XIX.

11K 356 11
                                    

Késő éjjel volt. A könyvtárban ültem, és mélyen elmerültem a Jane Eyre-ben. Már régóta egymagamban voltam, mindenki más nyugovóra tért. Teljes csend honolt, és a sötétséget csak az asztalomon álló olvasólámpa fénye törte meg.

Egyszer csak hallottam, hogy nyílik a könyvtár ajtaja, ezért felemeltem a fejem a sorokból. Az asztal, aminél olvastam, a polcok közt volt, ezért nem láttam az ajtót. De tudtam, hogy bárki is jött, alighanem miattam van itt. Hallottam, hogy a léptek elindulnak felém.

Végül Damian bukkant fel a polcsor végénél. Amint megpillantottam, elmosolyodtam. Visszamosolygott rám, és közelebb jött. Kihúzott egy széket, leült velem szemben.

- Reggel szabad lettél, és te hajnali háromkor még a könyvtáramban kuksolsz - sóhajtotta. - Mit csinálsz itt, Whitney?

- Olvasok - mutattam fel a könyvet.

- Jane Eyre - olvasta le a címét. - Klasszikus.

- Olvastad?

- Nem. És nem erre vonatkozott a kérdésem.

- Beszippantott a könyv, nagyon jó!

- Hagyd az irodalmat, magadról beszélj. Szabad vagy, de nem hagytad Davidnek, hogy hazavigyen.

- Ez így van. Maradni akartam még egy kicsit. Igazából pont egy olyan alkalmat vártam, mint ez a  mostani. Hogy négyszemközt legyünk.

- Értem. És az hatalmazott fel téged a maradásra, hogy úgy fogalmaztam: "akkor indulsz, amikor szeretnél"?

- Igen.

- Bevallom, lenyűgöz a csavaros észjárásod - csóválta a fejét Damian mosolyogva, - mindazonáltal most azért jöttem, hogy korrigáljak. Megkérlek, hogy pakolj össze holnap reggel, és mielőbb térj haza! A családod már epedezve vár rád. Nem értik, miért nem bukkantál fel ma, mivel úgy értesültek, hogy ma visszakapnak téged épen és egészségesen... Rettegnek, hogy valami történt veled! Azt hiszik, hazudtunk nekik, és már nem élsz.

- Jaj ne! - kaptam a kezem az arcom elé. - Szegény anyámék! Nem tudtam, hogy szóltatok nekik, hogy ma számítanak rám! Most tutira a plafonon vannak az idegtől! Ha ezt tudtam volna, hazamentem volna...

- Ma reggel hazamehetsz, és végre velük lehetsz.

- Úgy lesz - bólintottam. Bűntudatom támadt, hogy a maradásommal felzaklattam a családomat. - Pedig amúgy azt terveztem, hogy ha mégis elhagyom ezt a házat, Bora Borára megyek egy hétre, kipihenni a maffia megpróbáltatásait. De így mégis inkább haza mennék.

- Bora Borára? - csodálkozott a maffiafőnök.

- Bora Borára? - csodálkozott a maffiafőnök

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

- Igen. Merthogy azt is mondtad ám, hogy David ott tesz ki, ahol csak szeretném - kacsintottam rá.

Damian felnevetett.

A Maffiafőnök FoglyaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora