Gyilkosságok Hálójában |Befejezett|

4.

Reggel kellemesen ébredtem. Egy részt mert nem az ébresztőmre kellett keljek. Más részt mert ma megint találkozunk Melissaval, Tylerrel. Meg rezzent a telefonom , láttam, hogy Melissa írt, hogy két óra múlva találkozunk a fodrász szalonban. Visszaírtam neki, hogy ott leszek.

Le mentem a konyhába, hogy készítsek valami reggelit. Végül elő vettem a müzlit, és a tejet.
A bőséges reggelim után, le tusoltam majd fogat mostam. Be csavartam magamat egy törölközőbe, és választottam egy ruhát.

A szekrényemből elő vettem egy kék egybe részes ruhát, és egy fekete magas sarkút. Át öltöztem, és ki fésültem a hajam.

Úgy döntöttem, hogy gyalog megyek, ha már úgy is van több mint háromnegyed órám.

- Szia Melissa!

- Szia Elena. Ülj le! - egy fodrász szék felé rángatott, és le ültetett.

- Mi a franc?! Meli mit...?

- Ő itt Fanni. Ő csinálja majd meg a hajadat. Jó mulatást. Én kettővel arrébb leszek, Pascallal.

Az előbb említett Pascal itt dolgozik a fodrászdában. 19 éves, és találjátok ki. Igen, Melissa pasija. Nem csoda, hogy mindenkivel tegeződik a szalonban.

- Nos, Elena. Fanni Crapt vagyok, és ha nincs ellen vetésed, akár kezdhetjük is.

- Nagyon örülök Fanni. Ö.. Melissa mit mondott mit csinálj a hajammal?

- Azt mondta, hogy vágjak le belőle 5 centit.

Na ez volt az a pont, amikor meg folytottam volna Melissat. Nem, biztos hogy nem! Nagyon érzékeny tudok lenni, ha ilyesmiről van szó.

- Ne haragudj Fanni, lehetne ezt a haj vágást ejteni?

- Természetesen.

- Be tudod kicsit hullámosítani a hajam?
- a lány csak bólintott, azzal neki állt, hullámosítani. Fél óra után kész is voltunk.

- Meg is volnánk. Ha engem kérdezel gyönyörű lett. - jobban meg néztem. És igaza volt Fanninak.

- Igen, köszönöm. - elő vettem egy húsz ezrest, hogy ki fizessem a hajam szépítését. Fanni felé nyújtottam a pénzt.

- Nem fogadom el. Melissa azt mondta, hogy majd ő fizet, és , hogy ne fogadjak el tőled.

- Melissa... Egy... Hát, néha meg tudnám folytani. De ragaszkodom hozzá!

- Elena, majd én fizetem. - jelent meg Melissa.

- Meli, had én, legalább a sajátomat!

- Nem!

- De.

- Nem!

- De! Ha nem engeded a tied is ki fizetem, és ha az nem válik be itt fogok szobrozni holnapig.

- Na jó. Nem engedem, hogy ki fizesd az enyémet, de a tied oké.

- Na akkor, tessék Fanni.

- Köszönöm. Szép délutánt majd nektek!

- Te elmondtad neki? - kérdeztem hüledezve. Csak nem el mondta neki a Tyler es ügyet?

- Már mint mit?

- Jajj Meli ne játszd a hülyét. Pontosan tudod, hogy miről beszélek!

- Igen. Mivel Fannival egy ideje már barátok vagyunk, és megbízhatsz benne. Tényleg, ugye így lesz délután?

- Hát végzek némi változtatást rajta. De majd meg látod. És nem! Nem vágom le!

- Oké akkor fél kettőkor nálatok!

- Rendben, akkor délután.

Miután haza értem, rá jöttem, hogy nincs itthon semmi ebédre. Ezért fogtam a cuccom, és el rohantam a legközelebbi gyorsétterembe egy hamburgerért, hogy kielégítsem gyomrom vágyait.

Kis idő elteltével az órámra pillantottam. Egy óra lesz két perc múlva. Melivel meg fél kettőkor talizunk. Annyi jó volt a dologban, hogy itt nálunk. Na mindegy. A melegítőmet át vettem egy fehér térdig érő farmer nadrágra, az itthoni pólómat pedig egy kék rövid újjú pólóra. A hajamat át fésültem kicsit, és hagytam, hogy a barna hosszú tincseim rá omoljanak a vállamra. A sminkem szempilla spirál, szájfény, és csillogó szem festék volt.

A tükörbe nézve meg voltam elégedve magammal. Nem volt túl kihívó, de nem is néztem úgy ki mint egy barlangban élő lény.