Gyilkosságok Hálójában |Befejezett|

12.

Másnap reggel

Elena szemszöge
Tyler-rel a kanapén aludtunk el. A tegnapi beszélgetés minden pillanatra emlékszem, meg a beszélgetésen kívüli dolgokra is..
Amikor fel akartam állni, hogy reggelit készítsek Tyler is felébredt pedig nem akartam felébreszteni.

- Jó reggelt. - a hangja még kómásan is vonzó számomra.

- Szia. Mit kérsz reggelire?

- Lépj meg! - csintalanul elmosolyodtam.

- Rendben van..

Tükörtojást sütöttem baconnal és tettem mellé mindenféle zöldséget.
Bementem a nappaliba és letettem a reggelit az asztalra.
Miután meg ettük elmosogattunk és filmeket néztünk.

- Mi lett Melissa testével? - lehet, hogy furcsán hangzott a kérdésem.

- Még a kórházban van. Miért?

- Illene eltemetni.

-Igazad van.

- Megszervezném én.

- Biztos? Úgy értem nem lesz nehéz.. tudod a legjobb barátod volt..

- Menni fog hidd el Tyler.

- Rendben, de az én pénztárcámból fedezzük a kiadásokat.

- Dehogy is! - Tyler is tudja mennyire nem bírom, ha valaki ezt csinálja.

- De! Ez lenne a legkevesebb azok után, hogy közöm volt hozzá.

- Igen, lehet, hogy volt hozzá közöd de..

- Nincs de. Én fizetek mindent. - rábólintottam mivel tudom, hogy úgysem engedi el a gondolatot.

El készültünk, és már hajtottunk is a kórházba. Beszéltünk az orvossal aki elkísért minket egy igen hideg helyre.
Megmutatta hol van Melissa testének kabinja, és visszament az emeletre. El húztam a függönyt és..

- Tyler.. Itt nincs semmi! - sietősre vette lépteit.

- Micsoda?!

- Nincs itt a test! De ennek a kabinnak kell lennie!

- Az lehetetlen. - de mikor odaért mellém vissza szívta ezt a megjegyzését.

Tyler szemszöge

- Nem a kórház hibázott.

- Mi? Hogy érted ezt?!

- Elena gondolkodj! Miért hozott volna le az orvos ha tudta, hogy a test már nincs is itt?

- Akkor hol..

Mind a ketten tudtuk ki áll emögött.

- A cég alkalmazottai mindig oda viszik a hullákat ahol elsőnek gyilkoltak. És mivel Melissa az én célpontom volt ott kell lennie ahol én gyilkoltam először.

- És az hol van?

- A régi Városháza pincéjében.

A sejtésem helyes volt mivel Melissa holttestét megtaláltuk a pincében.

Elena már ma délután elkezdte szervezni a temetést. Vörös rózsákat rendelt mert Melissa-nak a vörös volt a kedvenc színe.

Egy héttel később (Elena szemszöge)
Mind itt vagyunk Melissa temetésén. A családja, közös barátaink, Tyler, és én. A szülei beszéde után következtem én. Mindent leírtam ami fontos volt számunkra. Egészen az óvodától mostanáig.
A beszédem alatt végig azon voltam, hogy ne sírjam el magam nagyon. Ez sikerült is, de amikor lementem a pódiumról Tyler-hez mindez összedőlt. Behelyezezték Melissa-t a fekete koporsóba ami elsüllyedt a hideg, kemény földbe.

Tyler szemszöge
Lassan mindenki elindult ki a temetőből, csak mi maradtunk ott Elena-val.

- Menjünk Tyler jó?

- Jó.

Kéz a kézben elindultunk. Közben a lágy tavaszi szellő simogatta az arcunkat.
Egyik pillanatban egy fekete alak rohant felénk.

- Elena ha azt mondom fuss meg teszed?

- Miért? - az ismeretlen ide ért elénk. Láttam, hogy valami megcsillan a markában. - Tyler minden rend.. - félrerántottam de nem voltam elég gyors. Elena a földre esett, de nem volt időm rá figyelni. Behúztam a támadónak aki a földre esett, a fegyvere pedig messze repült tőle.
Előrántottam a fegyverem, hogy lelőjem.

- Tyler.. Ne Ne lődd le. - értettem mit akar, így csak egy bilincset vettem elő, és megbilincseltem.
Ezután hívtam a céget, hogy küldjenek egy mentő egységet a temetőbe.
Pár perc múlva a jól ismert céges főorvos sietett hozzánk, és elvitte Elena-t. Átvették tőlem a támadót, és mentünk a céghez.
Miután be értünk a cégbe a támadót elkísérték egy cellába a kihallgatás ideéig ami még nem tudjuk mikor lesz, mert kell Elena mint alany.

Az orvosi osztályon vagyok, Elena-ra várva. Körülbelül egy óra telt el, amikor Elena lépett ki az egyik rendelőből. Az bal oldala a vágás miatt be volt kötözve.

- Jól vagy?

- Igen, ne aggódj Tyler. - az orvos is ki jött, és mondta az utasításokat.

- Nos a sebet összevarrtuk, ha minden rendben megy pár hét és le szedhetjük a kötést. Természetesen minden olyan tevékenységet kerülni kell ami segíthet felszakítani újból a sebet.

- Rendben köszönjük Doktor Úr. - a doki visszament a rendelőbe. És ezután azt a hangot hallottam meg amit nem akartam. A hangosbemondóból jött.

- Tyler Benet azonnal jöjjön az irodámba. - drágalátos főnököm hangja dühös volt, amiből semmi jóra nem következtettem.

- Elena meg vársz itt?

- El mehetek veled?

- De csak az ajtóig. - Elena a főnököm ajtaja előtt megállt. Én bementem, és felkészültem mindenre.

- Kérem foglaljon helyet! - engedelmesen leültem.

- Talán valami baj van Mr Black?

- Az attól függ. Mennyit árult el Miss Ross-nak a cégről? - igazából semmi értelme nem lett volna hazudni, mert előbb utóbb kiderítette volna.

- Mindent. - pár pillanat múlva azt a választ kaptam amit nem akartam hallani.

- Ebben az esetben meg kell ölnünk Miss Ross-t.

- Micsoda?! Ha szabad tudnom miért is?!

- Jól hallotta. Mert túl sokat tud. A végén még elmondaná valakinek. - kerestem a kiskaput, de valahogy nem találtam. Elmenekülni nem lenne értelme..

- És nincs valami más megoldás?

- Nem jut eszembe egy sem.

- DE EZ NEM IGAZSÁGOS! ELENA SENKINEK SEM ÁRTANA! AKKOR MEG MIÉRT KELL MEGÖLNI!?

- Azért mert amíg él veszélyt jelent a cégre nézve!

- Egy maffiának jelent veszélyt?! Ez nevetséges!

- Úgy emlékszem nem kérdeztem a véleményét ezzel kapcsolatban. Csak tájékoztatni akartam. Még ma megöljük. - még mielőtt bármit is csinálhattam volna: - Ha most megpróbál ölni, annak semmi értelme sem lesz. Miss Ross és ön is megfog halni ha megteszi ezt a lépést.

- De nem mindegy ha egyszer így is úgyis meghal?

- És magát is feláldozná? Gondoljon bele nem lenne értelme, magát csak akkor bántjuk ha most megöl. Most kérem távozzon!

Amint ki értem szembe találtam magam Elena kisírt szemével.

- Mit hallottál?

- Mindent. Akkor most.. meghalok?

- Nem.

- Akkor most mi lesz? - az világos, hogy nem hagyhatom meghalni Elena-t. De akkor mit tegyek?
Aztán pár perc morfondírozás után átsuhant valami az agyamon.

- Lépj be a maffiába!