*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~Hold~

Mit is mondhatnék? Hát félek! Alapból egy félős személyiség vagyok.

Suga azt mondta, hogy a szobában lévő nagy és erős szekrényhez láncoljam ki.

Így is tettem.

Kinéztem a hatalmas ablkon. Előjőtt a Hold.

Tekintetem Yoongira tévedt és  a könnyeim jöttek elő látványára.

Rosszabbul nézett ki, mint amikor legelőször megláttam.

Szarvai és harmai ismét előjöttek, de sokkal nagyobbak lettek. Szeme is fekete lett, de semmilyen csillogást nem lehetett észrevenni bennük.

Kezein és nyakán az erek is kijöttek, ahogy próbálta leszedni saját maga kreált ötletét.

Szájából kikandikáltak inkább hatalmas agyarra hasonlító fogai. Annyira megnőttek, hogy felszakította saját ajkát vele.

Én csak összekuporodva, felhúzott térdekkel gubbasztottam az ágy végében.

Épp csak egy pillanatra vettem le róla a szemem és amikor a Holdról az ő irányába néztem, sehol senki.

Egy erős kéz szorult nyakam köré és lenyomott az ágyra.

Szemében a semmi terjengett. Ez nem ő. Olyan, mint ha csak egy üres, de mozogni képes tárgy lenne.

Már allig kaptam levegőt szorítása miatt. Kapálóztam. Leakartam szedni a kezét, de ez esélytelennek bizonyult.

Végre elengedett. Ráült a csípőmre. Ez után olyat tesz ami kihathat életemre , ha egyáltalán megengedi, hogy életben maradhassak.

Nyakamhoz hajolt és jó mélyet szippantott illatomból.

Remegtem és sírtam. Ha akartam volna sem tudtam volna abbahagyni egyik tevékenységemet sem.

Érdes, sikamlós nyelvével végigszántotta érzékeny ponomat több alkalommal.

Kezeimet fejem felett összekulcsolta egy kézzel a másikkal oldalra fordította a fejem.

Mégegyszer megnyalta, majd belémmélyesztette agyarait.

Átszakítva a bőrömet foga egy pukkanó hangot adott ki. Sikoltoztam, üvöltöztem a fájdalomtól, de meg sem hallotta fülében dübörgő vértől. Szívta vérem megállás nélkül...