Szívembe zárva [KiriBaku - Befejezett]

11.fejezet

Hah... Van egy olyan érzésem, hogy hosszú lesz még ez az este...

Kíváncsian figyeltem a filmet, mely valami apokaliptikus világban játszódott, de valójában amennyire szerettem volna, annyira nem tudott lekötni...

Tekintetem - még ha akaratlanul is - akkor is számtalanszor átvándorolt a mellettem lévőre, ki szépen elterjeszkedett az ülőgarnitúrán, ezzel kis híján a kanapé háromnegyedét elfoglalva. Bár ez nem igazán zavart, mivel ennek köszönhetően elég közel volt hozzám, így tisztán érezhettem kellemes illatát, mely a ház minden pontján fellelhető, de mégsem olyan, mint amit közvetlen mellette érzek.

Nem tudnám megmondani mire is hasonlít ez az aroma. Valami egzotikus és erős, de még is valahogy kellemes összhatást kelt. Illik hozzá...

- Tch.. undorító... - hallottam Bakugou hangját, mely visszarántott a valóságba, ezzel együtt hatalmas pofonná szövődve, mikor rájöttem mire is mondta ezt.

A filmben két férfi futott összekulcsolt kezekkel, néhány aggódó pillantást vetve a másikra, amit Bakugou csak lenéző pillantásokkal, vicsorgatva nézett.

- Most őszintén, ki az a beteg, aki ebben élvezetet lel? - pillantott rám, mire éreztem, hogy összeszorul a szívem - De most komolyan, ez a film buziknak készült vagy mi? Ha tudom, hogy van benne ilyen el sem indítom... Tch.. kellett megbíznom Kaminariban.. azt mondta jó film, erre meg... - nyúlt a távirányítóért ideges pillantásokkal, majd kikapcsolta a filmet.

Én csak sokkoltan hallgattam minden egyes szidalmát, amely tudta nélkül is rólam, vagy inkább nekem (is) szólt, csak hogy ő neki erről sejtése sem volt. Arról meg végképp nem, hogy ez nekem mekkora fájdalmat képes okozni...

- Keresek valami nézhetőbb filmet - pillantott rám, mire hirtelen megpróbáltam rendezni vonásaim, melyek megtörtséget tükröztek - Ha csak nem szeretnéd, ezeket a selejteket bámulni, ahogyan egymást falják... - húzta el száját fintorogva, mire nagyot nyelve, ajkaimba harapva, nemlegesen megráztam fejemet, csak hogy végképp el ne áruljam magam.

- A-addig kimegyek a mosdóba - próbáltam természetesen beszélni, de akaratlanul is elcsuklott a hangom, mire ő értetlenül nézett rám, ezért azonnal elkaptam tekintetem, az emelet felé sietve, ahol található a fürdőszoba.

Nagyon remélem, hogy nem jön utánam...

Amint beértem, azonnal becsuktam magam mögött az ajtót. Majd már így is véressé harapdált ajkaimba, még inkább belemartam.

Könnyes szemekkel dőltem neki az ajtónak, miközben lassan lecsúsztam a  földre.

Undorító. Buzi. Selejt.

Minden szava késdöfésként ért. Mintha csak direkt bántani akart volna vele. Pedig fogalma sincs az egészről... Ugye?

 Vagy... 

Esetleg sejt valamit és látni akarta, hogy reagálok? Mert ebben az esetben akkor teljesen elárultam magam. Viszont.. akkor nagy gáz van... De, valahogy annyira abszurd ez az egész...

Azt mondta, hogy Kaminari ajánlotta a filmet, gondolom nem gondolt arra, hogy ezt velem fogja megnézni... De akkor is, miért akarta, hogy ezt Bakugou megnézze? Érdekelte volna a reakciója? Hogy valóban ennyire utálja-e a magamfajtákat... Mert akkor kapott rá választ.

De az, hogy ennyire kifejezze nem tetszését... Mindig is őszinte embernek találtam, de hogy ennyire...?

Mit gondolt, majd vele csúfolom a melegeket? Ez annyira... Ezzel most utalni akart valamire? Vagy komolyan ennyire homofób?

Ez mondjuk nem újdonság... Viszont, így csak egyre jobban eltaszít magától.. Ezt akarja? Lehet, hogy tudja, vagy ha nem is akkor sejti és... Mindenáron elakarja érni, hogy elfelejtsem? Hogy lemondjak róla? Hogy megutáltasson magával?

Végül is, miért ne tenné? A helyében én is ezt tenném... Biztos már rosszul van csak a gondolatától, hogy egy fiú szerelmes belé... Mégis melyik heteró vágyna erre? Főleg egy olyan akinek barátnője is van, akit mindennél jobban szeret...

Magam sem tudom még mindig miben reménykedek... Miért kínzom magam még mindig? Egyszerűbb lenne véget vetni az egésznek, végleg megszabadulni a szüntelen gondoktól, a fájdalomtól, amit nap mint nap átélek... Hisz fájdalom mentesen véget vethetnék ennek... Miért is nem teszem?

- A kurva életbe... - suttogtam szipogva, miközben felkászálódtam a földről, a mosdó kagylóhoz lépve, ahol amint megláttam tükörképem, inkább lesütöttem tekintetem.

Mert élni akarok. Mert van értelme az életemnek. Mert nem akarom újra átszenvedni ezt az egészet. Még lehet jobb.... - ismételtem el magamban jó párszor, miközben ahogyan csak bírtam szorítottam a mosdókagylót.

Hirtelen kopogást hallottam a fürdőszoba ajtón, mire összerezzenve, rohantam az ajtóhoz, amit azonnal kulcsra zártam.

- Kirishima? - hallottam Bakugou hangját a túloldalról, mire összeszorított fogsorral támasztottam az ajtót - Bemehetek? - nyomta le a kilincset, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam. 

Szerencse, hogy bezártam.

- M-mindjárt megyek! - préseltem ki ajkaimon, kapkodva a levegőt.

- Minden rendben? - kérdezte bizonytalanul.

- P-persze... Öt perc és megyek... - dadogtam szemeimet törölgetve.

- Rendben... - sóhajtotta - Addig elkezdhetem a filmet, vagy megvárjalak?

- Kezd csak, sietek! - mondtam, ezúttal már magabiztosabban.

- Oké! - hallottam kintről, majd csak az elhaladó léptek hangja törte meg a csendet, mire felsóhajtva engedtem meg a csapot, hogy megmoshassam az arcom.

Muszáj leszek összeszedni magam, túlságosan látszanak rajtam a sírás nyomai...

Bár pár percbe beletelt, de végül rávettem magam, hogy kimenjek.

Kint láthattam Bakugout, ki csendben nézte a filmet, néha-néha bekapva egy kukorica szemet.

Semmi kedvem lemenni hozzá...

Meglesz nélkülem is... - futott át agyamon.

Valóban nagyon fáradt vagyok, nem akarok a vállán elaludni, még a végén félreértené.

Inkább a szobája felé vettem az irányt, ahol gondolkodás nélkül Bakugou ágyába vettettem magam.

Azonnal megcsapta orromat a bódító illata, mire azonnal párnájába fúrtam fejem, mélyeket lélegezve a nyugtató aromából.