Girl in Pieces

11.

*SeoMin szemszög*

Egyre jobban befeszültem, ahogy közeledtek, de idegességemet többnyire levetkőzve változtam vissza, hátha megtudom beszélni velük a dolgot. Megigazítottam magamon a fiúktól kapott ruhát, majd érzelemmentes arccal kiléptem a bokor menedékéből, mire megtorpantak.
-Mit kerestek a területünkön?-ütöttem meg a legfagyosabb hangnemet, amit tudtam. Egy körülbelül Namjoonnal egymagas csávó előre lépett és ajkait megnyalva mért végig vörös szemekkel. Tehát ő az alfa.
-Nem mit...-lépett még közelebb-Inkább kit!-villantott egy perverz mosolyt. Tény és való piszok helyesek voltak, de megvolt a falkám és a társaim is.
 -Menjetek el!-morrantam rájuk, de nem moccantak csak éhes tekintettel figyeltek tovább-Menjetek már míg szépen mondom!-mennydörögtem és szemeim átváltottak.
-Te lennél az?-nevetett fel hitetlenül az egyik hátul álló egyén-Aki kinyírta BamBamék klánját?
-Mi olyan hihetetlen ebbe?-néztem rá értetlenül. Megingatta fejét, majd biccentve az alfának újra rámnézett. Kitörni készültem éppen, mikor hátulról ketten elkaptak. Mocskos szájuk nyakamat érintette, hiába rángatóztam nem tudtam szabadulni.
-Nem volt okos döntés kijönni kicsilány!-sétált közvetlenül elém az alfájuk-Az illatod vonzott ide minket...-térdelt le elém elsötétülő íriszekkel. Végigsimított lábaimon, egyenesen fel nőiességem felé. Hiába kapálóztam elkapta a bokám és összeszorította őket. Orrát is végighúzva kezei nyomán szippantott egyet és még vörösebben világító szemekkel nézett fel rám. Szemeibe nézve morrantam fel és megint a jól ismert égető érzést éreztem belsőmben. Hirtelen engedtek el és ugrottak hátrébb kezüket szorítva, így a döbbenetüket kihasználva változtam át. Nem csalódtam, a tappancsaimon lévő szőrből megtudtam állapítani, hogy megint tüzes formámban vagyok. Minden mindegy alapon felvonyítottam,  mire az egész falka fülét befogva, nyüszítve esett a földre. 

~Sietünk alfa!~

Hallottam meg fejemben Yoongi hangját. Egyből megkönnyebbültem, viszont nem volt időm nagyon örülni, mert magukhoz tértek támadóim. Morogva közelítettek mostmár megelégelve e várakozást. Elakarták venni amiért jöttek és ez jelen esetbe pedig teljes valóm volt. Ők is átváltoztak és úgy kerülgettek. Fogsoromat villogtatva morogtam rájuk folyamatosan. A másik alfa kezdte a támadást. Rámugrott, aztán a többi utána. Ott haraptak ahol értek, de én sem voltam rest. Erőmet bevetve égettem meg őket, ahol csak tudtam, majd csak a támadó alfára koncentráltam és rávetettem magam. A többi legyengült és hátrébb húzódott, csak vele dulakodtam. Sorra ejtettem rajta a sebeket, míg végül fölé nem kerekedtem elkaptam a torkát és elroppantottam nyakát.
Az összegyűlt csapat egyik fele, letelepedett a földre és fájdalmasan felvonyított ezzel gyászolva alfájukat. 
-Megölted a legjobb barátom!-morogta nekem oda a másik alfa, amelyik bemocskolt érintéseivel-Olyat kapsz, hogy nem éred meg a holnapot!-üvöltötte, majd rámvetette magát, de kapkodását felhasználva ellene, tértem ki előle, így egy bokorban végezte. Újra felémugrott a bokorból, de most én sem tétlenkedtem. Én is felé vetettem magam, így én kerültem fölülre, megint csak vezetve. Pont ebben a pillanatban futottak be a fiúk. Hoseok és Jimin lendületből szedtek le a vergődő alfáról és szorítottak ki a csoportból. A maradék hat, akiknek alfáját megöltem szintén mellém álltak, ezzel védve a másik tizenkettőtől. Értetlenül álltam a dolgok előtt, de a morgó falkám és a másik hat között előre lépkedve néztem a morgó vezérre.
-Kotródj, míg sorsára nem jutsz!-morrantam fel megvillantva szemeimet.  Morogva helyezkedett megint, de mielőtt elérhetett volna egy hatalmas szürke farkas ugrott közénk leterítve támadómat.
-Mit művelsz Wonho?!-kapott szürke társunk felé-Megölte Shownut!-taszította le magáról, de a szürke, ezek szerint Wonho könnyedén mancsaira érkezett.
-Tisztességes úton végzett vele Kai...-lépkedett közelebb hozzá-Ami azt jelenti, hogy mostantól nekünk is ő az alfánk! Most pedig kotródjatok!-vicsorított rá füleit hátracsapva.
-Elárultad az alfádat! Mind elárultátok őt!-tajtékzott-Ebben a pillanatban szűnt meg a falkáink közti évek óta tartó szövetség!-vicsorgott ő is.
-Tudod mindig is utáltalak! Alfa...-ejtette ki gúnyosan az utolsó szót a szürke.