*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~De nem~

Még annyira emlékszem, hogy a felettem tornyosuló folytatja eddigi tevékenységét, majd egy idő után teljes képszakadás..

Egy kellemes parfüm illata csapta meg az orrom ébredezés közben. Lassan nyitogattam pilláim, mikor is egy alacsony szolgálólány féleséget pillantottam meg, ahogy lerak a mellettem lévő szekrényre egy tálcát, amin valami étel féleség van.

-Áh Uram! Látom felébredt. Hoztam önnek reggelit. Jó étvágyat hozzá. - mondandója után meghajolt, elnézést kért és ment is ki.

Nagy nehezen felültem és a kezembe vettem a tálcát. Hát ez valami istenien néz ki. Tuti, hogy Taehyung készítette. Nagyon jól főz.

Falatozásom közepette ajtócsapódásra lettem figyelmes. Azonnal odakaptam a fejem.

Yoongi állt tisztes távolságban tőlem. Az arcáról most csak is és kizárólag a színtiszta bűntudatot véltem felfedezni.

Megálltam tevékenységemben és figyeltem. Nem éreztem nagyobb félelmet, de azért nem szeretném azt a kínt mégegyszer átélni. Elég sőt sok is volt ez nekem.

-Én.. bo.. csánatot sze.. retnék. k kérni! - hajtja le a fejét és sírni kezdett(?)

Amilyen gyorsan tudtam felálltam és sebes léptekkel indultam meg irányába. Nem gondolkodtam. Egyből szoros ölelésbe vontam. Amint testem az övének csapódott azonnal visszaölelt. Csak zokogott és zokogott. Hagytam, hogy had adja ki magából, amit kiakar.

Egy idő után eltávolodott tőlem és felnézett rám.

-Tudod én soha a büdös életben nem kértem senkitől bocsánatot. Te más vagy. Nem tudom, de te irántad egészen más érzelmeket közvetítek. Az eddigi elraboltjaimat csak levetkőztettem, szexeltem velük aztán kiszívtam az összes vérüket. A szex rettenetes volt mindegyikkel. Annyira bűntudatom volt miután leforgott a köd az elmémben, hogy megöltem volna magam, de nem.
Mégpedig azért, mert...