Gyilkosságok Hálójában |Befejezett|

3.

Tyler
Szóval már meg volt a tervem. Meg kérdem a főnököm, Mr Black-et, hogy adjon az akcióhoz egy embert. Belement, így meg beszéltem Jamy Hauston kollégámmal, hogy velem fog jönni ma.

- Jamy! Várj! - futottam utána a folyósón.

- Csá haver, mizu?

- Segítened kéne egy akcióban.

- Khm tesó! Elég nagy vagy már ahhoz, hogy a segítségem nélkül be hálózz egy csajt.

- Barom. Nem olyan, munka. Van két lány és el kéne lopni a táskájukat. Ők azok.. - felmutattam neki a két képet, amin Elena és Melissa volt.

- Mikor? - na ez az. Nem tudtam pontos időt mondani, mert nem tudtam ma mennek e a parkba.

- Figyelj, pontosan nem tudom. Most elmegyünk egy parkba, és várjuk őket.

- És ha ma nem is jönnek?

- Akkor majd megint meg próbáljuk holnap.

- Ne már!

- Akkor meg kérek mást, mondjuk Stevet, ő biztos jönne.
Azért mondtam Stevet mert Jamy utálja Stevet.

- Jó, vállalom. És tudom, hogy nem akartál le cserélni. -
Mind ketten fel nevettünk. Gyalog mentünk a parkig.

- Jamy meg jegyezted az arcukat?

- Persze!

- Akkor rajta.

A fel állásunk az volt, hogy én le ülök egy padra, és ott várom feltűnés mentesen. Steve arcát még a cégnél kicsit el csúfítottuk, és kapott egy bajuszt is. Rettentő vicces volt. Ő is csak várt, de pár méterrel messzebb tőlem. Kb tíz percet várakoztunk, amikor meg pillantottuk a két lányt. Jeleztünk a másiknak, hogy mehet az akció.
Jamy nekik rohant, és elvette a táskájukat, és nem feltűnően felém futott.

Elena
A barátnőmmel beszélgettem a park felé vezető úton. Mind kettőnk barna haját fújta a szél, ami nagyon kellemes volt. Melissaval már két éves korunk óta barátok egészen idáig. Mindent meg osztunk a másikkal. Na jó... Talán nem mindent, de a legtöbb dolgot igen. Most is a kedvenc helyünkre mentünk, ami egy gyönyörű park volt, tele virágokkal, fákkal, bokrokkal, és van pár pad is. Szerettünk ide járni, a szabad időnkben legtöbbször ide jöttünk. Épp hogy be értünk a parkba, egy férfi nekünk rohant és el vitte a táskáinkat.

- Meg vagy Melissa?

- Persze persze, te?

- Én is. Most mi legyen?

- Nem... - nem folytatta mert meg látott valamit. - Nézd!

Mutatott a hátam mögé. Egy férfi elkapta a tolvajunkat, és a táskáinkat. Be húzott neki, amire ő el engedte a táskáinkat, és el rohant. A megmentőnk felénk lépdelt. Most, hogy így jobban meg nézem, nagyon édes és helyes. Jézusom! Miket beszélek?!.. De annyira helyes..

- Hölgyeim. - és a hangja.. Awh! Elolvadok.
Kellemesen mély hangja szinte elvarázsolt. De nem! Nem szabad Elena! Szedd össze magad. Csak vissza lopta a táskáinkat egy bűnözőtől. Semmi extra. Folytatta.

- Az hiszem, hogy ezek a maguké.

Bele nézett a szemembe! Nem tudtam ki nyögni semmit, bár látszott rajtam, hogy nagyon akarok mondani valamit. Ezért Melissa segített.

- Nagyon köszönjük.

- I igen. Na nagyon köszönjük. - dadogtam. Jesszusom! Nem szoktam dadogni, még sosem történt ilyen. A gyomrom össze szorult, és már lattam is a gonosz kis pillangókat a gyomromban.

- Hát akkor viszlát. - el akart menni, de nem engedtem.

- Esetleg van kedved eljönni velünk valahova. Mondjuk egy fagyi vagy süti. És mi fizetjük.
Segítség kérően pillantottam Melissara, aki vette a lapot, és segített.

- Csak szeretnénk meg köszönni, amit tett..

- Rendben. De tegeződjük, ha nem baj a hölgyeknek.

- Melissa Cooper, és ő itt Elena Benet.

Próbáltam nem rá nézni, de elbuktam. Szerintem ha nem kell be mutatkoznom, ki ugrottak volna a szemeim.

- Igen. Nagyon örülök.

- Én is. Tyler Black vagyok. És benne vagyok egy fagyiban, de én fizetek.

- Nem. - erősködött a barátnőm. - Mi fizetünk. Ez lenne a minimum.

- Na jó Melissa. Kössünk üzletet. El megyünk egy fagyizóba, de mindenki a sajátját fizeti.

Láttam, hogy Melissa vonakodva bólint, és tudtam, hogy nem akarta el engedni a témát.

- Van egy nagyon jó hely, ahova sokat járunk Melissaval. Nincs messze. Akár el is sétálhatunk, és utána vissza jöhetünk ha van kedvetek.

- Benne vagyok. - mondta Tyler, így el indultunk.

Egész úton beszélgettünk, és sok mindent meg tudtam róla.

***

Szóval a fagyit mindenki magának fizette. Én vettem egy csoki, málna kombinációt, Meli vanília, eper, Tyler mogyorós csoki, áfonya.
A fagyit a parkban ettük meg egy padon ülve. Természetesen közben is beszélgettünk.

Pár óra elteltével, el kellet mennünk mert, haza vártak mindet Melivel.

- Nagyon jól éreztük magunkat Tyler, de sajnos haza kell mennünk.

- Nagyon örültünk Tyler.

- Holnap mit csináltok?
Melissa-val egymásra néztünk, és válaszoltam.

- Nincs semmi programunk, ha ez a kérdésed.

- Akkor mit szólnátok ha holnap is találkoznánk. Esetleg a könyvtárban?

Jesszus, ez az ember bele lát a fejembe. Melivel, mind ketten szeretünk könyvtárba menni, és ezek szerint Tyler is szokott.

- Benne vagyunk. - mondtuk egyszerre Melissa-val.

- Akkor holnap ugyan ekkor, ugyan itt, hölgyeim. - finoman kezet csókolt, és el ment.

A haza felé tartó úton egész végig mosolyogtam. Véleményem szerint Melissa már félt tőlem.