Szívembe zárva [KiriBaku - Befejezett]

19.fejezet

- Segíts...

- H-hogy... K-kirishima mi a baj.. Mi történt? - kérdezte hallhatóan megdöbbenve, viszont én nem válaszoltam.

Remegő végtagokkal ereszkedtem földre, a telefonomat a leejtve, melyből még mindig szaporáztak Kaminari kérdési, de semmi erőm nem volt megszólalni. Zokogva támaszkodtam a a padlón, hosszú percek erejéig. Amíg a telefonban csend nem lett.

Hosszú, kínzó csend, mely óráknak tűnt. Csak a halk szipogásom hallatszott, egészen az ajtóm kicsapódásáig.

Nem néztem fel, tudtam, hogy ki az. Érzetem magamon tekintetét, ahogy egy pillanat erejéig végig mér, majd megakad egy ponton a tekintete.

- K-kiri? - dadogta nevemet ijedten - M-mi történt? - guggolt le elém, aggódó tekintettel fürkészve, melyet csak épphogy láttam.

- Összevesztünk... - suttogtam alig hallhatóan.

- Bakugouval? - kérdezte az egyértelműt, mire nehézkesen, de halványan bólintottam, könnyeimet törölgetve.

- Ennyire...? - emelte kezét vállamra meglepetten, mire ráemeltem vörös szemeim.

- Ennyire... - suttogtam vállába fúrva fejem.

...

- Ezt ne csináld, kérlek! - simított végig lefertőtlenített alkaromon, mire beharaptam a csípő érzés miatt ajkaim - Vagy miután.. megvágtad magad... Jobb lett? - nézett szemeimbe keserűen, mire inkább lesütöttem tekintetem, óvatosan megrázva fejem.

Kaminari ajkain egy gondterhelt sóhajt szökött ki, majd egy halvány mosolyt erőltetve magára, folytatta:
- Akkor ne próbálkozz ezzel, rendben? Értem, hogy nem jutott jobb az eszedbe, de... Ne.. Engem bármikor hívhatsz és segítek, jó? - tette kezét vállamra, biztatóan mosolyogva.

- Rendben... - suttogtam hálásan, a sárga íriszekbe nézve.

- Bakugouval pedig...  Nem tudom - sóhajtott fel - Lehet meg kéne próbálnod beszélni vele, az talán neked és neki is jobb lenne, de ha úgy érzed, inkább adj neki időt... 

- Meglátom, hogy alakulnak a dolgok... Bár szeretnék minél hamarabb kibékülni vele. Nagyon aggaszt ez az egész... - temettem kezeimbe arcom - De.. Jogos volt, igaz? - néztem egy pillanatra fel, mire Kaminari kisebb habozás után, de bólintott.

Nem akar megbántani...

- Neked, hogy esne, ha egy jó barátodról, akiben megbízol, és mindent elmondasz neki, egyszer csak kiderül, hogy már régóta folyamatosan hazudik neked, szinte mindennel kapcsolatban... - nézett félre, felsóhajtva.

- Bocsánatot kell kérnem... - suttogtam magam elé nézve, mire a szőke elkezdett egyetértően bólogatni.

- Megvárod vele a vasárnap estét?

- Miért? - pislogtam rá kíváncsian.

- Mint említettem Hitoshival felvállaljuk a kapcsolatunkat... - vakarta tarkóját idegesen.

- Oh.. el is felejtettem... - mosolyodtam el kínosan - De.. igen! Megvárom. Érdekel, hogy reagál Bakugou. Meg, hogy mennyire kerül el... - sóhajtottam fel - Te pedig - néztem fel rá hirtelen - Ne aggódj..

- Még is miből gondolod, hogy-

- Ismerlek! - szakítottam félbe, mire ő lesütötte tekintetét, ebből tudtam, hogy jól következtettem - De tudod, hogy mindegy hogyan reagálnak, te ugyanolyan jó ember maradsz! - mosolyogtam őszintén.