Girl in Pieces

5.

A koliban lepakoltam, majd átvedlettem egy fekete garbóra és egy fekete agyonszaggatott boyfriend farmerre, majd kis oldalerszényemet a vállamon átdobva belehelyeztem a nyuszit, aki már szépen cseperedett a múltkori cécó óta és a sulin kívül mindenhova elkísér. A csöpségre vigyázva felkaptam a fekete conversemet és fülesmet felkapva bekulcsoltam a szobát és elindultam a könyvtárba.

Már a sorokat jártam, mikor a fiúk nagy robajjal betoppantak, de nem vettek észre ezért maradtak a témánál, amit elkezdtek még az udvaron. Ilyenkor áldom, hogy a farkas léttel a fülünk és szaglásuni is jobb lett.
-Már pedig én nem fogok behódolni egy kezdő alfának az biztos!-morgott a hang alapján Tae.
-Pedig előbb utóbb mindegyikőnkre ez vár! Még rám is-mondta teljesen nyugodt és elfogadó hangnemben Jimin.
-Gyakorlatilag már csak ketten maradtatok, mert én már fejet hajtottam neki harc nélkül csak ő nem nagyon érezte meg szerintem...-szólt Hoseok elgondolkozva. Hoseok is hozzám tartozna? Hát persze! Ami nap valamin veszekedtünk és fel sem tűnt, hogy rámordultam, de utána teljesen olyan alázatos és védelmező lett, mint Yoongiék. Pazar...
-Akkor sem fogok meghunyászkodni- makacskodott Tae-Főleg nem neki! Lány és még korcs is!-tajtékzott. Éreztem ahogy megfeszülök és szemem színe is átvált. Még hogy korcs! Értem én, hogy nem csak vérfarkas vér van bennem, de nem vagyok korcs! Inkább hibridnek hívnám magam...
A nyulat átvéve csak az egyik vállamra két atomvastag könyvet a kezemben tartva. Szememet villogtatva, de full nyugodt arckifejezéssel léptem ki a sorok közül, mire elhallgattak, de Taehyung továbbmagyarázott, mivel háttal állt nekem.
-Ugyanmár! Csak nem féltek tőle ennyire! Mi olyan ijesztő benne?! Hé srácok! Srácok...-csettintgetett előttük, de azok nem reagáltak csak engem kémleltek, majd Jimin és Tae kivételével mindenki fejet hajtott-Mögöttem van igaz?-ejtette le a kezét maga mellé. Körmeimet végig húzva a nyakán lépkedtem el mellette és csaptam le a könyveket az asztalra és adtam Jungkook kezébe a nyulat. Édes mosollyal, de változó szemmel fordultam felé, mint megboldogult Jackson barátunk esetében is. Csípőmmel megtámaszkodtam az asztallapon és úgy szólaltam meg.
-Szervusz Taehyungie!-villantottam meg teljes fogsoros mosolyom, mire nyelt egy hatalmasat megnőtt szemfogaim láttán.
-SeoMin én n-nem úgy é-értettem...-kezdett el dadogni, miközben lassan hátrálni kezdett.
-Persze drágám!-löktem el magam-Én sem úgy értem, mikor azt mondom valakinek, hogy most legszívesebben kasztrálnám, hogy már csak keresztapa lehessen-fontam keresztbe karjaimat magam előtt, mostmár vörösen virító íriszekkel-Ahogy azt sem hogyha azt mondom, hogy úgy fogod végezni mint Jackson!-nevettem fel erőltetetten, majd elé lépkedtem kezeimet leengedve-Ne csináld ezt Taehyungie! Én nem akarlak bántani!-bigyesztettem le ajkaim, miözben mellkasára simítottam-Ugye te sem szeretnéd?-néztem fel rá-Vagy talán mazochista vagy?-kuncogtam fel idétlen hangon. Szétvetett az ideg legszívesebben már rég nekiugrottam volna, de nyilvános helyen voltunk sajnos.
-N-Nem erről v-van szó...-remegett meg kezeim alatt.
-Korcsnak sem hívnám magam...-búgtam miközben egy csíkot szakítottam körmeimmel a pólójába-A hibrid megnevezést jobban csípem!-kacsintottam rá-Remélem megértettük egymást!-paskoltam meg arcát, majd elléptem tőle és hátat fordítottam.
-Nem hibrid akkor sem, hanem egy elcseszett korcs!-köpte utánam a szavakat, mire visszafordultam és pólója nyakánál fogva rántottam le magamhoz.
-Na idefigyelj farkaskám! Az egy dolog, hogy te előbb lettél az ami, mint én, de egyet jegyezz meg! Kurvára felhatalmaz az alfai jogom, hogy kinyírjalak, ha tiszteletlen vagy velem szemben!-mélyült el a hangom teljesen-Megértetted?!-vicsorogtam arcába, mire ő is vissza vicsorított és rámmordult. A polchoz nyomtam és mint ahogy a többieknél is eddig rámordultam és haraptam felé egyet, mire szemei visszaváltoztak és azokat lesütve állt előttem.
-Igen a-alfa...-motyogta, de nekem ez nem volt elég annyira kiidegelt az előbb.
-Hangosabban!-vakkantam rá, mire összébbhúzta magát és teljesen meghunyászkodott.
-Elég lesz Minikém!-jött a hátam mögé Jimin és derekamnál fogva próbált elhúzni, de én nem eresztettem-Segítsetek már az istenért!-szólt rájuk, mire egyből mozdultak. Yoongi és Hoseok lefejtették kezeimet a pólóról, míg Nam és Jin a rémült Taet próbálta megnyugtatni.
-Jimin fordítsd már meg!-mordult rá Yoongi. Megperdített és máris az ő mély barna már-már szinte fekete íriszeit kezdtem el kémlelni.
A következő pillanatban életem képei kezdtek el lejátszódni előttem. Mikor megkaptam az első kisállatom, mikor zenélni és rajzolni kezdtem, mikor megkaptam a zongorámat odahaza. Elköltöztem a "szüleimtől", találkoztam Hoseokkal, az első táncunk Hoseokkal, megtanultam bánni az erőmmel. Találkoztam a fiúkkal, majd átváltoztam, ez az egy hónap. Jimin bókjai...Majd újabb képek gyűrűkről és egy ruháról, majd két kislányról heterokrómiával, ahogy Hoseok, én és Jimin öleljük őket...
Mintha tűzbe nyúltam volna úgy engedtem el a férfit és léptem hátrébb hangosan lihegve. Hoseokra kaptam a tekintetem. Könnyeim folytak és megmagyarázhatatlan köteléket éreztem magunk között. Kirohantam a könyvtárból és meg sem álltam az erdőig.  Lendületből változtam át és rohantam tovább.
A fiúk és én...Az nem lehet! Olvastam már erről Namjoonal...Bevésődtek nekem. Mostmár egy életen át velük kell lennem vagy ha nem meg is halhatok...Mindent érezni fogok amit ők és ha én is bevésődtem nekik akkor ők is azt amit én. Nem voltam erre felkészülve! Kurvára nem! De mostmár az életemet sem tudom elképzelni nélkülük...Mit fogok én kezdeni két farkassal?

BK_mnstr💜