XX.

11.9K 339 39
                                    

Már egy hete otthon vagyok. Nagyon vegyes érzések kavarognak bennem. 

Egyfelől boldog vagyok, több okból is. Végre otthon érezem magam. Végre megoszthatom az emlékeim és a gondolataim a szeretteimmel. Jó nekik mesélni, jó megint az ő társaságukban lenni! Borzasztóan hiányoztak, sok hónapon át...

De másfelől nem tudok maradéktalanul boldog lenni. Mert beleszerettem valakibe, akit úgy tűnik, elveszítettem... Hisz 1 hét telt el, és semmi hír felőle. Annyira hiányzik! Vele szeretnék lenni. Égetően vágyok rá, hogy felbukkanjon. Szeretnék odaszaladni hozzá, hogy a karjába zárjon, szorosan és hosszan megöleljen...

Hiába telt el egy hét, és hiába tűnik egyre kisebbnek az esély arra, hogy felkeres, még táplálom a reményt. Bárcsak, bárcsak, bárcsak! Minden reggel azzal a gondolattal ébredek, hogy talán ma bukkan fel... És miután csalódok, mégis minden éjjel úgy hajtom álomra a fejem, hogy talán holnap...

 És miután csalódok, mégis minden éjjel úgy hajtom álomra a fejem, hogy talán holnap

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


*


Immár két hete lakom újra otthon. Visszailleszkedtem a hétköznapi életbe, de nagyon fura érzés. A maffiánál töltött idő sok mindent megváltoztatott.

Damian minden órában eszembe jut. De nem jelentkezett. Viszont még mindig reménykedem, hogy majd fog. Talán csak azért nem jelentkezett még, mert el kellett utaznia... A neten ezerszer rákerestem. Lementettem róla magamnak pár jó fotót.

Igyekszem minden szabad percemet a szüleimmel, a tesómmal, és a legjobb barinőmmel, Lilyvel tölteni. Rengeteget meséltem nekik. Mindent, de mindent elmondtam. Tényleg mindent. Semmit sem hagytam ki. Annyira jó volt végre kiadni magamból a dolgokat!

Természetesen meséltem nekik Damian Blueról is... Hisz szerves része a sztorinak. És őszintén elmondtam nekik azt is, hogy én jelenleg azt remélem, megkeres. Mert beleszerettem. Eleinte nem örültek ennek, de aztán elfogadták, mert elmondtam nekik, hogy milyen ember is ő, hogyan bánt velem, és hogy mennyi mindent szeretek benne.


*


Három hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy otthagytam Damian Blue házát.

Még mindig semmi hír róla. De még mindig reménykedek, hogy felbukkan egyszer csak. Ezer oka lehet annak, hogy miért nincs még itt, és nem biztos, hogy sosem fog jönni.

Persze nem várhatok rá akármeddig. De legalább 1 hónapig tuti nem adom fel a reményt. Ha addig nem jön, akkor megpróbálom elfelejteni őt. Jaj, az már csak 1 hét! Damian, kérlek, siess, kérlek, gyere! Várlak!

A Maffiafőnök FoglyaWhere stories live. Discover now