*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~Lesokkolt~

Sejthettem volna, hogy ez egy csapda. Azonnal szaladásnak indultam. Utam közben üzentem a többieknek telepatikusan és mindent elmondtam nekik.

Már a kastélyom kapujánál voltam, amikor könnyeim száguldozni kezdtek arcomon.

Szabályosan berontottam és már azonnal szaladtam is fel a lépcsőn. Teleportálni nem tudok mert kiskorom óta ezt valami akadályozza.

Betörtem az ajtót és a szemeimet az ágyra vezettem, de ami ott várt lesokkolt.

Szerelmem feküdt rajta. Teste tele van karmolásokkal, szívás foltokkal. Az egész lepedő csupa vér. Közelebb mentem és láttam, hogy az mind belőle jön ki. Seperc alatt felkaptam és a kádba engettem vizet. Óvatos, finom mozdulatokkal mosdattam meg picinyemet.

Miután lemosdattam bedugtam az ágyba és szépen betakartam. Mellébújtam könnyes pofával. Rettenetes vámpír vagyok egy undoríttó gyökér, aki bedőlt egy ilyen ócska trükknek.

-Nem vagy undoríttó. Te az én szerelmem vagy. - suttogta fülembe kicsi kincsem.

-Na valaki a gondolataimban turkál! Na de viccet férre rettenetesen megilyedtem. Egész hazafelé úton sírtam. - hüppögök még mindig, ahogy bevillanak a nem olyan régen látott képek

-Jobban vagyok. Csak nagyon fáj a.. a fenekem. Az a buzi, köcsög, fasszopó teljesen szétrepített odalennt. Anmyira féltem. Teljesen tehetetlennek éreztem magam. - kezd el ő is sírni. Azonnal kezeim közé fogtam puha könnyes arcát és megcsókoltam.

Fölé kerekedtem és úgy faltam tovább. Lassan elváltam mivel észrevettem, hogy kellemetlen emlékei vannak.

-Ne félj bogaran holnap megkeresem és olyan halált fog halni, hogy az hietetlen. A tőr helyét tudjuk, hogy hol van. Tudod az ördögök vagy is az aki téged... Hu az nem halhatatlan. Olyan kínokat fog átélni, hogy élvezet lesz nézni. - mondtam vészjóslóan.

-Köszönöm szerelmem...