Girl in Pieces

6.

Önkívületi állapotban kerülgettem a fákat, míg egy gyökérbe be nem akadva elvesztettem egyensúlyom és végig nem csúsztam a földön lendületemnek köszönhetően egyenesen egy fának. Nyüszítve álltam négy lábra és ráztam meg magam. A jobb mancsom iszonyatosan fájt, ezért sántikálva kezdtem el megkeresni az utat amerről jöttem. A fiúk halvány illatára hagyatkozva kezdtem el kifelé caplatni az erdőből.
Mikor már körülbelül utam felénél jártam ismerős fura szag kezdett terjengni körülöttem. Megálltam és füleltem. Csak apróbb suhogásokat hallottam, amik egyre közelebb értek. Visszaváltoztam és úgy indultam tovább csuklómat szorongatva. Ágak roppantak mögöttem. Hátrakaptam a fejem, de semmi. Folytatni akartam az utam, de megláttam magam előtt egy piros kendőszerűséget. Valaki odafüttyentett nekem.
-Drágaság! Hozd ide!-jelent meg tőlem három méterre egy őrülten vékony vérszipoly vöröses hajjal. Leengedtem a kezem és meredten bámultam a férfit-Nah mivan? Elvitte a cica a nyelved?-suhant oda egy másik sötétebb szőke.
-Fiúk! A kutyaszagtól eltekintve őrjítő illata van!-szólalt meg egy világosbarna és egy sötétebb hajú is. Mégis mennyien vannak még?!
-BamBam, Mark,Yugyeom, Jinyoung! Megmondtuk, hogy nem játszunk az étellel! -ugrottak le melléjük a fákról.
-De JB! Mikor olyan kis édes!-toporgott a legelső asszem valami BamBam, de az most lényegtelen-Youngjae! Ugye te engeded, hogy játszunk?
-Édes mindegy mit csinálunk, csak vegyünk revansot Jackson barátunkért...
-Áhh! Hogy innen fúj a szél!-szóltam bele a beszélgetésbe-Figyeljetek drágáim! Nekem erre se időm se energiám! Tehát engednétek tovább a kurva utamon?-mosolyogtam rájuk negédesen.
-Az a helyzet édesem, hogy nem engedhetünk el!-biggyesztette le ajkait asszem az a Mark gyerek.
-Márpedig én átmegyek!-tettem meg egy lépést előre.
-Azt mondtuk nem mész sehova!-villantotta meg vörös szemeit az a Yugyeom.
-Ohoo!-hunytam le a szemem és vettem egy mély levegőt, mire éreztem, hogy szemfogaim megnőnek és szemem színe megint váltakozik-Engedjetek át!-vicsorogtam-Vérszívók!-morogtam állatias hangon.
-Jujj!-villant meg a többiek szeme is, de csak a Jinyoung nevű szólalt meg-Kibújt az alfa a zsákból!
-Ohoo, de még milyen alfa!-mondtam, majd egy erősebb széllökéssel egy fának taszítottam.
-Nah, ezt nem kellett volna!-tápászkodott fel-Fiúk!-nézett rájuk-Vacsora!-nézett vissza rám és végszóra megindultak. Tűz kört kreáltam magam köré, ezzel is hátráltatva őket. Az egyiket egy sziklával eltaszítottam, mire a vezér hitetlenül felröhögött.
-Ne már, hogy pont ő legyen a hibrid!-mosolygott gúnyosan-Megtaláltad a párodat huh?! Akkor biztos mindjárt itt a Bangtan!-ropogtatta ki a nyakát-De addig is! Megkostolunk!-nyalta meg a száját és ugrott be a körömbe. Leemeltem falaimat és átváltozva ugrottam nekik. A levegőben vérszag terjengett én pedig sorra szedtem áldozataim, de hatuk ellen kezdő létemre kicsit kevés voltam.
~Seo csak egy kicsit tarts!~
Szólt a fejemben Jimin és Hoseok hangja.
Újult erővel ugrottam nekik, de a következő pillanatban valamelyik eltalálta a jobbmelsőmet, így felnyüszítve húzódtam hátrébb. Bekerítettek, én pedig egyre elveszettebbnek éreztem magam. Megint éreztem, hogy valami változik. Testemben elsöprő erőt éreztem és mintha a csuklóm jelen esetben a lábam is jobb lett volna.
Az előttem állóra felvicsorogva villogtattam szemem, mire az csak döbbenten nézett a többire. Rávetettem magam, ott haraptam ahol értem és, addig nem álltam le míg úgy nem végezte, mint Jackson. Véres pofával fordultam a többi felé.
-Tudod SeoMin...-lépdelt közelebb a maradék háromból az egyik asszem-Jackson és Yugyeom még nem volt akkora probléma így utólag...De JB a vezetőnk volt!-mennydörögte az utolsó mondatot és hárman ugrottak nekem egyszerre. Próbáltam tartani magam, de fáradtam én is.
A következő pillanatban nagy robajjal átváltozva megjelentek a fiúk. Nagy örömömben figyelmem lankadt így egy fának csapódtam, a fájdalom pedig túl nagy volt egyszerre így visszaváltoztam.
-Ahh!-nyögtem fel. Bordáimban és kezemben égtelen fájdalom keletkezett, szemeim bekönnyeztek, de még mindig világítottak.
-Érezd át a fájdalmukat!-sziszegte BamBam. Ordításokat hallottunk a többiektől így odakapta a fejét. Lassan felnéztem és büszkén figyeltem a fiúkat. Épp abban a pillanatban csinálták ki a másik kettőt így már csak a vöri maradt.
-Egyedül maradtál!-morogtam neki a felkönyökölve.
-Akkor elintézem, hogy örökre emlékezzetek rám!-mondta, majd elém ugorva garbómat szétszakítva nyakamba harapott. Felsikoltottam és eltaszítottam magamtól, de bal karom már zsibbadt-Az egyetlen vámpír, aki tribridet csinált egy hibridből!-nyalta le ajkairól a vért. Az én véremet-Egy élmény volt hercegnő!-kacsintott, majd kitárta a karját és hagyta, hogy Jungkook és Yoongi elkaszálja.
-Seo!-rogyott le mellém Hoseok.
Ködös tekintettel próbáltam rá fókuszálni, de nem nagyon sikerült.
-Hobi...-sóhajtottam-Nagyon fáradt vagyok...
-Nem! Most nem aludhatsz! Hallod?! SeoMin!-pofozgatott folyamatosan.
-Hoseok! Vedd fel és hozd! Jimin te segíts neki!-osztotta a feladatokat Namjoon-Jin te vidd őket hozzánk haza és ápold le Seot! Yoongi, Jungkook ti szerezzetek vért szükség lesz rá!-nézte meg a harapást nyakamon-Taevel eltakarítunk! Siessetek!
-Mini! Tarts még ki egy kicsit jó?-simított hátamra Jimin. Erőtlenül elmosolyodtam és csak a hangjukra figyeltem. Az erdő belseje felé vették az irányt. A nyakam és a csuklóm borzasztóan fájt. Testem zsibbadt, de közben teljesen forró volt és égtem belül. Szörnyü fájdalmaim voltak a fiúk szerint többször elájultam, de mindig felkeltem.
A következő pillanatban már egy nagy ház előtt álltunk. Csodálkozva néztem az építményt, de egyszer csak nyakamba fájdalom nyilalt így odakaptam. Leestem Hoseok hátáról és a földön vonaglottam sikítozva. A következő pillanatban pedig sötétség.

*Jin szemszög*

Már a falka háza előtt voltunk messze emberi szemek elől, mikor SeoMin állapota rosszabbodott. A nyakához kapott így elengedte Hoseokot és leesett. Egyből mellé ugrottak. Éreztem a hármójuk közti köteléket, ami erősebbnek látszott mint eddig bármilyen bevésődés, amit láttam.
-Fiúk hozzátok már! Meghal ha nem sietünk!-felkapták a sebes arcú és testű lányt, majd berongyoltunk a házba.
-Tegyétek a kanapéra!-utasítottam őket, miközben a gyógynövényes-gyógyszeres dobozomért siettem el.
Letérdeltem az eszméletlen lány mellé és a fiúkra néztem.
-Hoseok főzz egy hársfa teát, ha felébredne! Jimin hozd ide a fáslikat a konyhaszekrényből!-adtam ki a parancsokat-Le kell vágnom a garbót!-vettem ki az ollót a dobozból. Már nyúltam volna felé, mire egy morgó Hoseok és egy Jimin fogta le a kezeimet. Megvillantottam én is szemem és úgy néztem fel rájuk.
-Bármennyire is a társatok, engednetek kell!-néztem rájuk könyörgő tekintettel, de nem hátráltak-Meg kell tennem, ha nem akarjátok, hogy meghalljon! Kifelé most!-mennydörögtem végül. Szemük visszaváltott, Jimin letette mellém a fáslit és Hobit kirángatta a konyhába.
Lerángattam róla a szétszabdalt felsőt és fertőtlenítőt, majd egy gyógynövényes gyulladáscsökkentő krémet vettem elő.
Oldalán is voltak kisebb sebek hellyel közzel így azokat is elláttam, de a legnagyobb figyelmemet a nyakán lévő harapásnak szenteltem. Máris elég csúnyán begyulladt így egy jó nagy adag fertőtlenítőt ráöntve, nem foglalkozva az összeránduló lánnyal kezdtem el kitisztítani a sebet, bekentem jó alaposan, majd mellkasát is átfáslizva csavartam fel válláig. Bordái is megzúzódtak így egy hűsítő és fájdalomcsillapító krémet kentem rá és fásliztam le ott is egy kicsit. Áttértem csuklójára, ami sajnos eléggé bedagadt. Visszarántva a hejére fásliztam be azt is, hogy biztosan ne mozgassa egy darabig.
Összepakoltam és keltem volna fel, de elkapta a kezemet, mire visszanéztem rá. Szeme vörös volt, de nem olyan világos, ami a vérfarkas léttel járt, hanem ami...a vámpírral.
-Szomjas...vagyok...-lehelte, majd visszahanyatlott eszméletlenül a párnába. A méreg már dolgozik benne. Suga és JK igazán siethetnének azzal a hülye vérrel!

A konyhába belépve két aggódó szempàr fogadott.
-Nem fáj még semmitek?-kérdeztem a lány sebeire és a társ létre utalva.
-Szerencsére nem!-ingatta a fejét Jimin és vele együtt Hoseok is.
-Most ne menjetek be hozzá! Néha felkel a vámpír méreg miatt. Nem akarom, hogy nektek ugorjon!-ingattam meg a fejem, majd egy teás csészét megfogva bevittem és letettem a lány mellé. Lázasnak még nem volt lázas, de egyre sápadtabb volt. Óh, SeoMin! Kishugom! Csak épülj fel minél előbb!

BK_mnstr💜