Gyilkosságok Hálójában |Befejezett|

21.

Ezt nem akarom elhinni. Az apám meghalt.

Elena szemszöge
Aznap már nem mentünk vissza az órára. Csak ültem, apámat bámulva. Mellettem Tyler ugyan ezt tette, mi közben engem is figyelt.

- Elena..

- Igazad van menjünk.

- Rendben.

Elköszöntünk az orvostól és fel indultunk.

- Haza menjünk? - kérdezte Tyler. Hangjában észrevehető volt némi félelem, düh, és tudatlanság.

- Az apámnak volt egy kívánsága. Mondhatni utolsó kívánság. - szünetet tartottam. - Nem mehetek el anélkül, hogy ne teljesítettem volna.

Tyler-re néztem, aki a földet bambulta.

- Elkísérsz Tyler?

- Persze.

Felértünk az emeletre, majd apám volt irodája felé vettük az irányt. Lassan lenyomtam a kilincset, ami kinyitotta előttem az emlékek tárházát.
Magabiztosan megindultam az asztal felé, de megtorpantam. Nem is tudom megmagyarázni, egy fura érzés volt.

- Jól vagy?

- Igen, persze. Te?

- Elena. - lépett közelebb. - Most te vagy a fontos, nem én. Oké?

- Oké.

- Na akkor most keresd meg a dobozt, és nyisd ki.

- Együtt csináljuk Tyler.

- Nem Elena. A te édesapád volt. Majd utánad megnézem, már ha szabad.

Kihátrált, majd becsukta az ajtót.
Apám azt mondta az egyik fiókban. Ahj! Nem emlékszem melyik.
Átkutattam az összeset, mikor megtaláltam elmosolyodtam és feltettem a fa asztalra.
A sötét fa doboz kicsit nagyobb volt mint amire számítottam.

Óvatosan, félve hogy eltöröm, felnyitottam. Annyi minden volt benne, azt se tudom hol kezdjem.
Na akkor csak szép sorjában!

Itt egy fénykép ami.. amin én vagyok még egész pici koromban.
Egy másik fotó apáról és anyámról, Párizs-ban.
Vissza küldött levelek. A címzett Cintia Ross. Édesanyám. Vettem a bátorságot, és felnyitottam. A levélben ez állt: ,,Cintia! Tudom annyi kérdésed van és bánom, hogy nem lehetek melletted, hogy megválaszoljam. De valószínű, hogy a kérdéseidre sosem kapsz majd választ. Ezt a te és a lányunk érdekében teszem, jobb ha nem tudtok semmit. Bármilyen furcsa, így vagytok a legnagyobb biztonságban.
Örökké és tovább szeretni foglak!
Cameron''

Ez az. Apa nem mondta el, hogy mit dolgozik. Ez az amiről mesélt.
A többi levélben kb ugyanazok voltak, úgyhogy azokat inkább nem osztom meg veletek, bocsi. A doboz széléhrz simult egy zsebkés, amibe bele volt vésve C.B.🖤
És van itt még egy kép. Én mikor anya pocakjában vagyok. A fénykép hátuljára peidg ráírták: Elena Black. Elmosolyodtam, és tovább kutattam. Találtam egy lakáskulcsot. A ládika legalján egy bőrkötéses füzet lapult, mellette pedig egy kulcs.
Kikötöttem a masnit ami átfogta a lapokat. Amint kinyitottam megcsapott egy kellemes illat. Olyan illata volt a füzetnek, mint apám parfümje.
Bele lapoztam. Napló. Ez állt az első oldalon. Gyorsan átdutottam az oldalakat, hátha találok valamit. És találtam is.
Az egyik arról a napról amikor először léptem ide be, mint Tyler barátnője.

Szeptember 14,
A lányom ma átlépte a küszöböt. És ezzel együtt megtörtént az, amit soha nem akartam, hogy megtörténjen.
Nem tudom miért hozta ide Tyler, de fura lenne ha elengedném Elena-t csak úgy. Bekövetkezik. Döntés elé állítom. Élet vagy halál. Arra motiválom Elena-t, hogy beléphessen a cégbe. Tehát életben marad. Mégis. Bármelyik bevetésen baja eshet, meghalhat. Ez az amitől mindig megakartam végeni őt, és Cintia-t. Azt hittem Elena-t legalább sikerül. De tévedtem. Már ugyan annyi köze van ehez az ügyhöz mint nekem. Amíg élek védelmezni fogom a lányomat, ha az életembe kerül akkor is!