Szívembe zárva [KiriBaku - Befejezett]

8.fejezet

A reggeli egyfajta kirohanásom után, végül úgy a negyedik órára sikerült bevánszorognom, Kaminari pedig már a másodikra is bement, mivel megkértem rá, hogy egy picit hagyjon magamra, hadd emésztgessem kicsit a dolgokat.

Szóval három óra önmarcangolás után, ismét a jól megszokott iskola padban szenvedem végig a maradék négy órát.

Sokan furcsállták, vagy kérdezték, hogy történt-e valami, hogy ilyen későn megyek be, de a kifogásom főként az volt, hogy csak elaludtam. Persze ez nem volt túlzottan nyerő kifogás, ugyanis jó páran láttak reggel az udvaron. Ilyenkor mindig csak tereltem a témát, de persze vannak olyanok akik ilyen könnyen nem hagyják ezt annyiban...

- Kirishima! Áruld már el mi a bajod! - förmedt rám Bakugou, az elmúlt öt percben történt magyarázkodásom következtében - Láttalak reggel, úgyhogy ne hazudj! - csapott idegesen az asztalomra, mire összerezzenve sütöttem le tekintetem.

Nem elég a jelenléte, ami már alapból is a reggel történteket idézi, még csesztet is, miközben a szívem majd kiszakad a helyéről.

- Bakugou! Fogd fel! Ha bármi olyan lenne elmondanám! - erőltettem mosolyt az arcomra, felnézve rá, mire láthattam vérben forgó szemeit, melyek szinte felnyársaltak, mégis képes lettem volna elveszi bennünk. 

De nem engedtem. Figyelmeztettem magamat, hogy nem lehet, ő már másé, és bármennyire is fáj, bele kell törődnöm.

- Tch, nem értem miért nem vagy képes elmondani, hogy mi bajod, ha ennyire lényegtelen! Barátok vagyunk, nem? Meghallgatlak! - pislogott rám értetlenül, mire se szó se beszéd, felkeltem a helyemről, majd ott hagytam a meglepett Bakugout, ki szerencsémre nem jött utánam.

Ha tovább ott maradtam volna, valószínű elsírtam volna magam előtte.

Barátok.

Igen. Csak ennyi. Végül is ez is megteszi. Már ez valami, nem?

Hah.. Miért akarom becsapni magam? Még szép, hogy nem tudok megelégedni ennyivel, még is, hogy tudnék?

Túlzottan belé estem... Ha csak rá gondolok, már röpdösnek a pillangók a gyomromban... Ez annyira klisés, mégis... Ez az igazság.

Ilyen ha az ember szerelmes.

Vajon Bakugou is ezt érzi amikor Urarakára gondol?

Mi tetszik benne? Ő miben jobb nálam?

Mert lány.

Ugye? Csak ez a gond, hogy fiú vagyok, igaz?

De.. én nem akarok lány lenni.

Én azt szeretném, hogy azért szeress aki vagyok. Hogy elfogadj, úgy ahogy vagyok.

Ugyanolyan ember vagyok, mint te, vagy bárki más.

Szeretnél gyerekeket, nem igaz? Örökbe fogadhatunk, amennyit csak szeretnél!

Még mi a baj? Nincsenek melleim, vagy esetleg ott lent, más a test felépítésem, olyan, mint a tiéd... E-ez zavar?

Nem tudok neked megfelelni... Azt akarom, hogy az legyen a megfelelő, ami és aki vagyok.

Ez sose fog működni, nincs igazam?