Girl in Pieces

7.

*Író szemszög*

A lány folyamatosan élet halál között lebegett. Sürgősen vérre volt szüksége különben meghal. Seokjin aggódó szemekkel vizslatta egy szem testvérét, aki mit sem tudott a köztük lévő kapcsolatról. Tisztán emlékszik, hogy szülei a vadászok elől való menekülésben hagyták ott a kislányt egy ismeretlen helyen. Jin már elég nagy volt, hogy velük tartson és csak apja képességeit örökölte, míg húga anyjukét is, azonban a kicsi még csak két hónapos volt, nem elég erős, hogy megvédje magát. Hét év volt köztük csupán, de az emlékek hiányoztak kapcsolatukból. A fiúk közül csak is Namjoon és Yoongi tudott a kettejük között húzódó erős rokoni szálról és ő is csak akkor jött rá, hogy SeoMin márpedig SeoMin, mikor úgy rápirított az órai hülyesége miatt. Akkor jött el az a pillanat, mikor elkezdett szaglászni a lány körül, amihez természetesen Nam és Suga segítsége kellett, így jutottak el SeoMin nevelőszüleihez, akik egyből megismerték a már felnőtt Seokjint. Jin azután a nap után külön figyelmet szentelt a lánynak és mindenben a segítségére volt, próbált rendes bátyként viselkedni és bepótolni az elmúlt éveket, amiről kishúga semmit sem sejtett mégis érezte a kettejük kialakult testvéries hangulatot.
Seo folyamatosan másmilyen állapotban tért magához, de csak pillanatokra. A már hazaért Namjoon és Taehyung is aggódva figyelték alfájukat,  míg két társa a lánynak könnyeiket visszafogva aggódtak a lányért. Tudták jól, hogy Seokjin miért nem engedte, hogy a közelébe menjenek. Az egy dolog, hogy rajtuk egy ember fájdalma oszlott el viszont, ha mindkettőjük megsérül, azt a lány duplán kapja meg.
Jungkook és Yoongi még életükben nem siettek ennyire, mint haza szeretett alfájukhoz a kért vérrel. Ez alatt a rövid idő alatt is olyannyira megszerették és elfogadták a lányt, hogy már képtelenség lett volna elhagyniuk. A legközelebbi kórházból csentek három zacskónyival a vörös folyadékból, amit táskába tettek és átváltozásuk után felváltva cipelték a szájukban hazafelé.
Mindenki kitörő örömmel fogadta a két fiút SeoMin sokadik rohama után. Seokjin felpattant a lány mellől és a csapzott Yoongihoz lépett, elvette tőle a táskát, majd a konyhába rohant. Kifolyatta az egyik zacskó felét, majd az eszméletlen lányhoz lépett.
-Seo! SeoMin-pofozgatta a lányt míg az meg nem ébredt megint vámpír alakjában. Megszorította bátyja kezét és metsző tekintettel bámulta a fiú arcát. Jin óvatosan oldalra nyúlt és a lány elé emelte a poharat, aki mint egy vadállat úgy vetette rá magát a folyadékra-Igyál csak!-simította volna meg a lány vállát, de az farkas szemét rávillantva mordult fel, mire kezét feltéve hátrébb araszolt.
-Nem tetszik ez nekem!-ingatta meg  a fejét Yoongi.
-Még pár napig így lesz sajnos, amíg a farkas, boszorkány és vámpír énje meg nem vívja a harcot...-magyarázta Namjoon.
Yoongi felhorkant, majd a nála magasabb srácra vezette tekintetét.
-Mi vagy te lexikon?-kérdezte gúnyosan vigyort megejtve felé.
-Hmm...Jobban belegondolva nem csak az IQ-m nagyobb, mint a tied! Nem szégyen az hyung!-vont vállat a fiú az idősebbre vigyorogva.
-Yah! Te kis...-ragadta meg 181 magas barátja pólóját, ami kívülről elég viccesen festett a többiek számára Seo helyzete ellenére is. Még Hoseok és Jimin is elmosolyodott a konyhaajtóból nézve a jelenetet.
-Az lehet Namjoon, de te nem csak a kinézeteddel pusztítasz...-mondta valaki halkan, mire SeoMinra kapták tekintetüket. Mind hatalmas mosollyal köszöntötték a lányt.
-Ez a mi Minink!-pacsizott le Jimin Hobival, majd társuk mellé léptek és Jintől engedélyre várva pillantottak a fiúra. Újra húgára pillantva nem látotta rajta most semmi mást, így a fiúknak biccentett egyet, ezzel engedélyt adva. 

*SeoMin szemszög*

Yoongi és Nam civakodására és a többiek nevetésére tértem magamhoz, majd védelmem alá véve egyik első bétámat szóltam közbe.
-Az lehet Namjoon, de te nem csak a kinézeteddel pusztítasz...-mondtam halkan ülőhelyzetbe tornázva magam. Mindenki hatalmas mosollyal köszöntött, de Hoseok és Jimin hirtelen eltűnt a látókörömből, mire érdeklődve néztem körbe, de nem kellett sokáig keresnem. Hoseok lehuppant elém elég közel, míg Jimin mögöttem foglalt helyet, derekamat átkarolva és lábai közé húzva.
-Szépségem! Hoseok nagyon örül ám neked...-szólalt meg Hobi, a legédesebb mosolyt megvillantva jött közelebb hozzám és tapasztotta össze ajkainkat. Készségesen viszonoztam a csókot és kitörő örömmel túrtam bele hajába közben Jiminhez simulva. Homlokát enyémnek támasztva kuncogott fel, majd sebeimre figyelve megfordított és ő is ölébe ültetett, így most Jiminievel néztem szembe. Hoseok kezeire szorítva vártam a történéseket.
-Princesa-hajolt oda hozzám édesen suttogva felém ezt az egy szót. Ajkaink összeforrtak míg Hobi nyakamba puszilva simult nekem. Elengedve Hobi kezeit fontam őket Jimin nyakába. Ez a pillanat sem tartott sokáig, mivel éreztem, hogy szemem átvált. Mérhetetlen szomjúság marta a torkomat, így szemfogaim megvillantva csíptem meg Jimin ajkát a felszisszenve vált el tőlem. Csak ajkamon ragadt vérére tudtam fókuszálni. Óvatosan lenyaltam azt és megint képszakadás.

*Yoongi szemszög*

Vigyorogva beszélgettünk néha-néha a kanapén enyelgő hármas felé lesve. Egyik pillanatban még minden rendben volt, majd egyszer csak Jimin hirtelen hátra rántotta fejét.
-Jin!-szóltam oda hyungomnak-Hozd a második adagot!-biccentettem oda, mire rájuk kapta tekintetét, majd ijedt tekintettel megindult a második pohárért. A fiúkat csendre intve indultam el feléjük. Jimin rámnézett és egyből szembetűnt vérző ajka. SeoMin már vetette volna rá magát szerencsétlen fiúra, de melléjük érve elkaptam alfámat, így megmenekítve saját magát, Hoseokot és legfőképp Jimint a fájdalomtól.
-Engedj! Engedj el!-sikította nekem fátyolos tekintettel Jimint és Hoseokot vizslatva.
-Nem tehetem Mini! Az neked is fájna...-fogtam még erősebben, de még éreztem, hogy nincs vége.
-Hoseokie!-szólította meg a fiút kislányos hangon, mire csak összeráncoltam a szemöldököm és úgy néztem legjobb barátom reakcióját-Hobi! Nagyon szexi srác vagy tudod? Éppen annyira, mint Jiminie!-nézett a másikra-Biztos nem annyira kicsi odalent, mint a kisujja-nyalta meg ajkait, majd felkuncogott-Hoseoook! Emlékszem ám mikor rád nyitottam! Azt mondtam, hogy nem láttam semmit, de hazudtam! Rossz kislány voltam! Ugye megbüntetsz?-nézett rá nagy szemekkel. Hobi kikerekedett szemekkel nézett a lányra és csak tátogott, mint egy hal-Jiminiiie! Te meg tudom, hogy mikor rám nyitottál mindent láttál!-kuncogott fel, majd tovább beszélt, amit csak ledöbbenve hallgattunk-Rosszfiú voltál! De! Láthatod most is, ha szeretnéd!-vihogott fel hangosan.
-SeoMin!-morrantam rá-Hagyd abba!
-Nah Yoongs! Neked az ujjaidtól ájulok el! Ahogy Taehyungietól is! Mik azok a kezek!-kuncogott, de nem engedtem, hogy felnézzen rám, de Taere viszont odapillantott.
Új préda után nézett, amit a pici ártatlan Jungkookieban talált meg-Jungkookie!-gügyögött a fiúnak-Biztos az ágyban is nagyon erős vagy és do-...-nem engedtem, hogy befejezze kezemet szájára tapasztottam szemfogaira vigyázva. Szegény maknae, majdnem meghalt zavarába, míg a két társ szoruló nadrágjukra szorították  a kanapén lévő díszpárnákat.
-Figyelj Taehyungie! Ez jobb, mint egy dráma!-kacagott Nam, mire Tae egyetértően bólogatott.
-Namjoon te az ágyban vagy a legpusztítóbb! -mormogta, de kezem miatt nem hallatszott.
-Na ezt ismételd el hangosan is!- vettem el a kezem szájáról.
-Namjoon te az ágyban vagy a legpusztítóbb!-kiabált oda neki Mini, mire a fiú kikerekedett szemekkel nézett rá. Kacagva néztem az éppen befutó Jin döbbent ábrázatát.
-Itt meg mi folyik?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Rájöttünk, hogy SeoMin vámpír énje kihozza belőle a ribancot!-nevettem tovább, majd kivéve kezéből a poharat és Seot lerakva a konyhában Jinnel karöltve, a kezébe nyomtam a lét.
Szeme lassan normális lett és eredeti énje is visszatért, ahogy vedelte a vörös nedűt. Megfogjuk szenvedni ezt a két napot az biztos. Csak legyél jól alfa...

BK_mnstr💜