Gyilkosságok Hálójában |Befejezett|

6.

Pascal nyitott be az ajtón. Gyorsan vissza kaptam magamra a pólómat, és zavartan szóltam. Először azt hittem eltévedt vagy ilyesmi de amikor szóltam neki nem igazán hatottaeg a dolog.

- Pascal ki mennél kérlek?

- Miért is?

- Hát tudod, szeretnék át öltözni, és hát...

- Öltözz csak engem nem zavar.

- Engem viszont igen, szóval menj ki kérlek.

- Elena ne már, had maradjak.

- Neked barátnőd van te idióta! - nem is tudom, hogy ezt hogy képzeli! - Aki épp zuhanyzik. Ja ha már itt tartunk, hozzá nyuhodtan be mehetsz, gondolom ő nem bánja. Akár még huncudkodhadtok is, csak engem hadj békén!

- Nem annyirán szeretem, ha vissza utasítanak drágám.

Én szeretnék át öltözni, erre ez az állat be jön, és nem hagy békén. Vajon mennyit akarhat? Kezdtem be parázni.
Ekkor meg láttam Melissa szőkésbarna haját az ajtóban, és támadt egy ötletem. Amíg Pascal nem figyelt gyorsan oda néztem Melissa-ra, hogy nyugodjon, meg és várja ki a végét.

- Na drágám?

- Hát tudod így nem lesz az igazi, ha rajtad van a pólód! - próbáltam fel tenni magamra a legszexisebb mosolyom, és mézesen beszélni hozzá.

- Tudtam, hogy nem mondasz ellent!

Le vette a pólóját. Oda lépett elém és meg akart ölelni. Ám ekkor akkorát bele rúgtam a micsodajába, hogy rá esett az ágyra.

- Te szemét! Hogy merted?! Áá ez nagyon fáj! Most olyat kapsz! - ordította a férfi. Ám mielőtt fel állhatott volna, elkezdtem a magamét tolmácsolni neki.

- Én vagyok a szemét?! Úgy akartál meg húzni, hogy barátnőd van! Rá adásul az előbb említett személy hatalmasat csalódott benned!

- Én nem mondom, el neki, és te sem fogod világos?!

- Nem, nem fogom. De nem is kell, mert ott áll az ajtóban.

Az újjammal az ajtóban, meredten álló Melissa-ra mutattam.

- Figyel Drá...

- Mocskos szemét! Én bíztam benned te féreg! Soha, még csak nem is néztem úgy másik férfira, amíg veled voltam! Erre te a legjobb barátnőmet akartad meg húzni, úgy, hogy ő normálisan ki jelentette, hogy NEM! Mocskos féreg takarodj innen!!!!

- Me...

- Nem!! Takarodj, és soha többé ne lássalak!!!

Pascal el ment. Le ültem az ágyra, Meli mellé.

- Sajnálom.

- Nem kell. Nem hittem volna, hogy.. Úristen! Vajon többször is meg csalt??

- Nem tudom, de nyugodj meg. Tudom, hogy nehéz, de legalább már nem vesznek körül a hazugságai.

- Gyorsan öltözz át, mert el késünk!

- Tényleg!

Gyorsan magamra kaptam a ruhát amit Melissa választott nekem, még egyszer át fésültem a hajam, és már mentem is.

Kb tíz perc alatt oda értünk a parkba. Mivel onnan fogunk el gyalogolni a könyvtárba.
Mikor oda értünk a meg beszélt helyre, Ő már ott volt. Annyira szép volt, és helyes. Ha a helyességgel ölni lehetne, már halott lennék.

- Jó napot hölgyeim!

- Szia Tyler! - mondtuk egyszerre.

- Indulhatunk?

- Persze! - ezt is egyszerre mondtuk.

Tyler szemszöge
A parktól egészen a könyvtárig beszélgettünk. Kérdeztem, tőlük alap vető dolgokat, amiket már amúgy tudtam, de csak a látszat kedvéért.
Aztán olyat is kérdeztem néha, amijre a választ nem tudtam. Például kedven dolgok, családjuk. Annyira mélyre mentünk, hogy a lányok el mesélték, mi történt indulás előtt.

- Jó napot! - köszöntünk majdnem egyszerre a recepciósnak.

- Jó napot! Segíthetek valamiben?

- Egyenlőre nem, de köszöjnük.

Észre vettem, hogy Elena engem néz. Szinte bámul. Lehet, hogy be jövök neki? Na mindegy.

Sziasztok mindenki! Tudom, hogy rövid lett, de majd legközelebb hosszabb lesz!
Puszi❣💕💜💙💛💚❤💓