Whitney emberrablás áldozatává válik. A Blue Bullet Maffia, napjaink legsikeresebb maffiahálózata ejti foglyul. A lány a fogságában sok viszontagságot él át, ugyanakkor lassan megismeri a maffiafőnök, Damian Blue szerethető oldalát...
Ébredezek... Nem látok az ájulás utáni vakság miatt.
- Whitney, ébredj! Térj magadhoz!
Damian hangja hideg, mint a jeges fuvallat, és kemény, mint a kő. Ekkor tudatosul bennem, miért ájultam el, és elborzadok. Legszívesebben visszaájulnék... De Damian nem hagyja. Felemeli a lábamat, és ahogy a vér a fejembe áramlik, egyre jobban magamhoz térek. Visszatér a látásom, és amikor megpillantom Damiant, megijedek tőle... Nincs benne se aggódás, se törődés, se szeretet. A tekintete olyan, mint a hangja: jéghidegen és kőkeményen néz rám. Mintha nem is az én Damianem lenne...
Nem szól hozzám, és én sem merek beszélgetést kezdeményezni vele. Felhúz a földről, és a lift felé terel. A keze a vállamon ezúttal fenyegető mozdulat, nem pedig megnyugtató, mint máskor. Nem merek megszólalni, így aztán néma csendben liftezünk le, és úgy érzem magam, mint akkor régen, mikor elraboltatott. Akkor sem tudtam, mire számítsak tőle, akkor is féltem tőle... A pinceszinten áll meg a liftünk, itt Matt halálának napján jártam utoljára. Amikor kiszállunk, azt látom, hogy 2 maffiózó egy pokróccal letakart, gigantikus valamit cipel. Damian mögéjük kísér engem, követjük őket. A szívem a torkomban dobog, mert fogalmam sincs, mi vár most rám...
Az óriási valami egy majdnem üres szoba közepére kerül. Most látom csak igazán, hogy milyen nagy: legalább másfél méter hosszú, és majdnem 1 méter magas. De nem tudom, mi az, mert le van takarva pokróccal. Forma alapján mindenesetre ládának tűnik. A két maffiózó, aki cipelte, leül rá kifújni magát. Damian becsukja az ajtót mögöttünk, és összefont karral nekitámaszkodik egy asztal lapjának. Rám szegezi hűvös, dühös tekintetét, én pedig csak állok ott szerencsétlenül, és annyira félek, hogy az ájulás kerülget megint.
- Beszélgetni fogunk - szólal meg Damian. - De nem tovább, mint 5 percig.
Előveszi a telefonját, és elindít rajta egy visszaszámlálót. Leteszi a telefont az asztalra, úgy, hogy én is lássam, ahogy fogy az idő.
- Te árultál el engem?
Levegő után kapkodok, fogalmam sincs, mit mondjak. Úgyis tudja az igazat, hiába tagadok. De attól még nem tehetek beismerő vallomást, mert ha Darkpepper fülébe jut, hogy beszéltem róla Damiannek, akkor Lily meghal, és hiábavaló volt minden...
- Nem - mondom, mert muszáj megszólalnom.
- A pokróc egy ládát rejt, amit kifejezetten és kizárólag a te számodra kértem kölcsön egy barátomtól. Amint láttad, most érkezett. Ha lejár ez a visszaszámláló, és én még nem vagyok elégedett azzal amit mondtál, akkor Hugo és Bob betesznek téged ebbe a ládába néhány órára. Te árultál el engem?
Ennyi? Ennyi lenne a vallatás? Pár óra egy ilyen nagy ládában? No hiszen! Felőlem! Nem vagyok klausztrofóbiás! Megkönnyebbülés árad szét bennem.
- Nem.
- Mutassátok meg neki a láda tartalmát - utasítja Hugot és Bobot Damian.
Erre a két férfi feláll a ládáról, és lelibbentik a pokrócot. A láda átlátszó plexi üvegből készült, épp ezért tökéletesen látszik a belseje, vagyis hogy nem üres... Amit ekkor megpillantok, az még sok-sok év múlva is kísérteni fog. Felsikoltok, hátrahőkölök, aztán összefüggéstelenül üvölteni kezdek valami ilyesmit: Ne, ne ne, nem teheted, nem akarom, ne!
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Pókok.
A ládában pókok vannak. Én a sima egyszerű, számomra hétköznapi pókoktól is elképesztően viszolygok, de ennek a ládának a tartalma sokkal rosszabb. Egy egész arzenál tárul a szemem elé a legkülönfélébb fajta pókokból.
A legnagyobb szörnyeteg a ládában 30 centis! Jól tudom, mi az: a világ legnagyobb pókja, a góliát madárpók. Ezen kívül van még a ládában legalább 15-20 tenyérnyi méretű, szőrös tarantula. Továbbá a láda tartalmát képezik olyan citromsárga pókok is, amik nem szőrösek, a testük szilvaméretű, és minden lábuk 15 centi hosszú... Van még a ládában a híres ausztrál huntsman pókból, ami akkora, mint egy palacsinta, legalább 10-15 darab. És ha ez még mind nem lenne elég, kisebb, meg közepes pókok is vannak elképesztő mennyiségben, legalább 50-60 darab. A pókháló mennyiség fölött sem tudok elsiklani: a ládát telis-tele szőtték a pókok.
Teljesen kikelek magamból a látványtól, sírva, visítva menekülnék ki a szobából, de az egyik pali elkap, lefog, és ott tart engem úgy, hogy szembe nézzek Damiannel és a pókos ládával. Én meg csak üvöltök megállás nélkül, sírva, borzadva:
- Nem, ezt nem teheted, Damian, nem tehetsz be oda, ne, kérlek, könyörgök, nem teheted, nem bírom ki!
Damian arca rezzenéstelen, egyáltalán nem hatom meg. Rámutat a telefonjára, amin a visszaszámláló azt mutatja, már csak az idő fele van hátra... Két és fél perc múlva be akarnak tenni abba a ládába. Ezt mindenáron meg kell akadályoznom. Ekkor már nem gondolkodom, csak azt tudom, hogy bármi áron el kell kerülnöm, hogy ebbe a ládába bekerüljek.
- Én vagyok az áruló - mondom a könnyeimet nyelve.
- Miért tetted? - kérdi rezzenéstelen arccal Damian.
- Mert Lily életével zsarolt valaki! Meghalt volna, ha nem teszem!
- Ki zsarolt?
- Nem tudom ki az, nem tudom! Egy .onion címen adta az utasításait, meg küldött videót is, de nem mutatta az arcát és eltorzította a hangját! Darkpeppernek hívatja magát! És mindenről tud, és volt a lakásomnál is, és most rettegek, hogy Lily meghal, amiért beszéltem róla...
Zokogni kezdek iszonyat mód. Hugo elereszt, és én leroskadok a földre.
- Ennek köze van ahhoz, hogy elhagytál?
Damianre emelem a tekintetem, aki most sokkal kevésbé hidegen néz rám.
- Igen... Elhagytalak, hogy ne kelljen elárulnom téged... Csak aztán Darkpepper kényszerített, hogy még aznap béküljek ki veled, ezért kénytelen voltam visszakéredzkedni... Aztán egy éjjel altatót adtam be neked, és a teljes levelezésedet elküldtem Darkpeppernek...
Damian arcára fájdalmas kifejezés költözik. Rengeteg bizalmas információt, adtam illetéktelen kezekbe...
- Melyik nap volt ez?
- Múlt hét kedden...
- Pontosan hogyan zsarolt téged ez a Darkpepper Lily életével?
- Beültetett egy robbanószerkezetet a nyakába, amit bármikor fel tud robbantani... Azt mondta, ha nem teszek eleget a kérésének, vagy bárkinek beszélek róla, felrobbantja... Azt mondta, ha megteszem, amit kér, akkor kikapcsolja, és el lehet majd távolítani Lilyből... De ha mi próbáljuk eltávolítani anélkül, hogy ő kikapcsolná, akkor felrobban...
Ekkor hangosan csörög Damian mobilja, letelt az időm. Felemelem a hangom, hogy túlkiabáljam a csörgést.
- Miattam került életveszélybe, muszáj volt megmentenem!
- Letelt az 5 perc.
- Ne, Damian, ne, nem teheted, mindent elmondtam, nem...
- Nyugodj le! Megúsztad a pókokat.
Megkönnyebbülten előre dőlök, a homlokom a hideg kőpadlót érinti.
- Örök időkig a rémálmom lesz ez a láda... - motyogom.
