*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~A rohadt életbe!~

Se szó se beszéd tágítás nélkül belémvágódik hatalmas farkával. A mérhetetlen fájdalom miatt ordítok. Ezt azonban hatalmas  keze megakadályozza. Befogja számat és elmebeteg vigyorral döfköd. Olyan tempót diktál, hogy nem tudom még a nevemet sem. Egy kicsit sem azért nyögök, mert annyira élvezem. Nagyon kellemetlen. Sőt undoríttó.

Valami túlságisan is csúszossá tette a helyzetet. Azt hittem, hogy belém élvezett, de nem. Kihúzódik belőlem, majd fintorogva feláll.

-Undoríttó vagy. Ennyit nem bírsz ki? Most miattad véres lett a faszom. Szopj le! Azonnal! - parancsol rám és testem megint magától mozdul.

Csak annyit veszek észre, hogy előtte térdelek és szemezek tagjával. Kimondhatatlanul fáj a fenekem meg úgy mindenem, de ennek a mágiának  "köszönhetem" , hogy nem rogyok össze.

Kezeim megmozdulnak és férfiassága köré kulcsolódnak. A fenekemből még mindig folyik a vér megállás nélkül. Megunta a várakozást, ezért fejemet magára húzta.

Gigászi tagja egyből a gégémet csapta meg. Kihúzta félig, majd azzal a lendülettel vissza. Már csillagokat láttam a hirtelenjében ért sok fájdalom miatt.

Állatokat megszégyenítő hangon morgott össze vissza. Undoríttó féreg. Annyira a vámpírság elején vagyok, hogy még semmire nem vagyok képes. Főleg nem bántani ezt a férget.

Az ágyhoz parancsol. Mikor eltűnt egy füstfelhő közepette megszűnt a mágia. Felüvöltöttem. Sírtam és sírtam. A halál sokkal jobb lenne. Persze erről azonnal letettem, hiszen már nem vagyok halandó.

Yoongi pov.

Mikor odaértünk a harcmezőre csak a síri csen fogaditt minket. Egy lélek sem volt ott rajtunk kívül.

A hirtelen éles fájdalom miatt ami a fejembe hasított a földre térdeltem. Az agyam megannyi micskos dolgot vetíttet szemem vásznára. Szerelmemet láttam kínok közt vergődni, mikor is képbe került egy ördög is. A rohadt életbe!...