Ezer lélek kísért a világban. Köztük ártatlanok és gyilkosok.
Két főszereplőnk két teljesen eltérő világban él. Míg az egyikük azon álmodozik, hogy elvégzi a sulit, majd dolgozni megy és családja lesz, a másik minnél több és több gyilkosságra vágyik...
- Na milyen érzés, hogy egy egész birodalmat uralsz Elena Ross?
- Nem is tudom. Majd idővel kialakul. És neked?
- Ha veled vágok bele fantasztikus.
Elena szemszöge
- És mi volt a dobozban? -kérdezte Tyler.
- Fényképek, a napló, és egy kulcs.
- Milyen kulcs? - elkezdtem keresni a dobozban.
- Hát ez a...
- Elena? Mi van? - kérdezte. Mert ugyanis találtam egy levelet.
- Egy levél nekem, apától... Érdekes mert eddig nem vettem észre.
Tyler mellém lépett és együtt olvastuk a levelet.
Drága Elena-m!
Ha ezt a levelet olvasod már nem vagyok veled. Ha ezt a levelet olvasod már tudod az igazat. Azt, hogy az apád vagyok te a lányom vagy. Valószínű, hogy olvastad a naplómat. Megláthattad az én szemszögemet. Csak szeretném ha tudnád, hogy nagyon sajnálom, hogy miattam bele keveredtél ebbe az egészbe.
A dobozban van egy kulcs. Az nyitja a házam ajtaját. Azt szeretném ha elmennétek oda.
Szeretlek, édesapád!
V
issza tettem a levelet, majd a kulcsot kivettem.
- Elmegyünk? - kérdeztem.
- Persze. Gyere. - nyújtotta a kezét Tyler. Én meg fogtam, majd kéz a kézben elhagytuk az épületet.
*** Kb tizenöt percnyi kocsikázás után megtaláltuk a címet, ami a levél utóiratában volt leírva. A kapu fura módon ki nyílt a kocsink pedig behajtott. Ezután elénk tárult a luxus.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ki szálltunk és meg hallgattam Tyler reakcióját.
- Hűha! Ez.. Wow!
- Igen, szerintem is az. Mintha egy Hollywood-i filmsztár háza lenne. Nem?
- De.
- Akkor. - kaptam elő a kulcsot. - Menjünk.
Kettőt kattan a zár, majd ki nyílik az ajtó. A ház természetesen ugyanolyan szép volt belülről is mint kívülről. Hatalmas fotelek, tv, fa bútorok.
*** Végig jártuk a hatalmas ház minden szegletét. Az utolsó állomásunk a nappali volt. Az egyik bőr fotelben egy üzenet várakozott. Emeld fel a szőnyeget!
- Tyler!
- Ez mi? - miután ő is elolvasta félre tette a dohányzó asztalt mivel az a szőnyegen volt. Mi végett a foteleket nem óhajtottuk arrébb vinni, elkezdtük emelgetni a puha fehér szőnyeget.
- Tyler, itt van valami.
- Mit találtál? - jött oda hozzám.
Egy csapó ajtó volt az. A színe kb ugyanolyan volt mint a padlóé. Felnyitottuk és megláttunk egy lépcsősort. Miután le értünk az utunkat egy ajtó zárta el. Ami önmagában nem is lenne probléma, de...
- Tudod mi lehet a kód?
- Nem Tyler. Fogalmam sincs. Gondolkozzunk! - aztán a semmiből eszembe jutott valami. Lehet, hogy őrültség, de megpróbálom. - Várj! A naplójában olvastam egyszer anyám és az én nevem összemixelve.
- Próbáld meg. - mondta Tyler biztatóan. Aztán beírtam: Cilena.
Majd egy kattanást hallottunk. Az ajtó kinyílt.
- Sikerült! - ujjongtam.
- Elképesztően okos vagy! - majd csókot lehelt ajkaimra.
Az ajtó mögötti világ lenyűgöző volt. Konkrétan egy hatalmas fitness terem. Edzőgépek, súlyzók, futópálya (ne kérdezzétek) meg minden. Olyan mint a cégnél.
- Azta! - mondta Tyler, majd fél kezével át karolta a vállamat. Majd hosszú csönd után..
- Fura.
- Micsoda? - kérdezte.
- Hogy az élete a munkája volt. Én is szeretnék olyan jó főnök lenni mint ő volt.
- Olyan leszel. Sőt, talán még jobb is.
*** Már szinte este van. A kocsi halkan leparkol a felhajtónkon majd megáll.
A zár kattan, az ajtó nyílik. Fáradtnak kéne lennünk, de mi ehelyett energia bonbaként állunk neki a vacsora elkészítésének. A választásunk a bolognai spagettire esett.
Egész gyorsan össze dobtuk, majd a Bosszúállók egyik része közben elfogyasztottuk a vacsit.
- Tudod nagyon jók vagyunk együtt. - mondta Tyler, kicsit sem félre érthetően.
- Hogy érted?
- Isteni volt a spagettink.
- Jaa, szerintem is.
Közelebb jött, majd mikor már elég közel volt megcsókolt.
Ebből az ártatlan csókból hamarosan heves csókcsata keletkezett.
Lábaimat körbefontam Tyler dereka körül, míg ő elindult a hálószoba felé, és el nem kezdődött az éjszaka...
