*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~Ádámkoztümben~

Kieresztettem egy halk nyögés szerű valamit. Már a suttogással a halálba lehetett volna kergetni.

-De én....

-Ne félj vigyázni fogok rád. Gondolom nem hitted volna soha, hogy egy vámpírral fogod elveszteni.? - kuncogott édesen.

-Ami azt illeti soha sem. - adtam az igazi válaszomat.

Ez után nem beszéltünk csak cselekedtünk, vagy is ő, mert én nem tudtam mit csináljak.

Lassan hajolt a nyakamhoz amin lehettetnyi puszikat hagyott. Minden csókocska után felsóhalytottam.

-Áhh ezek a fránya ruhák! Nem kellenek ide! - és már szedte is le felsőmet.

Nagyon lassan cselekedett. Miután levette végignyalt köldökömtől egészen államig. Pár másodperc múlva már ádámkoztümben virítottam. Ő is levette a nadrágját és a felsőjét. Alsóját nem láttam, hogy levette volna. Fogta magát és ráköpött ujjaira. Térdeimet felhúzta és közéjük furakodott. A szemebe nézett. Nem kellett megkérdeznie semmit, mert tudta a válaszom. Lassan tolta fel első ujját. Az érzésre felszisszentem, mert nem volt egy kellemes érzés.

És ez így folytatódott egészen négy ujjáig. Nem értettem minek neki négy ujjal tágítani, de amint láttam, hogy alsója a földre kerürt és feljebb nem emelkedett megfeszültem.

-E-ez ho-ogy fog be-elém férni? Ez halatma-as! - megilyedtem egy picit. Na jó kit is akarok megtéveszteni? Kurvára beparáztam. Szétfogok szakadni!

-Ne félj! Mondtam, hogy vigyázok rád. Nem azért raboltattalak el, hogy aztán dobjalak is ki olyan gyorsan! Csak tudod egy baj van! - ez már nem tetszik!

-É-és mi-i az?

-Az, hogy ma telihold lesz! És lehet bántani foglak! Igazából nem lehet, hanem biztos. Mivel ilyenkor nagyon sőt rettenetesen megkívánom a vért. Jobban, mint álltalában.

Ajajj...