Hogyan letem creepypasta

Segítség!

Másnap a szobámban ébredtem. Egyedül. Már hiányoznak. Szivemet mardossa a tudat hogy itthagytak. Nem éreztem jól magam.
Lassan felültem a franciaágyon amin eddig ketten aludtunk manómmal. Hirtelen bevillant valami.
-Ankaa!-kipattantam az ágyból és szaladtam Ann rendelője fele.
Szinte kitéptem az ajtót.
Nővérem ugyan úgy feküdt mint tegnap, de ma már infúzió is volt a kezébe kötve.
Velem csak rossz történik!
Elösször elvesztem a családom, aztán a szadista nevelőszülők, utánna Ben elmegy, és most nővérem a halálán van!
Csak ezekre tudtam gondolni. Könnyeim megindultak. Gondolataim összekavarodtak. A földre rogyva elkezdtem sírni. Miért velem történik mind ez. Miért? Miért. Miért..........
Lassan sírásom halk nevetésbe fordult. Könnyeim továbbra is folytak nevetésem közben. Kacajom egyre hangosabb és őrültebb lett. A földön ülve a padlót nézve nevettem, miközben a könnyeim hullottak. Kezdek bekattani! Meg fogok őrülni! Segítség!

Dalma/Rose szemszöge:

Tegnap Brigi Anka ágya mellett aludt el. Nagyon megviselhette ez az egész. Most hogy Ben nincs itt vele, így senki sincs aki megvígasztalja.
Gondolataimból egy hangos, őrült nevetés szakított ki.
-Ez meg mi?-kérdeztem magamtól, majd elindultan lassan a hang irányába. A nevetés egyre hangosabb és őrültebb lett. Lassan elértem Ann rendelőjéhez.
Mikor beléptem, Brigi a földön ülve sírva nevetett. Nagyon megijesztett a látvány.
Legugoltan hugom mellé és egyik kezemet a vállára tettem.
-Héj. Minden rendbe lesz!-vígasztaltam eredménytelenül. Brigi, mintha észre se vett volna, nevetett tovább.
Megfogtam mindkét vállát és magam fele fordítottam.
-Brigi! Mi ütött beléd?-ráztam meg a vállánál. Nem válaszolt. Tekintete zavaros volt. Olyan mintha kezdene megőrülni.
-Gyere! Menjünk ki!-segítettem neki felállni, majd bevezettem a szobájába.
Még mindig nevetett. Leültettem az ágyára és néztem ahogy nevet. Szinte megijesztett a látvány.
Kiszaladtam a szobából és kerestem Vikit.
-VIKIIIIII! BAJ VAAAAAN!-kiabáltam.
Leszaladtam a konyhába ahol szerencsémre megtaláltam nővéremet.
-Viki! Segíts!
-Mi a baj? Mi történt?-fordult felém.
-Brigi bekattant!
-Tessék? Mi történt?
-Anka mellett találtam meg őrülten nevetve!
-Most hol van?
-Felvittem a szobájába.
Viki csak elindul fel Brigi szobája fele.
Az ajtónál megállt kicsit. Még itt is lehetett hallnani a nevetést. Viki lassan benyitott a szobába.
Brigi a tükörrel szembe ült, nevetve nézegetve magát. Könnyei még mindig folytak.
Viki odasétált hozzá és letérdelt mellé.
-Brigi. Minden rendben van?
Nem válaszolt semmit. Csak nevetett ék könnyezett. Bárcsak itt lenne Ben! Ő meg tudná nyugtatni!
Viki feláll mellőle és hozzám lépett.
-Meg fog őrülni ha ez így folytatódik! Nem bírja ezt a sok mindent. Ez ellen csak az segíthet ha Anka felkel, vagy a fiúk visszajönnek.- mondta lehangoltan.
Nem szóltam semmit. Csak átnéztem nővérem válla felett a tükörnél ülő hugomra.
Viki elment mellettem, majd mögöttem megállva megszólalt.
-Egyenlőre csak figyelni tudunk rá hogy ne csináljon semmi butaságot.
Ezután már csak a távolodó lépteit hallottam.
-Ding dong i know you can hear me! Open up the door! I only wanna play a little!-kezdett el kishugom énekelni a tükörnek. Mi történik?!
Hirtelen elhallgatott és felémfordult.
-Menj ki.-mondta teljesen normálisan mintha nem is lenne semmi baja.
Nem tudtam mit tenni. Ki kellett mennem. Magam mögött behajtottam az ajtót majd elmentem. Remélem nem csinál semmi butaságot.
Bementem a szobámba és levetettem magam az ágyra. Már hiányzik Jason. Felálltam és a szekrényhez mentem ahol az ő ruhái voltak. Kivettem az egyik pulcsiját és belebújtam. Mélyen beszívtam a pulcsi illatát. Olyan mintha itt lenne velem. De mégsincs. Olyan egyedül érzem magam. De nem vagyok egyedül! Hisz ittvannak a nővéreim! Máramennyire........
Visszadőltem az ágyra és szabadjára engedtem könnyeim. Szorosan magamhoz öleltem Jason párnyáját. Lassan elnyomott az álom.
...
Nagy csattanás és sikítás rántott ki az álmok világából. Gyorsan felpattantam és szaladtam a hang irányába.
-TEDD LE AZT! NEM HALLOD?-hallottam Viki kétségbeesett hangját a rendelő felöl. Gyorsan beszaladtam, de amit láttam az megdöbbentett.
Kishugom kezében egy nagyobb kés, mindene véres. Tekintete megint zavaros és ijedt volt. Viki tele volt kisebb vágásokkal és Anka ágya előtt állt, így megvédve a kómában lévő lányt a sebektől.
Én csak döbbenten álltam az ajtóban.
-Brigi?-ejtettem ki félve a nevét mire felém fordult.
-Lám lám! Ki van itt! Hihihihihihihihiiiiii!-nevetésétől kirázott a hideg. Mi történt vele.
-Mit csinálsz? Miért bántod a testvéreidet?-mondtam már bátrabban, mire ő csak röhögött.
-Mit szólna Ben ha ezt látná?.....-kérdeztem tőle szomorúan mire elejtette a kést. Körbenézett a szobán és megállt a tekintete Vikin. Tekintete most tiszta és szomorú volt. Keservesen a földre rogyott és elkezdett sírni.
-Mi történik velem?
Viki közelebb lépett hozzá, letérdel majd megölelte.
-Sajnálom! Úgy sajnálom!-sírt hugom keservesen.
Én is odatérdeltem melléjük és megöleltem őket.
-Mi történik velem?-nézett ránk könnyes szemekkel kishugom. Nem válaszoltunk.
-Nem akarok ilyen lenni! Nem akarlak titeket bántani!-hirtelen feláll és kiszaladt.
-Brigi!-kiáltottunk utánna egyszerre. Hasztalan. Viki fel akart állni hogy utánnafusson, de felszisszent és visszazuhant a földre.
-Viki!-kaptam utánna hogy ne essen nagyobb baja.
-Jól vagyok. Csak kicsit hirtelen álltam fel. Mondta majd lassabban felállt.
-Kössük be a sebeidet.
Viki szó nélkül leült az egyik ágyra és várta hogy bekössem sebeit.
Mikor kész voltam lementünk a konyhába. Leültünk az asztalhoz és csendben vártuk hogy Brigi hazajöjjön.
Már besötétedett mire hugom belépett az ajtón. Ruhája csupa vér volt. Tekintete megint tiszta volt. Fájón ránk nézett, majd szó nélkül felment a saját szobájába. Mi csak egymásra néztünk Vikivel,majd kis idő után mi is mentünk a szobánkba aludni.