Hogyan letem creepypasta

Élet és halál közt

Mikor felkeltem a nővéreim szobájában voltam. Gyorsan kipattantam az ágyból majd elindultam lefele.
A lépcsőfordulóból láttam hogy lent mindenki csöndben ült. Ezeket meg mi lelte? Betegek vagy mi? Elkapta őket a koronavírus?
Lassan lementem és odasétáltam Masky mögé.
-Héj drodos fasírt! Mit kussoltok itt?-kerdeztem nevetve.
-Hallom a hangját!-szólalt meg Tim még mindig a földet bámulva.
-Meg jó hogy hallod hisz itt vagyok!-vágtam fejbe mire VÉGRE hátra fordult.
-D-dark? Te vagy az?-kerdete fal sápadtan.
-Mégis ki a jó édes anyám lennék. Nem csak vicceltem! Nagyanyád vagyok!-néztem rá szúrós tekintettel. A többiek csak döbbenten néztek rám.
-Mi van? Úgy néztek rám mint egy halottra!-tártam szét a karom mire mindenki elkezdett sírni és ölelgetni engem.
-Mi a franc bajotok van? Nem haltam meg! És nem is tervezek meghalni!-mondtam gúnyosan.
Hallottam hogy valaki, vagy inkább valakik jönnek le a lépcsőn. A nővereim voltak azok. Mikor megláttak elkezdtek felém szaladni majd megöleltek.
-Mi van már? Ti megbuggyantatok vagy mi?-kerdeztem értetlenül
-De te nem lehetsz itt! Ez! Ez képtelenség!-sírt Anka.
-Hát mint látod itt vagyok! De miert lenne képtelenség?-kérdeztem. Nem értem mi bajuk van.
-De te meghaltál!-csordult ki Viki könnye.
-Három napja volt a temetés!-Dalma falsápadt arca engem is megijesztett.
-T-tessék?-kerdeztem vissza. Nem akartam elhinni. Nem halhattam meg! De ha meghaltam volna akkor nem lennék itt. Nem értem.
-Mikor meglőtt a rendőr elájultál és nemsokkal azután hogy Ben hazahozott meghaltál! Várjunk csak......BEN! GYORSAN MENNY FEL HOZZÁ! Nagyon megviselte a halálod! Gyorsan! Menj!-mondta Dalma.
Nem tétováztam túl sokat, folszaladtam a lépcsőn majd megálltam az ajtónál. Hallkan bekopogtam.
-TŰNNY EL INNEN!-hallottam meg Ben hangját az ajtó túloldaláról. Hangján lehetett hallani hogy sírt. Ennyit jelentettem volna neki?
Nem erdekelt hogy azt mondta mennyek el. Benyitottam. A szoba nagyon sötét volt. A redőnyök leengedve és a lámpák lekapcsolva. Egyik monitor sem világított.
-Mondtam hogy menj el!-hallottam meg a manó hangját az egyik sarokból. Odamentem majd letérdeltem hozzá. Térdeit átkarolva ült a sarokban miközben fejét térdeire hajtotta. Könnybe lábadt a szemem ahogyan így láttam. Egyik kezemmel megemeltem fejét. Ahogy meglátott átölet. Éreztem ahogyan szaggatottan veszi a levegőt. Az én torkomat is a sírás folytogatta.
-Azt-azt hi-hittem hogy meg-haltál!-szorított az ölelésen Ben.
-Ami azt illeti ténnyleg meghaltam!-mondtam mire a szőkeség kicsit eltolt magától de csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni.
-Akkor te.....
-Igen.....szellem vagyok!-mosolyodtam el kínosan.
-Akkor ki kell próbálnunk az erőidet!-állt fel Ben egy izgatott mosollyal az arcán.
-Jó de előbb felöltözöl valami nem depisbe.-mondtam mire a manó a szekrényhez sétált és elkezdett kutakodni benne.
Mikor felöltözött elindultunk lefele de beleütköztünk a pofátlanba. Szó szerint!
-Bocsánat! Ezek szerint men tudok átmenni szilárd dolgokon!-vakartam meg kínosan a tarkómat a földön ülve.
-Semmi gond! Látom tényleg visszatértél! Nyugodj meg! Ha gyakorolsz akkor majd át fogsz tudni menni a falon!-mosolygott volna ránk Slender ha lett volna arca. Csápjaival felsegített minket.
-Ben! Kérlek képezd ki, tanítsd meg neki hogyan használja az erejét! És vigyétek magatokkal Freak-et is! Valószínűleg hasonló ereje van mint Dark-nak! -utasított a csápos mire Ben csak bólintott.
-És a többi nővérem?-kerdeztem csodálkozva.
-Ők csak félig szellemek! Ankától most többet tudsz tanulni!-mondta a pofátlan majd elteleportált.
Lent még összeszedtük Ankát és már indultuk is.
Egy tisztásra mentünk. Gondolom itt szoktak edzeni mivel tele volt fegyverekkel, a föld lyukakkal, és kidőlt fákkal.
-Nos elősször elő kell hoznunk a szellem énedet!-csapta össze a tenyerét Ben.
-Jó.....és azt hogy kell?-kérdeztem kínosan.
-Mindenkinél más váltja ki ezt a folyamatot. Nálam például a szomorúság.-szólt lehangoltan Anka ami nagyon meglepő volt.
-De miért voltál szomorú?-kérdeztem óvatosan.
-A tudat hogy meghaltam nagyon felkavart. Sőt! Mai napig is felkavar. Hogy nem öregszem, hogy tudok repülni, hogy tök menő képességeim vannak, mind mind nagyon jó de az összes eszembe juttatja a halálom. A kocsit és a sok vért! A vért amibe belefulladtam! A sáját vérem ami megölt!..........Elnézést!-modta majd elteleportált.
-Várj! ........ Nem akartam megbántani!-szomorodtam el én is.
-Nem a te hibád volt. Mire vissza érünk megint olyan lesz mint azelőtt. Csak kell neki egy kis idő!-fogta meg a vállam Ben. Szavai megnyugtattak. Örülök hogy van nekem!
-Gyere! Próbáljuk meg előhozni a szellem énedet. Ahogy látom nem a szomorúság hozza ki belőled.-nézett rám szomorúan.
-Belőled mi hozta ki?-kerdeztem.
-Boldogság! Az egyik játékban nyertem és nagyon örültem neki!-vakarta meg kínosan a tarkónát mire önkéntelenül is felkuncogtam.
-Akkor próbáljuk a boldogsággal?-mosolyogtam a fiúra.
-Próbáljuk! De ahoz tudnom kell hogy mitől lennél nagyon boldog.-itt elgondolzoztam kicsit. Mitől lennék nagyon boldog. Egyszer csak két puha ajkat éreztem az enyémekem. Ben háta mögül nevetést hallottam. De most nem nagyon érdekelt. Ben elkezdett csókolni engem amit viszonoztam. Kezeit derekamra tette én meg tenyereim közé fogtam arcát. Nyelve engedélyt kért a bejutásra amit meg is kapott. Érzékszerveink lassútáncot jártak miközben egyik kezemmel beletúrtam a manó hajába. Nem akartam elengedni de a levegő hiánya niatt muszáj volt.
-Újúj! Inkább menjetek szobára!-hallotam meg az előbb kuncogó hangját.
-ANKAAAAA!-kiáltottam miközben arcom elé kaptam a kezem. Látom már jobban van.
-Nem csak ő volt!-hallottam Dalma hangját a hátam mögül.
-Még te is?-kerdeztem még mindig arcomat takarva.
-Én is itt vagyok!-ujjaim közül kikukucskálva eszre vettem Vikit is.
-Bocsi én nem akartam! Vagyis én akartam! De nem most! Rose lökött meg és! Ahj! Bocsi!-vörösödött el Ben.
-S-semmi baj!-vettem el a kezem az arcom elől.
-Nézzétek! Működött!-kiáltott Dalma.
-Tényleg! Van egy piros tincs a hajadba!-Nyúlt a szókeség az említett tincshez.
-Igen! És a füleid is hegyesebbek lettek!-szólalt meg Viki mire füleimhez kaptam. Tényleg hegyesek voltak.
-Úúhhh. Valakinek nagyon tetszett az a csók!-húzott pervez vigyort az arcára Anka mire még jobban elvörösödtem.
-Aj! Hagyd Anka!
-Igen! Még a végén paradicsommá változik!-vágott Viki szavába Dalma mire mind a hárman felnevettek.
-Csak egy baj van!-szólalt meg Ben mire abbahagyták a nevetést.-Ez bíztos hogy nem teljes átalakulás volt!
-Igazad van! Hmmmmm.... Brigi elég forró fejű! Hergeljük fel!-szólalt meg Dalma. Mindenki gonosz mosollyal nézett rám de hirtelen megálltak. Én is hátra néztem és Slendert láttam meg.
-Csak a cél sikerében csinálták!-hallottam Viki hangján hogy nagyon megijedt. De vajon mitől?
-Nekem nem úgy tűnt!-jött közelebb a pofátlan.
-De nem jelentett semmit az a csók!-állt fel Ben. Szavai nyilként hasítottak bele szívembe. Fájt hogy ezt mondta. De miért?
-Ajanlom is! Tudjátok a szabályt! Nincs szerelem!-a pofatlan szavai egyre jubban felidegesítettek. Mi az hogy nincs szerelem?
-Ezt hogy érted?-kérdeztek Slendy-t aki csak kérdőn "nézett" rám.
-Úgy értem hogy a szerelem csak bajba sodorja a csapatot!-szavai feldühítettek. Nem tudom hogy mi de valami itt elpattant bennem.
-MI AZ HOGY CSAK BAJBA SODOR A SZERELEM?!? EZT MEG TESE GONDOLTAD KOMOLYAN!! EZ NEM OLYAN DOLOG AMIT KI LEHET KERÜLNI!! EZ EGY ÉRZÉS AMI JÖN ÉS MEGY! EBBE NEKED HA AKAROD HA NEM NINCS BELESZÓLÁSOD! SZERINTEM CSAK AZÉRT TILTOD MERT FÉLSZ TŐLE VAGY MERT NEKED MÉG NEM VOLT RÉSZED BENNE!-odítottam. Nem tudom hogy miért de nagyon ideges lettem.
-Dark!-szólt volna rám a pofátlan de én szavába vágtam.
-NE! NEM ÉRDEKEL! TŐLEM KIVÉGEZTETHESZ! AZT NEM TUDOM HOGY DE GONDOLOM MEGOLDOD! KÍNOZZ MEG A AKARSZ DE ÉN SZERETEM BENT! ES NEM FOGOM MEGGENDOLNI MAGAM! Én szeretem őt!-néztem átra. A lányo es Ben furán néztek rám. Lenáztem és láttam hogy repülök.
-JÉZUS!-kiáltottam el magam.
-Még soha senki nem mert így vissza szólni nekem!-hallottam meg az elképedt Slender hangját a hátam mögül. Lassan megfordultam.
-Hát ennek is el kellett jönnie!-vakartam meg tarkómat idegesen.
-De legalább bevált!-szólt halkan Viki. Slender nem szól semmit csak elteleportált.
-Most ki fod nyírni?-fordultam a többiekhez.
-Nem tudom....De csajszi! Tényleg komolyan gondoltad amit az előbb mondtál?-kérdezte Akna pervez vigyorral az arcán.
-Persze. Miért ne gondoltam vo......-itt esett le hogy bevallottam az érzéseimet egyolyan fiúnak akit már 6 éves korom óta szeretek. Éreztem ahogy az arcomon egyre erősebb árnyalatú pír jelenik meg.
-Gyere! Nézd meg magad!-szólt Dalma egy tükröt tartva.
Én bele néztem és a látvány megdöbbentett. Egyik szemem fekete, másik szemem vörös szikrát vetett. Hajamban tényleg ott volt a piros csík és füleim is hegyesek voltak. Fekete szemem nem tetszett annyira ezért hajammal eltakartam. A végeredmény viszont tetszett. De volt még valami. Két kisebb szárny volt a hátamon amelyeket fekete tollak borítottak.
-Heh! Mostmár tényleg lehet angyalnak szólítani!-vigyorgott Viki
-Menjünk haza!-jött közelebb Ben majd megfogta a kezem.
-Mi másik irányba megyünk!-mondta Dalma szinte énekelve majd a másik irányba kezdte húzni nővéreimet. Így ketten indultunk el Bennel.

Remélem tetszett ez a rész!
Sietek a kövivel!
Na CSÁÓÓ!😄