Whitney emberrablás áldozatává válik. A Blue Bullet Maffia, napjaink legsikeresebb maffiahálózata ejti foglyul. A lány a fogságában sok viszontagságot él át, ugyanakkor lassan megismeri a maffiafőnök, Damian Blue szerethető oldalát...
Attól kezdve, hogy visszatértünk Bora Boráról, majdnem minden nap találkoztam Damiannel. Néha az ő házában aludtunk, abban a villa-erődítményben, ahol korábban sok hónapon át raboskodtam. De a legtöbbször ő jött át hozzám, mert nálam sokkal bensőségesebb volt a hangulat. Mindig, mikor nálam tartózkodott, a Blue Bullett Maffia emberei járőröztek a környéken, amit a lakók furcsálltak, de nem tudtak vele mit kezdeni.
Ha nem otthon voltunk, akkor sétáltunk erre-arra, étterembe mentünk, meg zenés klubokba. Kétszer elvitt engem előadásra, egyszer egy színdarabra, egyszer egy balettre. Már jó pár randin túl voltunk, mikor megtudtam, hogy amúgy egyszer sem kettesben mentünk... Legalább két fegyveres testőr mindig követett minket, észrevétlenül beolvadva a tömegbe. De néha hárman, négyen is árnyékként voltak a nyomunkban.
Egy nap aztán Damian azt mondta, hogy nemsokára esedékes a szüleinek a 30. házassági évfordulója, és szeretné, ha négyesben elmennénk megünnepelni. A szülei, és mi ketten. Na, erre izgulni kezdtem. Vacsi a szüleivel! Egy világszínvonalúan híres, patinás, fényűző étterembe foglalt asztalt, ami egy kicsit távolabbi városban található, ott, ahol a szülei élnek. Néhány nappal később meglepett engem egy vörös estélyivel. Azért kaptam, hogy abban menjek, mert nem volt estélyim.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor eljött az évforduló napja, nagyon kicsíptem magam. Felöltöttem a gyönyörű ruhát, a hajamat hullámosra csináltam, és félig feltűztem. Magamhoz képest igen erős szemsminket tettem, és nem kevés parfümtől illatoztam. Ékszernek csak egy visszafogott, ezüst karperecet választottam, mivel a ruhának díszített a dereka.
Mikor kész lettem, úgy éreztem magam, mint egy vámpírhercegnő. Már csak a hercegem hiányzott. De semmi gond, már csönget is! Ajtót nyitottam Damiannek, és ahogy megpillantott engem, belé fagyott a szó.
- Váo - szaladt ki a száján. - Nagyon... Lélegzetelállítóan nézel ki!
- Köszönöm - pirultam el boldogan, aztán odaléptem hozzá, hogy végre megcsókoljon...
Tíz perc múlva az autójában ültünk, és a házához tartottunk, mert mint megtudtam, helikopterrel fogunk menni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
