Hogyan letem creepypasta

360 fokos fordulat

1 évvel később:

Reggel mikor felkeltem hercegem nem volt mellettem. Fura. Mostanában egyedül kelek. De nem bántom miatta. Azóta ilyen mióta szintet lépett a kapcsolatunk. Ha érted mire gondolok.
Nagy ordibálás jött fel lentről. Ben pulcsijában és a rövid fekete nadrágomban, vagyis a pizsamámban mentem le megnézni hogy mi folyik odalent.
A nappaliban a srácok az ajtóban álltak hátizsákokkal, a lányok pedig sírva ordibáltak velük.
-HOGY KÉPZELED TE AZT HOGY AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL ELMÉSZ? ENNYIRE NEM VAGYOK FONTOS NEKED? MEG IS HALLHATSZ TE IDIÓTA!-ordított sírva Anka Hoodie-val.
-NEM MEHETSZ EL! HALLOD? NEM ENGEDLEK!-fogta meg a fiú karját. De ami ez után történt az sokkoló volt. Hoodie ellökte kedvesét aki a földön landolt.
-Szeretlek nagyon is.........de vannak olyan dolgok aminke neked nincs beleszólásod! Ég veled........szerelmem......-mondta majd kiment az ajtón. Nővérem könnyei mégjobban megindultak, majd felszaladt a lépcsőn.
-Ben? Ez meg mégis mit jelentsen? Hogy értette azt hogy meghalhattok?-léptem lejjebb hogy észrevegyenek mivel eddig takarásban voltam.
Ben csak lehajtott fejjel hallgatott. Nem tudom mire készülnek, de nincs jó előérzetem. Könnyek szöktek a szemembe.
-VÁLASZOLJ!-tört ki belőlem mire a manó megrezzent.
-Elmegyünk megölni Zalgo-t.-jelentette ki egyszerűen Slender. Elakadt a lélegzetem.
-Elmentél volna köszönés nélkül? Elmentél VOLNA AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL? TÉNYLEG ITT HAGYTÁL VOLNA?-kiabáltam sírva. Ben csak közelebb jött és megölelt.
-Nem akarlak itt hagyni......de sajnos amíg ő él addig mi nem élhetünk bíztonságban. Nagyon szeretlek............de gondolom ezt te is tudod........nem akarlak itt hagyni.......de muszáj!-hangját a sírás folytogatta.
-Te is mész?-nézett Dalma könnyes szemekkel Jasonra. A fiú csak letérdelt a nővéremhez és megcsókolta. A lány szeméből záporesőként potyogtak a könnyek.
Viki már megszületett kislányát fogta a kezében. Nagyon szép kislány volt. Bőre hófehér, haja pedig éjjfekete mint az apjáé. Egyik szeme égszínkék a másik pedig fekete.
Viki szemei megteltek könnyekkel.
-Mi lesz velünk nélküled?-nézett Jeffre nővérem.
-Átköltöztök Splendorhoz. Ő majd vigyáz rátok. A többieket már átteleportálta Slender. Csak ti négyen maradtatok.-nézett szomorúan Jeff Vikire, majd közelebb lépett a lányhoz és kislányához. Amelia mikor meglétta apját felnevetett.
-De mi nem megyünk innen sehova!-erősködött nővérem, lányára nézve.
-Én is maradok!-lépett arrébb Dalma Jasontól.
-Én sem megyek sehova! És gondolom Anka is marad.....-néztem fel a lány szobája fele.
-Bíztosak vagytok benne?-kerdezte a pofátlan.
-Igen!-válaszoltuk egyszerre.
-Akkor búcsúzzatok! Majd ha végeztetek gyertek.....L.J itt marad és vigyáz rátok.-tolta ki a többieket a csápos. Csak mi maradtunk. A három nővérem és szerelmeik. Dalma és Jason a hátsó udvarra mentek búcsúzkodni, Viki és Jeff pedig a szobájukba. Ketten maradtunk.
Kezemet meglendítve megpofoztam szerelmem aki kezét a fájó részre rakta.
-Ezt azért mert nem szóltál!-mondtam.
Lassan közelebb hajoltam majd könnyeimmel küszködve megcsókoltam. Most én domináltam így én csúsztattam át nyelvemet a szájába. Könnyeim végigfolytak arcomon. Ben egyik kezét a derekamra, a másik kezét tarkómra helyezte. Én csak beletúrtam hajába és hagytam hogy ő vegye át a vezetést, amit kicsivel később meg is tett.
Levegő hiánya miatt elváltunk egymástól. Ben arcomat kezei közé fogta es homlokát az enyémhez érintette.
-Ezt azért hogy soha ne felejtsd el, én mindig szeretni foglak.-suttogtam.
-Sosem feledlek el.......-mondta hallkan. Hangjából lehetett hallani, hogy tudja nem bíztos hogy visszatér.
-Ha meghalsz megöllek!-fenyegettem meg mire fájdalmasan felnevetett.
-És ha visszatérek?
-Akkor soha többet nem mehetsz el sehova!-öleltem meg szorosan.
-Rendben......Kerhetek pár dolgot?-kérdezte hallkan.
-Persze....
-vigyázz Jackkal!
-Van nálam serpenyő!-viccelődtem mire Ben újfent felnevetett. Ez is fálydalmas nevetés volt de nem annyira mint az előző.
-A masik pedig hogy...........
-Hogy?
-Ha nem térnèk vissza akkor ne maradj egyedül! Keress magadnak valakit aki boldoggá tesz!-mondta fájdalmasan mire összeszorult a szívem.
-Én csak veled vagyok boldog szóval ezt el is felejtheted!-hangom elkezdett remegni.
-Még egy utolsó dolog........
-Mi lenne az?
Hercegem közelebb hajolt majd megcsókolt. Mikor elhajolt kivett a zsebéből egy kis dobozkát amit kinyitott. Egy gyű rű volt benne. Lassan felhúzta az ujjamra majd homlokát ismet az enyémnek döntötte.
-Ha vissza térek akkor nem lehetsz senkié........csak az enyém.....-mondta.
Szememből kicsordultak a könnyek. Ben egyik kezével letörölte könnyeimet.
-Ne sírj! Én mindig itt leszek! .....Legalabbis remelem.....-tette kezét a szívemre.
-Te mindig ott leszel!-ugrottam nyakába.
-Ne felejts el!-suttogtam.
-Sose foglak.....-szorított meg jobban magához. Lassacsán elengedett és kiment az ajtón. Én csak könnyes szemekkel néztem utánna.
Percek teltek el mikor egy kezet éreztem a vállamon.
-Vissza fognak jönni! Ne aggódj!-mondta Viki könnyes szemekkel, de hanjában felfedezhető volt a kételkedés és a félelem. Pár masodpercel később Dalma is megjelent mellettünk. Szemei ki voltak sírva.
Újra az ajtó fele néztem majd a földre borulva elkezdtem dírni. Nővéreim legugoltak mellém és átöleltek. Az ujjamon lévő gyönyörű arany gyűrűt neztem.
-Csak nem?-nézett az ujjamra Viki.
-De.....-mondtam remegő hangon.
-Akkor bíztos visdza fog térni!-vígasztalt Dalma.
-Igazatok van.....Mind vissza fognak jönni! Mi meg azzal segítünk nekik hogy bízunk bennük és várunk rájuk.-álltam fel mire mindkéz nővérem megkönnyebbült.
Ekkor eszembe jutott valami.
-Gyorsan megnézem, hogy van Anka! Majd gyertek ti is!-mondtam mire mindkettem bólintottak.
Elindultam felfele majd megálltam a szoba ajtajában.
Bekopogtam és semmi. Erősebben kopogtam és még mindig semmi.
-Anka, engedj be! ANKAA?? Most bemegyek, ajánlom hogy ne lássak valamit ami örökre a retinámba ég! ANKA????-Kinyitottam az ajtót és a pupillám kitágult.
-A-ANKA?-az eddigi tök jófej nővérem egy kést tartott maga felé és könnyes szemekkel mosolyogva méregette.
-Már bocsi mogyi, de zavarsz! Még magamat se lehet itt megölni nyugodtan???!?!
-A-Anka....Te-tedd le a-azt! Hi-hidd el ho-hogy vissza fo-fognak jönni!- éreztem ahogy könnycseppek folynak az arcomon.
-Miért nem erted meg? Én akkor is féltettem mikor csak gyilkolni ment! Most meg jön ez! Én ezt nem bírom!-mondta meg mindig mosolyogva.
-De ezt eddis sose mondtad és nem is mutattad!-halkult el a hangom a végére.
-He, he, hhee... Az élet egy szimpad ahol játszani kell, ha könnyes a szemed a akkor is nevetni kell.
-ENGEDD EL!!- két másodpercre szétnéztem oldarra, hogy megnézzem jönnek-e már nővéreim, de mire vissza néztem a nővérem földre eső testét és a véres pólóját láttam..........
-ANKAAAA!

Hali!
Remelem tetszett ez a rész!
Tudom kicsit depi lett de sajnos az élet nem csak móka és kacagás! Sajnos ilyenek is vannak.

Fanart made by: ankacpfangirl

Na CSÁÓÓ!😄