A Maffiafőnök Foglya

XVIII.

Farkasszemet néztem a maffiafőnökkel. Én az ágyamon ültem vadul dobogó szívvel, ő pedig a szobám közepén állt összefont karral.

Alig néhány órája Matt lelőtte egy emberét, Jason Petersont, és ezért pár perce az életével fizetett. És Damian most azért van itt, mert megtudta, hogy nekem is közöm van a halálesethez...

- Damian, hagyd meg az életem, kérlek! - fogtam azonnal könyörgőre. - Nem tudtam, hogy Mattnél fegyver van! Nem tudtam, hogy kárt tehet valakiben!

Erre Damian felvonta a szemöldökét, de nem felelt és nem mozdult. Csak nézett rám összefont karral, és ettől nagyon feszélyezve éreztem magam.

- Damian, kérlek! Megesett Matten a szívem, hisz ismertem őt! Évekig együtt voltunk, nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy a kezetekre adjam, hogy a halálba küldjem őt! Kérlek, légy megértő!

- Így is, úgy is, elkaptuk volna, már a markunkban volt! A magánakciód miatt feleslegesen vesztette életét egy családapa!

Pár másodpercre súlyos csend telepedett ránk. Nagyon rossz érzés, hogy hibás vagyok abban, hogy ilyen szomorúan alakult az élete Jasonnek és családjának. Egyidejűleg rettegtem, mit fog velem tenni emiatt Damian.

- Ugye nem ölsz meg? - kérdeztem végül könyörögve.

- Nem az életedért jöttem - mondta. Megkönnyebbültem egy kicsit, de nem teljesen.

- Akkor behúzol egyet? Vagy többet? - kérdeztem, és felálltam az ágyról, felkészülve arra, hogy mindjárt úgy szét lesz verve a képem, mint Matté. - Vagy azzal a drabális verőembereddel veretsz meg?

Damian kimeresztett szemmel nézett rám. Mikor rájött, hogy jól hallotta, mit mondok, válaszra nyitotta a száját, de a szavába vágtam.

- Csak légyszi, ne legyen maradandó nyoma, nem akarok heges arccal élni! - tettem össze a kezeimet kérlelőn.

- Whitney! - szólt rám határozottan. - Ülj le!

Visszaültem az ágyam szélére, és elhallgattam. Akkor mégsem leszek összeverve? Damian fejcsóválva leült az asztalom szélére, velem szemben, és kis szünet után higgadtan szólalt meg.

 - Matt már nem él. Ettől a perctől fogva szabad vagy, mint a madár. David elvisz autóval, amint indulni szeretnél. Ott tesz ki téged, ahol kéred. 

- Ennyi? - eset le az állam.

- Hiányzik valami? - tárta szét a karját kérdően. 

- Nem is bosszulod meg, hogy miattam lőtte le Matt Jasont?

- Nem.

- Miért nem?

- Mert nincs kedvem.

- Ööö... Értem. Ez remek!

- Az a helyzet, hogy bele volt kalkulálva az akcióba, hogy talán figyelmezteted Mattet... Nem ért minket meglepetésként.

- Tényleg?

- Persze. Te nem vagy közülünk való. Te nem vagy maffiózó. Te nem tartozol hűséggel a Blue Bullet Maffiának. Te csak egy civil vagy, aki szükséges volt az akció kivitelezéshez. Ennélfogva nagyon is benne volt a pakliban, hogy nem fogsz együttműködni.

- Pedig végig azt terveztem, hogy együttműködök veletek. Csak az utolsó pillanatban, az események közepette gondoltam meg magam...

- Hiba volt. Matten már sehogy sem tudtál segíteni, viszont életveszélybe sodortad az embereim, és rossz vége lett... Viszont aki nekünk dolgozik, mind tudja, hogy bármelyik nap lehet az utolsó - mondta Damian halkan. - Ennek ellenére érezd magad szerencsésnek! Senki más nem úszná meg az akció szabotálását így, mint te!

- Köszönöm a különleges elbánást. Miért kapom? Hogyhogy megúszom?

- Tudod te azt jól... - mondta, és az ajtómhoz indult. - Nem bántalak, megmondtam.

- Mindezek után se? - kérdeztem halkan. Hirtelen nagyon erősen éreztem Damian irántam való szeretetét.

- Látod - mondta, aztán kiment, és becsukta az ajtót.

Micsoda érzelmi hullámvasút ez a ma reggel! Gyászolom az exem, biztosan gyújtok majd egy gyertyát érte, amint módom lesz rá. És közben meg... Szabad lettem, újra szabad! És Damian Blue szeret, biztosan tudom! Ő is igen különleges helyet foglal el az én szívemben, annak ellenére, hogy eltávolodtunk egymástól. Most már csak meg kell törnöm valahogy a jeget kettőnk közt!

Ezerrel kattogott az agyam, hogy mit tegyek most, és hogy mennyi minden megváltozott. Korábban, mikor egymásra találtunk Damiannel, akkor nagyon beárnyékolta az egészet az, hogy ő maffiafőnök, én pedig a foglya. De ez többé már nincs így! Emiatt nem is lehettünk igazi párkapcsolatban korábban, de most már lehetnénk, az akadály elgördült. Ha kapnék tőle egy második esélyt, akkor most már igazán kibontakozhatna a szerelmünk!

Amikor korábban kavartunk, azt hittem, nem is több az, ami köztünk van, mint lángoló fizikai vonzalom. Pedig több! Mióta elveszítettem őt, pontosan tudom, hogy részemről sokkal több, és őszintén szeretem őt. És most, az utolsó mondatai után elég biztos vagyok abban, hogy részéről is több, hogy szeret!

Egyszeriben egy agyafúrt terv körvonalazódott a fejemben. Mert hogy is mondta Damian? "Ettől a perctől fogva szabad vagy, mint a madár. David elvisz autóval, amint indulni szeretnél. Ott tesz ki téged, ahol kéred." Akkor azt hiszem, bármennyire is hiányzik a családom, muszáj lesz még pár napot várnom a hazatéréssel! Maradok. Maradok, amíg nem tudok Damiannel négyszemközt beszélni, és mindent elmondani neki, amit szeretnék. Egy részem azonnal rohanna haza, és vissza se nézne a maffia karmai közt töltött sötét napokra, de egy másik részem szereti Damiant, vágyik a vele való kapcsolatra, és ebben az ügyben otthonról többé nem tudnék cselekedni.

Elmentem zuhanyozni. Mikor már végeztem és felöltöztem, kopogtak. Már a kopogásból tudtam, ki az.

- Gyere, David!

Benyitott.

- Hát ez a nap is eljött - mondta.

- Eljött bizony - mosolyogtam. 

- Végre nem kell többet aggodalmaskodnom miattad!

- Ez így van! Mostantól szabad vagyok, mint a madár! Ezek amúgy a főnököd szavai.

- Két kollégámat kirúgták, mert nem vigyáztak rád eléggé. De hála égnek, én kihúztam az utolsó napig!

- Jaja - mondtam, és pacsira emeltem a kezem. Meglepte, de belecsapott.

Ő az, aki felelt értem egészen addig, amíg a maffiafőnök személyes foglya státuszban voltam. De már szabad vagyok. Már fel van mentve. Már csak egy feladata van velem: Hazavinni engem, amint indulni szeretnék. És épp ez a lényeg. Hogy még nem szeretnék!

- Készen vagy? - kérdezte, de aztán szétnézett a szobámban, és látta, hogy egyáltalán nem vagyok összepakolva. - Ja, látom még nem szedted össze a cuccaidat. Mikorra jöjjek vissza?

- Nem kell visszajönnöd. Egyelőre nem tervezek elmenni innen.

- Hogy micsoda? - ütközött meg.

- Mr. Blue azt mondta nekem, most mikor utoljára beszéltünk, hogy akkor indulok, amikor szeretnék. És én még nem szeretnék!

- Mi a franc? Ez most komoly?

- Teljesen! Szabad vagyok, és azt teszek, amit akarok - szögeztem le. - És én maradni akarok egyelőre!

- Na jó - mondta David indulatosan. - Én ebből kimaradok! Maradj ha akarsz, mit bánom én! De engem többé nem keversz bele semmibe! Mosom kezeimet! Már nem tartozom érted felelősséggel! Egyedül nézel szembe a főnökkel, ha ez a húzásod a fülébe jut!

Köszönés nélkül kiviharzott, és becsapta az ajtómat. Nevettem. Vicces volt, ahogy beijedt, és füstölögve kimenekült a szobámból.