*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~Vörös szempár~

Egy kicsit féltem, mivel már jócskán besötétedett. Nagyobb figyelmet nem szenteltem ennek inkább.

Ahogy mentem egyre jobban aggasztott egy dolog. Még pedig az, hogy olyan minha figyelbe valami/valaki.

Inkább ezt is elnyomtam magamban. Már csak két sarkocska volt vissza, amikor is léptek vagy inkább futás zaja csapta meg a fülem.

Erre hátra fordultam, de nem láttam semmit. Visszafordultam és gyorsabbra vettem a tempót. Lefordultam az utolsó kanyarnál is, amikor megint hallottam a lépések hangját. Megfordultam. Uram atyám. Egy alakot vettem ki a rosszul megvilágított utcán.

Az az egyletlen egy mocskos lámpa is most kezd el vibrálni. Ez nem igaz. És bumm.... Elrobbant. Ez nagyon nem tetszik nekem.

Az alak már kb öt méterre állhat előttem. Még a szar is belémfagyott. Nem láttam az arcát, de nagyon féltem.

Bátorságomat előkaparásztam a béka feneke alól és nagy nehezen megszólaltam.

-Mii it aakar-sz? Kii v-agy? - tapsot nekem.

Az illető egy szót sem szól. Nem értem magam. Eltudnék szaladni ki tudja meggid, de el. Ehelyett csak itt állok földbegyökerezett lábakkal.

Mozdulnék,..... de nem tudok!
Mintha valami nem ebgedné.

A félelem átveszi testem felett az irányítást és hangos zokogásban török ki.

Hirtelen terem előttem az ember és fog rá jó erősen vállaimra. Annyir a félek, hogy remegésem közben képtelen vagyok felnézni rá.

-Nézz a szemembe. - mondja olyan hanggal, mintha egyszerre beszélne egy nő és egy mély orgánummal rendelkező férfi.

Hiába ilyesztő nem merem megtenni. A keze alatt a ruhá büdös égett szagát vélem felfedezni.

Félve pillantottam fel az arca irányába.

Ami ott fogadott az a vörös szempár...