Girl in Pieces

8.

-Mi az, amit iszom?-néztem fel az előttem álló Yoongira és Jinniere, újra és újra belekortyolva a pohárba.
-Vér! Ha jól tudom nullás!-mondta ki kerekperec bétám, én meg a szavak hallatán arconköptem szerencsétlen srácokat. Grimaszolva törölték ki szemükből a vörös folyadékot és bosszús tekintettel meredtek rám.
-Huppsz! Bocsi!-kuncogtam fel ábrázatukon.
-Igyad csak tovább!-intett felém Jin és átnyújtott egy papírtörlőt Yoongsnak.
-Végre nyugton van a vámpír éned! Meg kell tartani ezt az állapotod, mivel a fiúk így is majdnem meghaltak zavarukban...-ingatta a fejét Suga.
-Mit csináltam?-kérdeztem félve, közben a pohárba kortyolva.
-Először azt akartad, hogy Jimin és Hoseok büntessen meg, majd a többiek farkáról és teljesítményéről kezdtél el magyarázni!-legyintett Yoongi, mire megint arcon köptem szerencsétlent-Ezt igazán befejezhetnéd!-rivallt rám újra elvége Seokjintől egy kendőt.
-Szép volt hugi!-paskolta meg a fejem, de amint kimondta az utolsó szót elkapta a kezét és összeszorította száját, majd a másik fiúra nézett.
-Hugi?-néztem fel rá összevont szemöldökkel-Nekem ha jól tudom nincs testvérem...
Yoongi sóhajtott egyet, majd felkelve a székről elhagyta a konyhát.
-Mi ez az egész Jin?
-Tudod...-kezdett bele halkan-Lehet te nem emlékszel az igazi szüleidre, de...én pontosan emlékszem!-nézett fel rám könnyes szemekkel.
-Jin...-kerekedtek ki szemeim.
-Teljesen olyan vagy, mint anya...-mosolyodott el és letörölt egy kósza könnycseppet. Kezem jobban szorította a poharat és fátyolos tekintettel meredtem a fiúra-Vadászoktól menekültünk, mikor anyáék elvittek téged, azokhoz az emberekhez akik felneveltek...hét éves voltam tudtam tartani az iramot, míg te csecsemőként hatalmas veszélybe voltál...azért döntöttek úgy ahogy...évekig visszajártam a házhoz, természetesen farkas alakban, de aztán találkoztam a fiúkkal és mennünk kellett...velem ellentétben te anyu képpességeit is örökölted, amire abban az időben apáék nem fordítottak akkora hangsúlyt...-hajtotta le fejét a végén.
-Miért Jin?-kérdeztem halkan, egyre jobban szorítva löttyömet tartalmazó tárgyat-Miért csak most?!-emeltem meg a hangom és a pohár eltört a kezemben-Az egész életemet egyedül kellett leélnem! Nem volt senkim, érted?! Persze "anyáék" támogattak, de csak pénzügyileg! Egyedül kellett az erőmet kiismernem! Kirekesztettek a suliban! Mindenhol egyedül voltam...-könnyeim végigfolytak arcomon, míg kezem sebes lett a szilánkoktól. Lenéztem és csak a folydogáló vörös folyadékot néztem, ami most az enyémmel keveredett egybe. Az agyam megint átkattant és elvesztettem a tudatom.

*Namjoon szemszög*

A fiúkkal a nappaliban ülve dolgoztuk fel a történteket, mikor is egy kissé sápadtabb Yoongi hyung tért vissza közénk.
-Mi történt hyung?-nézett rá Jungkookie.
-Jin most mondja el neki...-nézett rám. Kikerekedtek szemeim és nyeltem egy nagyot.
-Micsodát?-kérdezte Tae összeráncolt szemöldökkel.
-Jin hyung SeoMin bátyja...Jin azért nem olyan, mint Seo, mert ő csak az apja farkas génjeit örökölte...-mondtam el végre az igazságot, amit döbbent arckifejezéssel fogadtak.
-Dehát ez...-kezdett volna bele Jungkook, de Hoseok leintette.
-Srácok...-szólt kikerekedett szemekkel, majd az ablak felé bökött állával.
Kint kisebb szélvihar dúlt és az eső is csöpögött, tehát sejtettük Seo reakcióját. Hirtelen kiabálás hallatszott a konyhából, majd Jimin és Hoseok felszisszentek a kezüket szorongatva. Ellökve magam a faltól a konyhába rohantam. SeoMin vámpír énje éppen vetette volna rá magát Jinre a pulton keresztül, de elkaptam a lány karjait és azoknál fogva rántottam vissza a földre.
-Mini! Állj le! Ő a tulajdon bátyád!-morogtam neki.
-Nem volt mellettem!-sikította teljesen önkívületi állapotban-Senki sem volt! Senki se...-nyökögte még utoljára és megint elájult.
-Kezeljük le a sebeit...-sóhajtott fel Jin, majd lemondó arckifejezéssel szedte elő megint az elsősegélydobozt.
-Hyung!-fogtam meg a csuklóját-Seo meg fog békélni! Hisz ismerjük már...-mosolyogtam rá.
-Reménykedjünk Namjoon-ah!-válaszolt kis görbülettel ajkain. Jin hyung nagy odafigyeléssel szedegette ki a lány kezéből a szilánkokat és immár nem csak a csuklója, de kézfeje is tele volt kötésekkel.
-Felviszem az egyik szobába...-kaptam fel a lányt, miután végzett a lekezelésével.
-Namjoon!-szólt utánam hyungom-Maradj most mellette...Vigyázz rá! Talán még benned, JK-ben és Yoongiban bízik a legjobban. Hoseok és Jimin más tészta ők a társai, ha megsebzi őket dupla annyi fájdalma lesz lelkileg és fizikailag is, mint ami most van...
-Vigyázok hyung ne félj!-mosolyogtam rá, majd az emelet felé vettem az irányt, Seo ájult valójával a kezemben.

Már két órája szobrozok Mini mellett. Azóta Jin már lecserélte a kötéseit és le is kezelte sebeit, párszor a többiek is benéztek, de Jimint és Hoseokot nem mertem közelebb engedni hozzá. Ki tudja mikor kel fel, milyen állapotban, melyik énjével.
Éppen Yoongi volt bent újra, mikor Mini szemei egyszer csak kipattantak és azzal a lendülettel az ágyban is felült. Felpattantam a fotelből és Yoongival mellé lépkedve kémleltük a lányt.
-Seo...?-kérdeztem bizonytalanul. Seo ránkemelte most tekintetét, aminek egyik fele most feketén míg a másik fehéren izzott. Félelmetes mosolyra húzta ajkait, amitől kivillantak hosszú szemfogai is, majd állatias hangon megszólalt.
-Nammie!-búgta és mellkasomra simított. Elkaptam a csuklóját, de rögtön el is engedtem és sziszegve néztem a tenyeremet, ahol egy vörös égésnyom virított. A bőre izzott és nem tehettünk ellene semmit. Úgy tűnik most mind a három énje a felszínen van...
-Yoongi!-sziszegtem a fiúnak miközben a minket éhesen méregető Minit szugeráltam-Háromra nyisd az ajtót! Egy...kettő...Három!-kiáltottam és azzal a lendülettel kiugrottunk és becsaptuk az ajtót, aminek a másik végén mostmár kaparászás és morgás hallatszódott, a kilincset is megpróbálta lenyomni, de bekulcsoltuk a helyiséget-Hyung! Hozd fel a maradék vért! Most van az utolsó fázisban!-utasítottam, miközben a falapot bámultam. Yoongi farkas erejét bevetve loholt le a konyhába, közben a többieknek magyarázva a helyzetet.
Az ajtó hatalmasat reccsent és majdnem ki is szakadt a helyéről Seo szökési kísérletének köszönhetően, így inkább oda ültem elé és hátammal támasztottam a fa lapot. Remélem tényleg az utolsó fázisod alfa...

BK_mnstr💜