*Elhittem* [°YOONSEOK°] ^^(Befejezett)

~Tűröm~

-Egyetlen egy szerencséd van. Tudod mi? - kérdezem Sugust, mikor már az ágyon gubbasztunk.

-Igen! Pégpedig a hatalmas szived, amire mindig minden esetben hallgatsz. Éés ez most is így van. - a kis mocsok. Megint hallgatózik.

-Nagyon félek. Nem szeretnék meghalni. Mégcsak most ismertelek meg. - hajtom le a fejem. Már az életem része lett.

-Picinyeeem! Nem  nem hagyom. Ígérem finom leszek veled. Készen állsz? - legszívesebben nemet válaszoltam volna, de a kettőnk jövője a tét.

-I.. ige. n-felelem remegő hangon.

Lassan elkezdi tapogatni nyakamat. A szívem a torkomban dobog a félelem miatt. Beleszippant nyakamba, majd odahajol puháimhoz és elkezdi csókolni őket. Fogaival felsértette számat. Elhajol és megsebzi a sajátját is.

-Most először én iszok a te véredből aztán te. - mondja és már rá is cuppant. Már egy jó ideje csinálta, mikor is én következtem.

Remegve hajoltam ajkaira. Lassan beszívtam alsó ajkát ezzel együtt a vérét is. Majdnem kihánytam azt a vasas levet, de már nincs visszaút bírnom kell.

Letéved nyakamhoz és minden habozás nélkül belevájta fogait. Tűröm. Csak grimalszolok, de semmi más.

Picivel később valami égető dolog folyik bele a szervezetembe. A nyakamról levándorol a mellkasomba, majd a többi végtagomba.

Elenged és meg az ágyon tekergek fájdalmamba. Üvöltöz, kiabálok, sírok. Azonban mimtha elvágták volna a cérnát. Nem érzek semmit. Mintha lebegnék. Sokkal könnyebb a testem, mint valaha. Nyitogatni kezdem eddig becsukott szemeimet. Mikor kinyitottam nem hittem a szememnek. Nem volt rossz a szemem férre értés ne essen, de mindent élesebben láttam, mint valaha. Mélyet szippantottam a levegőbe, amiben valami incsiklandozó illat terjengett. Yoongi mosolygós arccal meredt rám...