólalt meg, hogy az valami hietetlen.

-Amúgy meg egy vámpír, vagy ha akarom démon vagy ha akarom bármi vagy bárki. - adta meg a választ előző kérdésemre.

-Miért vagyok itt? Megakarsz...... enni? - ez van brnnem már egy jó idelye. Félek na.

-Nem..... vagy nem tetszik valami, akkor igen. - mi a...?

Nem bírok megszólalni.

-Na jó amúgy nem így nézek ám ki. Csak gondoltam megilyesztelek. Látom sikerült is. - nevetett, majd egy füstfelhő keletkezett kötülötte.

Aztán....

Egy rendes srác fogadott látványként. Most így sokkal....... helyesebb? Igen! Teljes mértékben.

Nálam egy olyan fél fejjel kisebb, de ez nem azt jeleni, hogy gyengébb is.

-Ugye azt azért vágod, hogy eddig mindent hallottam a szűzes dologgal kapcsolatban egészen idág? - kérdezi úgy, mintha ez olyan kiszopom a kisujjamból dolog lenne.
Na de várjunk csak... Most ez komoly?...