Whitney emberrablás áldozatává válik. A Blue Bullet Maffia, napjaink legsikeresebb maffiahálózata ejti foglyul. A lány a fogságában sok viszontagságot él át, ugyanakkor lassan megismeri a maffiafőnök, Damian Blue szerethető oldalát...
Hazavezettem Damian villájába. Felmentem lifttel a legfölső emeletre, ami a kettőnk lakása. Remegett a lábam, a kezem... Szörnyen féltem, és fogalmam sem volt, hogy helyesen fogok-e cselekedni. Lily bármelyik pillanatban meghalhat egy őrült, zsaroló terrorista miatt, aki robbanószert ültetett a nyakába.
Rajtam múlik elsősorban, hogy a gonosztevő ne vegye el Lily életét. Nem tudom, pontosan mit vár tőlem, mert a fekete interneten hagyott nekem utasításokat, de nem nézem meg, mert tudom, nem teljesíthetem. Nem árthatok Damiannek semmilyen módon. Nam akarok a háta mögött intézkedni ellene, nem fogom elárulni. Más módon kell megmentem a barátnőm életét... Szakítanom kell a szerelmemmel. Ha felfogja a kapucnis zsaroló, hogy már nem tud rajtam keresztül a maffiafőnökhöz férkőzni, akkor kénytelen lesz békén hagyni minket... Remélem, működik a terv.
Fanni kutyám érezte, hogy kivagyok az idegtől, ezért szűkölve bújt hozzám. Próbált vigasztalni, de édes. Ő az egyetlen társam most, hiszen senkinek nem mondhatom el, Lily pedig megszakította velem a barátságot, teljesen érthető okokból... A velem való barátsága sodorta életveszélybe. Bár elvileg, ha szétmegyek Damiannel, akkor újra beszélünk majd, de addig is, amíg nem csendesedik le ez az egész, egyedül maradtam. Egyedül kell döntenem, egyedül kell végigcsinálnom...
Szinte hihetetlen, hogy arra készülök, hogy szakítok Damiannel. Annyira szeretem! Fogalmam sincs, lesz-e elég lelkierőm végigcsinálni... De muszáj, hogy megtegyem, mert Lily élete a tét. Méghozzá minél előbb kell szakítanom, mert amíg Damian jegyese vagyok, addig veszélyzónában van a barátnőm.
Villámgyorsan bepakoltam a cuccaimat egy bőröndbe, aztán zokogva lehúztam a jegygyűrűt az ujjamról, beletettem a dobozába, és az asztalra tettem. Fannival és a bőröndömmel lelifteztem az autómhoz. Futólag találkoztam maffiózókkal, akik észrevették, hogy valami nagyon nem stimmel velem, de nem firtatták. Bedobtam a bőröndöt a csomagtartóba, Fannit pedig a hátsó ülésre engedtem. Eltakartam az arcom, amennyire lehet, hogy a média emberei a ház körül majd ne lássanak belőlem semmit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aztán kihajtottam a kertből. Még egy utolsó pillantást vetettem a házra, ami úgy volt védve, mint egy erődítmény. Aztán eltűnt a szemem elől örökre... Annyira sírtam, hogy alig tudtam vezetni.
Negyed óra múlva félrehúzódtam, hisz ideje volt megejtenem egy telefonhívást Damiannek... Egy hívást, amelyben szakítok vele. Feloldottam a mobilom, aztán Damian képére böktem. Megjelent a névjegye, és rányomtam a hívásindításra. A fülemhez emeltem a telefont, hallottam hogy kicseng... Aztán felvette.
- Szia, édesem - szólt bele.
- Szia - mondtam iszonyú vékony hangon. Alig tudtam beszélni, annyira el volt szorulva a torkom.
- Mi a baj? - kérdezte, hisz azonnal észrevette, gond van.
- Mert... - elgondolkodtam, mi legyen a szakító ok. - Mert nem vagyok boldog melletted. Nem akarok veled lenni.
Lehajtottam a fejem, és az járt a fejemben, mennyire gáz alaknak tűnhetek így, hogy telefonon szakítok... Nincs nagyobb pofátlanság, mint telefonon szakítani, főleg, ha már nem csak járásról, hanem jegyben járásról van szó. Talán az üzenetben szakítás még rosszabb...
- Megismertél valaki mást?
- Mi? Dehogy! - tiltakoztam vadul. - Mégis hol, mikor? Nem, Damian, ne nézz ilyennek! Szingli vagyok, az is maradok!
- Valaki kényszerít rá, hogy elhagyj? - kérdezte reménykedve.
- Nem. Csak... Csak el akarlak hagyni.
- Értem...
Hallottam a hangján, hogy le van sújtva. Annyira fáj, hogy így a szívébe taposok!
- Már úton vagyok haza, Fannival. Kérlek, hogy ne keress... Se ne keress fel élőben, se ne keress telefonon vagy üzenetben. Kérlek! Nem akarom, hogy küzdj értem, vagy ilyesmi...
- Szóval erre kérsz. Mégis mióta fontolod, hogy elhagysz?
- Azóta... Azóta, hogy elvetéltem a kisbabánkat... - találtam ki gyorsan egy hihető választ.
Nem felelt erre, ezért így idő múlva megtörtem a csendet:
- A jegygyűrűt az asztalon hagytam...
- Whitney, tudod, hogy nem szeretem a drámát. Nem bonyolódom "se veled, se nélküled" kapcsolatba. Tehát ha most elhagysz, akkor az örökre szól.
- Tudom... De akkor is elhagylak.
- Eldöntötted egyszer, és mindenkorra?
- Igen... Biztos vagyok a döntésemben.
Mélyet sóhajtott.
- Damian... Damian, nekem is fáj. Sajnálom...
- Ne sajnálkozz! Ha tényleg nem vagy mellettem boldog, akkor helyesen cselekszel.
Hallottam Damian hangján, hogy tényleg iszonyúan szomorú. Olyan megtört, kiüresedett volt. Remélem egy-két hét alatt túl lesz rajtam. Nekem egy-két év is kevés lesz...
- Akkor... Akkor szia - mondtam tehetetlenül.
- Ég veled - köszönt el, és le is tette a hívást.
Elvettem a fülemtől a telefonom. Remegett a kezem. Most tényleg szakítottam vele, egy életre? Elhagytam életem szerelmét? Ahogy felfogtam, úgy éreztem magam egyre sokkosabb állapotban. Egy háromperces telefonhívás volt csak, de számomra mindent tönkretett... Zokogva borultam a kormányra, miközben Fanni szűkölve próbált előre mászni mellém, hogy megvigasztaljon. Hihetetlen, hogy elhagytam őt... Mit tettem?!
Másfél óra múlva hajtottam csak tovább, addig egyszerűen annyira rázott a sírás, hogy nem tudtam volna vezetni. Gyűlölöm azt a rohadt kapucnis terrorizálót!
