BTS x Reader [HUN] |BEFEJEZETT|

Itt leszek, örökre |Suga|

A hajnali napsugarak simítottak Min Yoongi hófehér arcára, egy hűvös pénteki napon. A fiú ugyan azt tette, mint minden egyes reggel. Sietve megcsinálva minden teendőjét, gyorsan hagyta el az otthonát. Legalábbis ez volt az otthonának nevezett kígyófészek, ahol a nevelőszüleivel élt, akik kiskorában rendszeresen verték. Mai napig azt tennék, ám a fiú erősebb lett. Félelmet vált ki az emberekből, finoman ívelt szemével és szigorú arcával. Ruhái mind feketék voltak. Minden nap korán indult az iskolába, hogy ne kelljen találkozni mostoháival, akiket gyűlölt. Nem volt mintadiák. Nem olyan volt, mint Kim T/N. Ő csak a barátai miatt járt be, na meg néhány kettes, esetleg hármas jegyért, hogy ne bukjon meg. Okos fiú volt, de jobban szerette az erőszakot, a vért, mint a könyveket és az asztal előtti kuporgást. Néha-néha, amikor senki sem látta, senki sem zavarhatta elővette kedvenc, féltve őrzött pengéit és finom, puha csuklójához emelte, majd annyi sebet vágott amennyi ráfért az alkarjára, nem egyszer került már súlyos vérvesztés miatt kórházba, ahonnan egyből pszichológushoz is küldték, ám a fiú ritkán járt el. Mondhatni soha. Nem szorult segítségre, legalábbis ezt szajkózta mindig mindnekinek. Efelől nézve ostoba fiú ő. Bár hiába, minden rossz tulajdonság, az Isten megáldotta őt helyességgel és szálkás testfelépítéssel, így a lányok bomlottak utánna. Talán kicsit még a Diákelnök, Kim T/N is érzett iránta valamit. Felfigyelt Yoongi hangos, harsány személyiségére, hiszen legbelül a minta lány is ilyen volt, bár ő megtudott küzdeni vele, Yoongi-val ellentétben.

-Szia haver! -köszöntötték egyszerre barátai a kissé késve érkezett Yoongit.
Az arcát megannyi sebhely díszítette.
-Ma pengét is használtak.. -mondta halkan, magyarázva késése okát.
-Költözz el haver. -tanácsolta a legidősebb, SeokJin.
A fiú magas, széles vállakkal és helyes arccal megáldott fiatal volt.
-Erre a kis időre megfelelő lesz. -mondta a többieknek már az iskola egyik folyosóján sétálva.
Senki más nem volt ott, csak Kim T/N. A mintadiák. Yoongi valamiért titkon dühös volt a lányra. Talán azért mert mintaélete is volt, az okossága mellett. A szülei szerették, támogatták és Yoongi-nak nem kellett több a féltékenységre.
-Nem is tudom Yoongi. Muszáj megtenned? Hiányoznál.. -mondja sajnálattal teli hangon Jimin.
Jimin a fiú egyik legjobb barátja volt. Feltételek nélkül megbízott az alacsony fiúban, aki igazán erős fizikummal volt ellátva.
-Muszáj, igen.

Este felé volt már bőven, a nap már órák óta eltűnt, bár ez a hideg téli időben, nem jelentett sokat. A Nap ritkán sütött. Yoongi a Hann folyó mentén sétált, egyedül az utcán. Senki nem kereste. Még a telefonja sem volt nála, csupán a kedvenc dolgai. A verses füzete, a barátaival készült kedvenc képe és egy toll amit magától Kim T/N-től/tól kapott kölcsön, még gimi első évében. Írt egy utolsó SMS-t még otthon titkos szerelmének és barátainak. Csupán nyolc ember volt akit igazán szeretett. Seokjin, Hoseok, Namjoon, Jimin, Jungkook, Taehyung, a húga, Yoona, és T/N. A fiú már éppen leakart ugorni a magas hídról, és csak beleesni a vízbe, amikor az esti órákban váratlanul feltűnt, átkozott Kim T/N megfogva a fiú karját, erősen elhúzta a fiút a korláttól.
-Nem mész sehová! Nem hagysz itt! Soha! -halotta a meg az általában csendes lányt most előszőr kiabálni. Csak akkor szokott hangosabban beszélni, ha valaki nem fizette be az osztálypénzt, ám most ordított. Yoongi-nak. Hogy maradjon vele. Örökre. És mit tett a fiú? Átölelte, majd annyit mondott.
-Ha te sem hagysz itt, akkor én sem téged.