Szívembe zárva [KiriBaku - Befejezett]

3.fejezet

Keserűen magam elé nézve vártam Kaminari érkezését. Percenkét ránéztem az órámra, de nem azért mert annyira várom, épp ellenkezőleg, minél közelebb kerülök a megadott időponthoz, annál idegesebb vagyok...

Mindkét tenyerem izzad, a szívem majd kiugrik a helyéről, miközben szét vet az ideg. Ujjaimat már percek óta tördelem, amit biztos vagyok, hogyha hosszú távon csinálok, még bajok lehetnek.

Hirtelen kicsapódik az ajtó, majd Kaminari lép be rajta, becsukva maga mögött azt.

A fejem még mindig lehajtva, pedig láthatóan összerezzentem érkezése hirtelenségétől. Érzem magamon az égető tekintetét, de még nem szólt semmit.

Rám várna?

Végül erőt véve magamon ráemeltem tekintetem, de csak egy pillanatra.

- Ülj le.. - sóhajtottam ismét a padlót bámulva, mire helyet fogalt az egyik, velem szemben elhelyezkedő fotelben.

- Mond, mit szerettél volna - szólt hozzám kedvesen.

Örülök, hogy próbál normális beszélgetésként tekinteni erre, pedig maga is tudja, hogy van valami baj, viszont nem akar túlzottan siettetni.

Beletelt néhány percbe, amíg sikerült magamat szólásra bírni, de ő ezt mind türelmesen kivárta.

- M-mit gondolsz a... Melegekről? - nyögtem ki nehezen, lopva rápillantva, mire láthattam meglepett tekintetét.

- M-miért kérdezed? - hajolt közelebb értetlenül.

- Csak válaszolj! - rivalltam rá kétségbeeséssel hangomban, ami még engem is meglepett. Feleszmélve tettem hozzá: Kérlek... - vettem lejjebb hangomból.

- N-nincs velük semmi bajom... - sóhajtotta a szavakat keresve - Ugyanolyan emberek, mint... a többi ember - mosolyodott el halványan, mire meglepetten, de egyben megkönnyebbülten néztem fel rá.

- Komolyan gondolod? - néztem világossárga íriszeibe ezúttal bátrabban kérdezve.

- Persze! - mosolygott rám - Köze van ennek ahhoz amiről beszélni szeretnél velem? - fogta közre kezeim nyugtatóan, mire egy pillanatra összeszorítva szemeim, bólintottam - Mond csak... - mosolygott rám biztatóan, mire keserűen lehajtva fejemet, próbálva erőt venni magamon, néztem magam elé.

- N-nem fogsz megutálni...? - suttogtam remegő ajkakkal.

- Kiri... Nincs semmi baj... - szorította meg kezeim.

- B-biztos? - dadogtam huzakodva.

- Kirishima! - szólt rám, de nem túl erélyesen, csak annyira, hogy szedjem össze magam.

- Félek... - szorítottam össze szemeim.

- Mond ki.. - suttogta biztatóan - Jobb lesz...

- M-meleg vagyok... - nyögtem ki nehezen, szinte alig hallhatóan, hatalmas gombóccal torkomban.

- Gratulálok! - engedte el kezeim, szélesen rám mosolyogva, mire értetlenül pislogtam rá.

- T-tessék?

- Bátrabb vagy mint én... - sóhajtotta fejét rázva.

- E-ezt hogy érted? - néztem rá egyre értetlenebbül.

- Kirishima... Én is meleg vagyok - sóhajtotta zavartan, mire meglepetten néztem rá.

- Komolyan? - kérdeztem halványan elmosolyodva.

- Komolyan... Shinsouval együtt... - suttogta, mire az eddigieknél is meglepettebb fejet vágtam.

- Shinsou?