*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~Tudatlan Min Yoon Gi~

Illata egyből orromba kúszott. Kikaptam kezéből. A szívószálat számhoz emeltem és szívni kezdtem. Az ízlelő bimbóim ugrándozni kezdtek ötömükbe.

Lassan a huszadik hopárnál jártam, amikor rettenetesen elkezdtem szédülni. Kuka sötétség.
Pilláimat nyitogattam. Azonnal felpattantam és körbenéztem. Egy cetlit pillantottam meg az ágyon magam mellett. Kezembe véve olvasni kezdtem a gyönyörű kézírást.

"Sajnálom, hogy nem voltam melletted, amikor felkeltél, de hírt kaptunk, hogy azonnali harcot szeretnének. Ígérem jövök amilyen gyorsan csak tudok. Ki ne merd tenni a lábad a kastélyból. Szeretlek én válpírom."

Szerelmed..

Mosolyogva olvastam a levelet, de viszont rettenetesen félek.

Úgy döntöttem, hogy lemegyek beszélgetni Taehyunggal. Mivel nem reggel hanem délután keltem fel gondoltam itthon van és főzöcskézik az itteni ember dolgozóknak.

Mikor leértem halk neszre lettem figyelmes. Nagy boldogan szaladtam be a konyhába, de azonnal lemerevedtem.

Egy szarvakkal ellátott, piros testű lény ült az aztalnál Taehyung megkötözött, betömött szájú alakjánál.

-Na végre, hogy itt vagy. - ördögien elmosolyodik az ördög. Míly meglepő.!

Testem azonnal reagál és odamegy hozzá. Ellenkezésem hiábavaló, már ott is állok előtte.

Egyet pislogok és már a szobámban vagyunk. Ilyedten nézek magamon végig, mivel anyaszült meztelen vagyok. Kezeimet megmozdítva hallottam valami fémes csilingelést. A kezeim a fejem felett az ágy rácsához vannak láncolva jó erősen.

-Segítség valaki. Kéresm segítsenek. - kiabálok kétségbeesésem közepette.

-Bravó, bravó. Ügyes próbálkozás csak tudod ezzel egy baj van. Még pedig az, hogy senki nem fog megmenteni. Az uracskád meg egy faszfej. Nem is terveztünk igazából semmit. Csak elterelésnek kellett. Nekem te kellettél. Ahoz pedig az a gyökér nem kell. Pff kis tudatlan Min Yoon Gi. Majd sírhat...