Szívembe zárva [KiriBaku - Befejezett]

5.fejezet

Idegesen kapkodtam össze a könyveim, melyek nagy része az íróasztalomon, vagy éppen az ágyamon hevert. Próbáltam csak azokat összeszedni, amelyik tantárgyak nagyon nem mennek, vagy épp holnap lesz óránk belőlük.

Viszont ez nem volt olyan egyszerű úgy, hogy közel tízperces késésben vagyok, ugyanis teljesen megfeledkeztem az egy fajta "korrepetálásom"-ról. Bakugou pedig már ha csak egy percet kések, akkor is kinyír, nem ha tízet...

Amint nagyjából összeszedtem amit szerettem volna, hátamra kaptam a táskát amibe mindent beleszórtam, ugyanis kézbe képtelenség lett volna egy fordulóval átvinni a dolgaimat, szóval így rohantam ki a szobámból, a két ajtóval arrébb található szőkéé felé, majd felkészülve halálomra, bekopogtam az ajtaján.

- Gyere! - hallottam bentről egy nem túl barátságos hangot, mire erőt véve magamon, lenyomtam a kilincset, majd kinyitottam az ajtót.

Tekintetem egyből találkozott a szőkéével, ki gyilkos pillantásokkal nézett rám az ágya közepén ülve.

Kissé félve csuktam be magam mögött az ajtót, majd nagyot nyelve, leültem mellé az ágyra lesütött tekintettel.

- Ha legközelebb, ennyit mersz késni, kitekerem a nyakad... - morogta baljósan, mire halványan bólintva emeltem rá tekintetem.

Égető, dühös pillantásit anélkül is éreztem, hogy ránéztem volna, viszont most így, hogy a skarlát szemeibe nézek... Ahelyett, hogy szégyellném magam, vagy félnék tőle, vagy bármi a helyzethez illő érzést éreznék, csak arra eszmélek fel, hogy ég az arcom, a szívem pedig hevesen dobog. Hisz alig választ el minket félméter. Legszívesebben ajkaira hajolnék és addig csókolnám, amíg a levegőhiány közbe nem szólna. Attól tartok túlságosan elbambultam, ezt már a kérdő pillantásaiból is letudtam szűrni, így gyorsan megembereltem magam, majd szemeiről, az ágyneműre vezettem tekintetem.

- A-akkor tanuljunk... - nyögtem ki nehezen, majd a mellettem heverő táskámért nyúltam, előhúzva belőle a tankönyveim.

- Mit hoztál? - kérdezte, most már - hozzá képest - normális hangnemben.

- Töri, matek, biosz, föci - kezdtem el sorolni a tantárgyakat, már majdhogynem mindent elraktam, szóval még volt bőven sorolni valóm, ám Bakugou inkább félbe szakított:
- Jó, jó elég! - szólt rám, felsóhajtva - Inkább azt mond mivel kezdjük? - pillantott rám.

- Öhm.. nem tudom.. - néztem a kezembe tartott tankönyveket - Talán, a... Matekkal? - néztem rá, mire biccentve kezébe vette a már előre kikészített tankönyvei és füzetei közül az említettet.

- Melyik része nem megy? - pillantott rám, kinyitva a füzetét.

- Az egész... - sóhajtottam, zavartan félrenézve, éreztem magamon Bakugou ideges pillantásait, viszont nem szántam neki különösebb figyelmet. Végül a szőke egy ideges sóhajtása következtében, hosszas mesélésbe kezdett, amit már az elején is alig bírtam követni, nem hogy gyakorlatban alkalmazni.

Nem telt valami kevés időbe, mire nagyjából mindent megértettem.

- Jól van, elég lesz.. - sóhajtottam mikor már lassan egy órája szenvedtem vele - Talán meg lesz a kettes... - dőltem hátra az ágyán.

- Meg a nagy faszt! Ha nem lesz meg minimum a négyes, nem tudom mit csinálok veled, de az biztos, hogy nagyon megemlegeted! - förmedt rám, mire elég érdekes lehetőségek jutottak eszembe, hogy mégis mit csinálna velem... Rengeteg mocskos gondolat, ahogy leteper, ajkaimba mar, kezeivel bejárja a testem minden pontját, és...

Baszki! Akaratlanul is megjelent egy perverz félmosoly ajkaimon, amit amilyen gyorsan feleszméltem eltüntettem ajkaimról, sokkoltan a szőkére nézve.