Girl in Pieces

10.

*Hoseok szemszög*

Két nap telt el, mióta Seo elkezdett tüzelni. Namnak igaza volt. Mindenhol ahova csak belépett ontotta magából mámorító illatát, így a fiúk egy idő után kénytelenek voltak visszahúzódni szobájukba és ott lenyugodni, átvészelni a napot. Jimin és én azonban mindig Mini közelében voltunk. Teljesítettük szükségleteit, de még arra a szintre nem jutottunk el, hogy pettingen kívül több legyen hármónk között. Még az is fura néha, hogy hárman vagyunk egymásnak rendelve. 
Most éppen egy újabb körön vagyunk túl, ugyanis alfánkra megint rátört egy olyasfajta fájdalmasabb kéjhullám, mint az első este. Pihegve feküdtünk ki a már félálomban szenvedő SeoMin mellé. Amint elaludt Jiminnel ráadtuk az egyik nagyobb pólómat és az ő egyik alsóját, majd a szobában hagytuk a takaróba bugyolált lányt. 
-Fiúk! Ki lehet jönni!-mondtam kicsit hangosabban, hogy mindenkihez eljusson. Egyszerre dugták ki fejüket az ajtón felmérni a terepet, majd megkönnyebbülten felsóhajtva léptek ki a helyiségekből. 
-Még mennyi van ebből az őrületből?-kérdezte szenvedve Yoongi hyung megdörzsölve karikás szemeit. Nam felsóhajtott, majd egy gyors fejszámolás után beletúrva kissé kócos hajába megszólalt.
-A holnapi nappal együtt még négy teljes nap...-sóhajtott fel frusztráltan. Aggódva néztem végig társaimon és megállapítottam, hogy elég ramaty állapotban vannak. Hajuk kócos, szemük karikás, mindegyiken csak melegítő nadrág és egy atléta vagy bő póló látható.
-Orgiát fogok tartani, ha vége ennek!-morogta Yoongi, majd lefelé vette az irányt, mi pedig jó falka módjára követtük.

Már éjfél felé járt az idő, mikor föntről  egy hatalmas csattanás és egy nagyobb morranás hallatszott.
-Jimin...-néztem ijedten a fiúra-Mi bekulcsoltuk az ajtót!-pattantam fel.
-Be bizony!-kerekedtek ki a szemei.
-N-Namjoon!-ragadta meg karját Jin ijedt és egyben elsötétülő tekintettel-Létezik ho-hogy Seo alakot vált, miközben tart ez az időszaka?-kérdezte nagyot nyelve a lépcsőt szugerálva. Óvatosan megfordultam, de amit ott láttam arra nem voltam felkészülve. Mini támasztotta a falat a lépcső alján, vérvörös vámpír íriszekkel, ami arra engedett következtetni, hogy a kissé útszéli énje is visszatért.
Amint mindannyian felé fordultunk csábos mosolyt villantott és ezzel együtt kivillantak tűhegyes fogai is. Ellökte magát a faltól, majd fújtatva egyet kezdte el magát legyezgetni a pólóval, így megvillant hófehér makulátlan bőre és néha idomai alsó része is. 
-Olyan meleg van itt!-sóhajtott egyet, mire éreztem ahogy szemem átvált és sárgán ragyogva kémleli tovább a lányt. Illata csak úgy szállt felénk, egyre erőteljesebben, ami nem volt túl hasznos. A többiek is már ragyogó íriszekkel éhesen vizslatták a lányt. Jiminre néztem, akivel egyből megtaláltuk a szemkontaktust. Biccentve egyet felém indult meg Mini felé, míg én  a felajzott falkát tereltem ki a konyhába, ahol egy hatalmas tálat megfogva és megtöltve hideg vízzel öntöttem nyakon őket, mire megrázkódva villant vissza szemük az eredeti színűkre. 
-Menjetek ki egy kicsit szerintem!-böktem fejemmel a teraszajtó felé, ami egyenesen az erdőbe, a területünkre vezetett.
-Igaza van hyungnak!-mutatott rám Taehyung, majd Jungkookot támogatva indult meg-Ki kell szellőztetni a fejünket!
-Hobi!-fogta meg a vállam Jin-Vigyázzatok a hugomra!-nézett rám, mire csak bólintottam egyet.
-Ki ne merjétek engedni!-nézett rám még utoljára Nam, majd kiléptek a szabadba, gondosan bezárva az üvegajtót. 
Mikor egyedül maradtam a konyhában, csak akkor tűnt fel Jimin és SeoMin is mennyire fel van ajzva. Éreztem. Minden porcikámban. A nappaliba érve egy kanapén terpeszkedő Chim és egy előtte térdelő Seo fogadott, aki a nadrágján keresztül simogatta a fiú nemességét, aki csak összeszorított fogakkal próbált ellenállni. 
-Hoseok oppa!-pattant fel Jimin elől combjain feltolva, magát, mire a fiú megkönnyebbülten nyögött fel-Nyugi Jiminie oppa! Rád is visszatérek majd!-kacsintott társunkra, majd felülve a kanapé háttámlájára vérvörös íriszeivel végig engem vizslatva széles terpeszbe tornázta magát. Egy kisebb nedves folt díszelgett a nadrágon és Seo csak mégjobban ontotta magából veszettül csábító illatát. Közelebb léptem hozzá, de azért meghagytam a kellő távolságot. Kinyújtva lábait, fonta azokat derekam köré és húzott oda magához így teljesen lüktető ölének feszültem. Fene egye a hosszú virgácsaid te nő! Szemem fennakadt az érzésre és farkas énem teljesen megvadulni látszott-Oppa~!-nyújtotta el a szót és besimított pólóm alá apró kacsóival, kockáimon végigzongorázva, majd mellkasomon megállt feltolva pólómat-Akarlak titeket Hobi!-nézett fel rám ártatlan tekintettel, majd Jiminhez fordította fejét, aki még mindig a kanapén pihegett-Jiminie!-markolt bele hajába és húzta hátra a fejét, majd odahajolva csókot nyomott ajkaira. Visszahajolva hozzám újra feltolva pólómat alsógatyám korcától végig nyalt alhasamon és kockáim közt, majd mellkasom kezdte el puszilgatni. Sóhajok között fogtam le kezeit, majd toltam el magamtól, Minit, aki lebiggyesztett ajkakkal nézett fel szemeimbe-Nem élvezted Hoseok?-pillogott rám.
-De szívem! Nagyon is!-simítottam egyik kezemmel fejére-De ez nem te vagy!-néztem rá megkomolyodva. Jimin időközben felkelt és odalépkedett mellém.
-Igaza van! Seo! Ez nem te vagy!-tette vállamra kezét Chim mutatva, hogy velem van. 
Seo szemei átváltottak és haragos fekete-fehér tekintettel meredt ránk és azzal a lendülettel eltaszított minket magától.
-Mind a három én vagyok!-sziszegte-A vámpír! Vérfarkas! A boszorkány is!-kelt ki magából. Az időjárásra most nem volt hatással hálisten, de a levegő körülötte vibrálni kezdett.
-Seo! Nem hinném,  hogy...-kezdett bele a mondatba Chim, de nem tudta befejezni ugyanis Min egy intéssel elhallgattatta a srácot. Csak kikerekedett szemekkel néztem barátnőnk fehéren izzó tenyerére és, azon gondolkodtam, hogy jutottunk el idáig.
-Akármennyire is társak vagyunk nem fogok letenni egyik énemről sem miattatok! Ősi alfa vagyok! De egyben vámpír és boszorkány is! Nem fogok miattatok filtert választani, vagy minden egyes alkalommal váltani, ahhoz igazodva mikor milyen kedvetek van! Én döntöm el! Tribrid lettem fogadjátok el!-mennydörögte, majd egy intéssel levéve Jiminről a bűbájt és leugorva a kanapéról eltűnt.

*SeoMin szemszög*

Kéjhullámom tova szállt és most csak a bennem dúló haragra tudtam koncentrálni semmi és senki másra. Hoseoknak és Jiminnek kéne a legjobban így elfogadni, ahogy vagyok! De persze...Egy tribrid kinek kellene? 
Ezekkel a gondolatokkal lopóztam halkan az ajtó felé, hogy a fiúk ne halljanak meg. Az ajtót halkan visszacsukva. Vetettem be magam az erdő sötétjébe, egy idő után farkas alakot felvéve. Egyedüllétre volt szükségem.

*Írói szemszög*

SeoMin a bokrok alatt, kisebb ösvényeken járta az erdőt, mit sem sejtve a szépen lassan illatára összegyűlt nagyobb falkáról. Ami máris szagot fogott és a lány felé tartott. 
Egy kisebb neszre felfigyelve lapult meg az egyik bokor aljában. Füleit hátracsapta és próbált nem foglalkozni az újabb rátörő hullámmal. Majdnem felnyüszített, de visszafogva magát figyelte a félig átváltozva megjelent csapatot.
-Kai! Nem lehetsz mindig te az első mindenben!-morogta a legelöl szaglászó alfa, alfatársának. 
-Ugyan Shownu!-állt meg hirtelen a Kai nevezetű egyén-Tudod, hogy mindenben én vagyok a legjobb!-vigyorgott rá, majd tovább szimatolta a levegőt.
-És még szerény is!-horkantott fel a háttérből valaki.
-Figyelj csak Wonho-sshi! Mindjárt megtalálja, amit keresünk- veregette meg a hátát az előbb említettnek még egy fiúka. Seo megpróbálva elfojtani zihálását, még farkas valóban kuporgott tovább.
-Vedd le rólam a kezed Sehun vagy elharapom a torkod!-lökte le magáról ellenséges tekintettel a Wonho nevezetű férfi a nála magasabb egyén kezét.
-Srácok!-állt meg a csapat vezetője és szippantott egy hatalmasat a levegőbe, majd piros szemét a bokorra villantotta, ahol SeoMin rejtőzött-Megvagy!-nyalta meg ajkait, majd a többiekkel együtt lassan kezdték megközelíteni a kitörni készülő lányt.

BK_mnstr💜