Hogyan letem creepypasta

Normális életem.

Az én neve Brigi de szinte senki se beszél velem. Ha esetleg mégis megemlítenének akkor az "emó csaj" vagy a "gyilkos mániás" néven becéznek. Hogy miért? Mert csak fekete ruhákban járok és régebben szerettem a Creepypastákat. Ma már nem nagyon izgatnak, hisz legkisebb gondom is nagyobb annál hogy eldöntsem most melyik cp ff-et olvassam.
Most próbálom kerülni az embereket. A tanteremben is leghátul ülök a sarokban. Se előttem se mellettem nem ül senki. Egész órán csak zenét hallgatok. Szerencsémre a tanár se vesz ember számba ezért nyugodtan hallgathatom kedvenc nótáimat.
De nem mindig voltam ám ilyen. Minden a 10. szülinapomon kezdődött. Már 6 éves koromban is szerettem a cp-et. Tudom nagyon furi hogy egy ilyen kislány szeresse az őrült gyilkosokat de mivel volt három nővérem akik szintén szerették őket így velem is megszerettették a gyilkosokat. Mindig is Ben volt a kedvencem. Szerettem a Majora's mask-kal játszani. De persze elősször csak azért játszottam vele hogy találkozhassak Bennel aztán szép lassan megszerettem a játékot.
Az osztályom? Már akkor is csúfoltak. Persze akkor azért piszkáltak mert csak rózsaszín ruhákban jártam suliba. El sem tudom képzelni hogy hogy lehettem ennyire oda azért a színért. Fuj!
Na de vissza térve a tárgyra.
Minden a 10. szülinapomon kezdődött. Egy átlagos szülinapi reggelnek indult a nap. Szép nyári reggel. Az aurók ma is hangos motorzajjal suhantak el a ház ablaka előtt. Reggel a három nővérem, névszerit Dalma, Anka és Viki berontottak a szobámba és elkezdtek ugrálni az ágyon hogy keljek fel. Termeszetesen én is csatlakoztam az ugrálásba.
Egyszer csak anyum nyitott be.
-Drágáim! Öltözzetek mert megyünk megünnepelni a szülinapost!-mondta már szinte énekelve.
Mivel mi meg pizsiben voltunk ezert mindenki szaladt a saját szobájába öltözködni.
Én egy feher spagettipántos pólót vettem fel rózsaszín szoknyával. Nagyon meleg volt kint ezért csupasz lábbal indultam el lefele. Szerencsémre a szülinapom nyáron van ezért mindig valami fürdős helyre megyünk. Szeretem a vizet. Legalább is szerettem. Mikor leértem már mindenki lent volt. Dalma aki egy évvel volt idősebb nálam egy piros színű pólót és egy  fehér rövidnadrágot vett fel. Hosszú barna haját lófarokba fogta össze. Nagyon jól állt neki! Anka aki már ket evvel idősebb nálam egy halvány rózsaszín rövidujjú pólót vett fel sötétkék térd nadrággal. Haja ki volt engeve és egy kis virág volt fúle mögé tűzve. Nagyon cukin állt neki. A legidősebb nővérem, Viki aki három évvel idősebb nálam egy barackszínű haspólót és egy rövid farmernadrágot vett fel. Haja ki volt engedve. Annyira irigyeltem a stílusát. Az én hajam még nagy kócokból állt de anya segített rajta. Pár perc alatt befonta csípőig érő hajamat majd egy virágokkal díszített fejpántott rakott a fejemre.
-Köszi anya!-adtam neki egy nagyölelést.
-Nincs mit kincsem. Most pedig spuri a kocsiba mert indulunk a meglepi helyre!-kezdett el viccesen terelgetni minket a kocsi fele.
Mikor már mind be voltunk kötve elindult a zene majd a kocsi is.
-Anya?-szólalt meg Anka.
-Igen kicsim?
-Messzire megyünk?
-Nem fogok hazudni, igen messzire megyünk.-mondta kedvesen.
-A Balatonra megyünk?-kérdezte Dalma kíváncsian.
-Nem mondjuk meg!-mondta anya és apa egyszerre.
Szerettem kocsival utazni. A zenék amiket együtt éneklünk. A játékok amiket mi találtunk ki. Az együtt töltött idő. Az volt a legfontosabb. Az idő. Addig a napig bele se gondoltam hogy mennyit is számít az idő.
Már jó ideje megyünk. Olyan déltájékában lehettünk mikor anya megszólalt.
-Ugye nem tévedtünk el?
-Dehogy tévedtünk el! Hova gondolsz?-mondta vicceskedve apa de most valami más is volt a hangjában. Még órákon keresztül így mentünk mikor apa törte meg a csendet.
-Lehet eltévedtünk!-mondta kínosan.
-Sajnálom kicsim de most vissza kell fordulnunk. De holnap GPS-szel vágunk neki és megünnepeljük a szüli napod! Jó?-kerdezte szomorúan apu.
-Rendben apu!-mosolyogtam rá jelezve hogy nem haragszom.
Elindultunk vissza fele de  mintha most másik úron mentünk volna. Egy nagy erdőbe vezetett az út.
Már rég besötétedett. A nővéreim is aludtak. Én is fáradt voltam de nem jött álom a szememre. A zene elkezdett recsegni ezért apa kikapcsolta. Már anya is elaludt. Kinéztem az ablakon és bámultam az elsuhanó fákat. De valami nem stimmelt.
Egy nagyon magas fekete alak állt kicsit messzebb tőlünk. Megtöröltem a szemem hogy bíztosan jól láttam-e de mire újra kinyitottam a szemem mar nem volt ott. Akkor úgy voltam vele hogy bíztos a fáradságtól halucináltam. Ráneztem a kocsi kejelzőjere ami kereken hajnali kettőt mutatott. Ennyire messze jöttünk volna?
Egyre fáradtabb lettem de nem tudtam aludni. Akkor nem tudtam hogy miert de nem éreztem magam bíztonságban. Az erdő egyik részén volt egy olyan út rész ahol a szűk beton egyik oldalán erdő volt, a másik oldalán egy nagy szakadék, alján kis folyóval. Olvastam róla. Szerettem és egész jól tudtam olvasni. Az egyik cikkben láttam hogy vaskitermelés volt itt régebben de mivel semmit se találtak itt hagyták a nagy szakadékot és hogy ne legyen annyira feltűnő az egyik folyó mellékágát levezették ide. Szerintem ugyan úgy feltűnő maradt. Ahogyan kanyarodtunk egy reflektor fégye világította meg a kocsi oldalát.
A fény egyre erősebb és erősebb lett majd egy nagy csattanás és a kocsi a szakadék alja fele zuhan. Nővereim és anyukám is felkeltek. Anka ült a másik ajtónál így neki elkezdett folyni a vér a fejéből.
Mindent lassítva láttam. Ahogyan nővérem vére a zuhanás miatt elöttem ellebeg, a sikolyok, a félelem az arcukon. Senkinek sem kívánom hogy átélje ezt. Nem sikítottam. Nem tudtam. Végigneztem a sikító családon még egyszer majd lassan becsuktam a szemem.
Csak hangokat hallottam. Nagy csattanás majd csobbanás. Elhalkultak a sikolyom Éreztem ahogy a meleg folyadék végigfolyok az arcomon. Feküdtem. Lassan valami hideg ért a hasamhoz. Nem mertem kinyitni szemeimet. Féltem a látványtól. Féltem attól hogy a családom miként reagált az amúgy pár masodperces zuhanásra, ami számomra óráknak tűnt.
Vettem a bátorságot és nehezen de kinyitottam a szemem. A kocsi ablakai betörve, Anka ajtala leszakadva, a kocsi fejjel lefele a folyószélén. Az én övem elszakadt így én a tetőn feküdtem. A törött ablakoknak hála a víz befolyt a kocsiba. A folyó partján voltunk így nem kellett a fulladástól féglni. De mástól igen is kellett. Felnéztem lógó családomra. Tiszta vér mindenki. Sírni akartam de nem volt rá erőm majd lassan minden elsötétült.

Tyu! Ez elég depi lett! 😥
Na de remélem tetszett és megpróbálok sietni a kövi résszel!😊
Köszönöm szépen ankacpfangirl-nek, DalmaBVB-nek és Mrs_Tea_-nek hogy vállalták a nővéreim szerepét.
Ha olvasátok, akkor tudjátok, hogy én tényleg nővéreimként tekintek rátok!❤
A fenti dalokat mindenkinek ajánlom!
Na CSÁÓÓ!