Girl in Pieces

9.

*Írói szemszög*

Namjoon kitartóan támasztotta az ajtót Seo szökési kísérletei ellenére is. Egyre erősebben ostromolta az ajtót és már Nam háta sem bírta sokáig. Lent  a konyhában Yoongi és Jin villám gyorsan csapolták le az utolsó másfél zacskó vért is. Amint megvolt Suga rohant is az emeletre, míg a többiek Jimint és Hoseokot fogták le, hogy nehogy felszökjenek társukhoz. 
-Namjoon!-jelent meg Yoongi a lépcső tetején, mire a fiú megkönnyebbülten sóhajtott egyet. A falapot támasztva tápászkodott fel és intett hyungjának. Suga odalépkedett és várta az utasításokat.
-Csöpögtess ki pár cseppet és tedd mellé a poharat!-utasította-Háromra kinyitom, te pedig fuss ide az ajtó mögé!
Yoongi bólintott, majd letette a poharat és a fiatalabb utasítása ellenére a többiekre is gondolva a lépcső melletti sarokba húzódott. Nam felismerve mit akar hyungja beletörődve bólintott, aztán háromig elszámolva kinyitotta az ajtót.
Elég bizarr látvány tárult eléjük, amitől kirázta őket a hideg. Egy még mindig izzó szemű, farkas karmokkal és vámpír fogakkal ellátott SeoMin zuhant ki a padlóra és túlvilági hangok kíséretében kúszott a vér felé, mint valami vadállat, aki most szabadult. A kicsepegtetett vért felnyalta a kőről és egyből a pohárhoz kapott. Mohón vedelni kezdett a nagy sietség ára pedig a kötésére néhol kicsöppenő vörös folyadék volt. A legvégén karmai visszahúzódtak, szeme visszaváltott és ahogy az utolsó korty után hátravetette fejét fogsorán végigvezetve nyelvét egyből látszott, hogy szemfogai is eltűntek. 
A pohár kiesett kezéből és kiterült a földön pihegve a plafont bámulva fátyolos tekintettel. 

*SeoMin szemszög*

Teljesen önkívületi állapotban bámultam a plafont szépen lassan visszatérve kiegyensúlyozott valómhoz.
-Seo...-lépett oda mellém Namjoon és Yoongi.
-Vége van ugye?-kérdeztem még mindig pihegve.
-Vége van alfa...Vége!-mondta Suga miközben segített felülni.
-Többiek? Ugye nem csináltam velük semmit?-vált ijedté arckifejezésem. Nam megingatta a fejét, majd válaszolt.
-Nem, szerencsére nem! De a szobát jó lenne megnézni...-bökött hüvelykujjával az összekarmolt ajtó felé. Elhúztam a számat, majd lassan feltápászkodva lépkedtem a helyiség felé. Alapvetően szép szoba lett volna, de most a követ felváltó padlón karmolás nyomok éktelenkedtek és az ágyon lévő lepedő a párnákkal együtt fel volt hasítva, így néhol tollak voltak szétszóródva.
-Bocsi srácok!-fordultam feléjük kínosan elmosolyodva. 
-Úgy is a te szobád lett volna!-legyintett hanyagul idősebbik bétám, mire a másikból kitört a nevetés, majd mi is követtük őt. 
Röhögcsélve mentünk le a lépcsőn a többiekhez, akik tudatlanságuk végett csak értetlen pillantásokat lövelltek felénk. Amint találkozott tekintetem Jinével szépen lassan halkultam el és hirtelen a nyakába vetettem magam. Könnyezni kezdtem miközben magamhoz szorítottam.
-Olyan jó, hogy nem vagyok egyedül...-motyogtam mellkasába.
-Örülök, hogy megtaláltalak húgi!-simogatta meg a fejem, majd egy puszit nyomva fejem búbjára Hobi és Chim közé lökött a kanapéra.
-Mini?-néztek rám bizonytalan tekintettel.
-Vége van srácok-simítottam arcukra-Én vagyok!-mosolyodtam el és csókot nyomtam mind a kettő szájára. Elégedetten morrantak fel. Hoseok az ölébe húzott, míg Jimin a kanapén elnyúlva helyezte fejét ölembe. Hobi mellkasára hajtottam  a fejem és közben Chim haját piszkáltam. 
-Te Jungkookie!-bökte oldalba Taehyung-Intézzük már el, hogy nekünk is ugyanaz vésődjön be! Kíváncsi vagyok milyen lehet hármasban csinálni...-villantotta meg perverz mosolyát. A hallottakra a többiek felröhögtek, míg én csak Hobi mellkasába fúrva a fejem pirultam.
-Naaa! Miniii!-nézett fel rám Jimin-Egyszer úgy is ez lesz szívem!-pillogott rám teljesen ártatlanul, mintha nem is fogná fel milyen szavak hagyják el a száját. Egészen úgy nézett ki mint egy kiscica, de zavaromban kénytelen voltam szemeibe nézni.
-Naaa! Szívem!-emelte meg fejem államnál fogva Hoseok-Ne mondd, hogy te még nem...-kezdett bele, de csak megingattam a fejem-Érintetlen lennél huh?-forgatta el a fejem, majd visszatért szemeimhez. Hobiról ilyenekről sosem beszéltünk, de nem is kérdezte. Addig volt jó! Pirulva hagytam, hogy méregessen zavaromban pedig pólója alját gyűrögettem Chim pedig a kézfejemet simogatta-Ahw! Olyan kis ártatlan!-simított állkapcsomra, majd tarkómra vezette tenyerét és feljebb irányította arcomat, így kénytelen voltam szemébe nézni.
-Gyerekek!-szólt ránk Yoongi morcosan-A társatlanokat kímélni kéne!-morrant ránk,mire a többiek csak bólogatva álltak mellette összefont karokkal. 
-Bocsi hyung, de ez van!-mosolygott rá gonoszan Jimin az ölemből. 
-Igen hyung! És irigyelhetsz minket, mikor Mininek előjön a vámpír énje!-öltött rá nyelvet fejem felett Hoseok. Kikerekedett szemekkel bámultam magam elé, éppen feldolgozva a hallottakat, de egyre  csak izgatottabb lettem. A hülye vizuális memória az oka! Kurva száját! 
-SeoMin nagyon elgondolkodtál! Minden rendben?-nézett rám furán Taehyung. A kérdésre újra felvillantak a képek és éreztem, ahogy ölem forróbb lesz. Jimin és Hobi érdeklődve kapták felém fejüket. Óh ez a hülye társ dolog! Felmorrantam a gondolatra hogy bizony ők is ugyanannyira érzik izgalmamat, így hát inkább meghúzva magam válaszoltam Taenek.
-Persze TaeTae! Nincsen semmi probléma!-köszörültem meg a torkomat.
-Hát ezt nem is lehet problémának nevezni!-röhögött fel Hoseok és éreztem, ahogy nekem feszül lent valami. Ijedten pattantam ki az öléből egy párnát dobva helyemre és Jimin ölére is, majd feliszkoltam a fürdőbe. Becsaptam az ajtót és ruháimat levéve ugrottam be a zuhanyba hátha egy kicsit lenyugszom, de csalódnom kellett.Frusztrált sóhaj hagyta el számat, miközben farkas fülemnek köszönhetően meghallottam lentről a fiúk beszélgetését.
-Srácok szerintem Seonak megkezdődött az első...-hallottam Nam hangját.
-Úgy érted? Tüzel...? Mint az állatok?-kérdezte értetlenül Jungkook.
-Igen. Mivel farkas vér is van bennünk minden nősténynél, minden hónapban van egy termékenységi időszak, amikor tüzelnek mint a rendes farkasok...Fiúk! Nagyon figyeljetek, hogy ne kapjon el benneteket a gépszíj, mert akkor nem tudtok leállni és az egész falkát rántjátok magatokkal, kivéve Hoseokot és Jimint, mivel ők a társai...Jungkooknak, Yoonginak, Taehyungnak, nekem és még Jinnek is tartania kell a távolságot! Az illata minden hímet megbolondít legyen az testvér, rokon vagy apa! Egyre figyeljetek,...hogy ne legyen terhes...még nem állunk készen kölykökre, ahogy ti sem...és nehogy kimenjen valahogy! Vagy különben minden farkast idevonz a környékre...-fejezte be Nam, de már alig hallottam végét. 
Bőröm perzselt, de ölem mégjobban, amin a víz sem segített. Nyüszítve ültem le a még hideg kőre, hogy enyhítsem ezt az egészet, de csak mégjobban feltüzelt. Kezeimet combom közé szorítottam és nyüszítettem a hol fájdalmas, hol mámoros érzéstől. Következő pillanatban kopogtak.
-Seo tudom, hogy semmi sincs rendben!-hallottam meg Jimin hangját, mire ölem megremegett. Komolyan már ennyitől is?!-Bejöhetünk? Csak én és Hoseok...

(16+)

-Gyertek!-sóhajtottam erőtlenül. Beléptek, de nem takartam el magam, az a reflexem már régen kikapcsolt. A fiúk becsukták az ajtót, majd felém fordultak. Szemem éreztem, ahogy vörös lesz és megint felnyüszítettem a vágy hullámra. Szemük nekik is sárga lett, de aztán észrevéve szenvedő arckifejezésem levetkőztek boxerra és beléptek mellém a zuhanyba.
-Mi a baj Mini?-hajolt le mellém Hoseok.
-Nem tudok magamhoz nyúlni!-sírtam mostmár és felmutattam a farkaskarmokkal ellátott kezeimet. Hoseok Jiminre nézett aki csak bólintott és beült mögém engem magához húzva. Felsóhajtottam, ahogy bőrünk összesimult és hátravetettem a fejem még mindig könnyezve. Hoseok térdeimet megfogva telepedett le elém, mire ijedten néztem rá.
-Hagynod kell kincsem, ha azt akarod, hogy legalább mára elmúljon!-puszilt bőrömre, mire izmaim elernyedtek. Hobi ezt kihasználva szétnyitotta lábaimat és hasamtól kezdve lefelé haladva végigcsókolta az érzékeny területet, majd csiklómhoz leérve kezdett bele áldásos műveletébe. Jimin közben felsőtestem simogatta és csókokkal hintette be nyakam minden egyes szegletét. Hoseoknak nyelvéhez csatlakozott még két ujja is, mire felsikítottam. Egyre csak halmozódott bennem az euforikus érzés és nem sokára meg is látogatott a hajszolt élvezet. A fiúk nevét sikítva mentem el. Éreztem, hogy nekik is elég volt ennyi és ezt Jimin megránduló tagja is bizonyította mögöttem.

(16+vége)

 Pihegve feküdtem karjaik közt, majd Hoseok felsegített minket és ténylegesen lefürödtünk, majd felöltöztettek és Jimin ölébe kapott engem és megindultunk a szobájuk felé Hobival a nyomunkban. Bent letettek az ágyra, engem pedig azonnal kiütött a fáradtság.

*Írói szemszög*

Jimin és Hoseok teljesen kimerülve battyogtak le a többiekhez és huppantak le a tv néző bagázs mellé a kanapéra.
-Halkabbak nem tudtatok volna lenni...-morogja oda nekik Tae.
-Nem tehetünk róla, hogy a társunk annyira szenvedett, hogy már sírt! Ahogy arról sem tehetünk, hogy ilyen módon tudunk csak rajta segíteni!-rivallt rá Hoseok és Jimin teljesen egyszerre. Tae csak feltette a kezét és behúzta a nyakát.
-Egy a biztos srácok-szólalt meg Nam-Ebben az egy hétben kordában kell tartani magunkat...-sóhajtott fel Namjoon, amit a többiek is követtek, tudván, hogy ismételten nehéz napok elébe néznek.

BK_mnstr💜