A tizenhármas

3. fejezet

-MARY-hallottam valaki hangját nagyon halkan. Mintha víz alatt lennék. Valami megváltozott, másnak érzem magam. Erősebbnek... Talán? -MARY ÉBREDJ MÁR FÖL A KURVA ÉLETBE-egyre tisztábban hallottam a hangot. -Vin...cent..-nyögtem ki nagy nehezen és közben próbáltam kinyitni a szemem. -Az istenit... Azt hittük meghaltál.-sírta el magát. Ránéztem. -Olyan furán érzem magam-körbe néztem, mintha minden színesebb lenne. és érzem a melegséget amit árasztanak. -Mi ez? Mi történt?-ültem fel lassan. Mark nyelt egy nagyot. Mindenki össze nézett. -Arra... Mi is kíváncsiak lennénk. -törte meg a csendet Adam hangja. Felnéztem és elkezdtem hevesen pislogni. -Hogy mi a faszom?-néztem végig mindenkin. „Ezek az ereik lennének? Látom az ereket a testükben?" -Mary, jól vagy?-fogta meg karom Vincent. Rákaptam a fejem és kicsit bólogattam. -Mark azt mondta, hogy miközben vezettél szóltál neki nagyon...-lenézett majd hátra Markra. -nagyon ijesztően. Aztán hirtelen elájultál.- fejezte be Ricky. Felnéztem és elkezdtem gondolkodni. -Mi van... ha nem kell semmit csinálnotok ahhoz, hogy visszakapjam az erőm? -suttogtam magam elé. A szemem sarkából láttam, hogy Vincent szeme kikerekedik. -Tessék?-kérdezte értetlenül. -Amikor kidőltem... Akkor szerintem nem elájultam hanem valami másik helyre átléptem.- maradt csöndbe és kinéztem az ablakon. -Magammal találkoztam. Az igazi énemmel. -érezhetően ellágyult a hangom. -Emlékszem mi lett anyával. Emlékszem milyen erőm van. Emlékszem, hogyan kell használni. Emlékszem magamra. -dőltem vissza és nagy levegőt vettem.

Vincent szemgöge:

Ledermedve hallgattam amit Mary mondott. -De akkor ez azt jelenti, hogy...-néztem Maryre. -Azt jelenti, hogy újra önmagam vagyok. Emlékszem ahogy anya feláldozta magát miközben engem mentett ki a tűzből. -fejezte be Mary helyettem. Teljesen elképedtem. „De mégis hogy?" -Vincent..-riasztott ki hangjával Mary. Felpillantottam rá.- Én főnix vagyok?-kérdezte kis félelemmel a hangjában. Éreztem, hogy megint elkezdek sírni. Beledőltem ölébe. -Igen kishugom... Akárcsak anya is volt.-suttogtam könnyezve ölébe. A következő pillanatban éreztem ahogy rám dől. -Nem lesz semmi baj. Tudom, hogyan kell használni és vigyázni fogok magamra és ti fogtok rám.-érezhető volt a nyugodtság a hangján ami miatt még jobban elkezdtem sírni. „Vissza kaptuk az egyetlen kishugunkat. Most már mi fogunk rád vigyázni." Nem sokkal később Mary felöltözött és kilépett velünk a kórteremből. -Hol vagyunk egyébként? -Nézett körbe. -A szolgálat privát kórházában. -válaszolta Mark. -A többiek hol vannak?-kérdezősködött. -Alszanak a földszinti váróban-válaszoltam halvány mosollyal az arcomon. -Akkor mi lenne ha lemennénk hozzájuk?-ragyogott fel egy mosoly Mary arcán. -Na még mit nem, amíg nem vizsgáltalak meg, hogy minden rendben van-e veled kicsi lány-Szólalt meg Mary mögött Dr. Willson. Mary megfordult, kicsit gondolkozott majd megnyugodva Doki nyakába ugrott. Doki felnevettet és boldogan ölelte magához. -Hogy megnőttél te jó isten. És kész sózsák lettél.-mosolygott. -NAAA-méltatlankodott Mary mire mindenki felnevetett közben Doki lerakta Maryt. -Rendben, látom jobban vagy. Mehetsz. Meg engedem most az egyszer.- bökött mutató ujjával Doki Maryre. -És még apáskodik nézzenek oda.-viccelődött Mary. -Na jó, ha nem mész pont nyakon csaplak.-mondta nevetve Doki. -NEM KELL KÉTSZER MONDANI-futottam előrébb Mary. -Lassabban-emeltem fel a hangomat. -Már nem gyerek, ne viselkedj így vele.-szólt rám Doki. -Tudom. De amíg Felix nem ér haza én vagyok a „csapat kapitány"-mutattam idézőjelet a kezeimmel. Mark és Ricky közben lementek Maryvel a többiekhez. -Mindenre emlékszik?-fordult hozzám mire nagy levegőt vettem. -Mindenre-nyögtem ki. Doki vállamra tette a kezét. -Nyugi, minden rendben lesz.-nyugtatott és egy szelíd baráti mosollyal nézett rám. Viszonoztam mosolyát majd elindultam le a földszintre. Beértem a váróba és megálltam. Mosolyogva néztem végig a többieken. „Mindenki olyan boldog, miért nem maradhatunk így örökre?" Gondolataimból a telefonom rezgése ébresztett fel. Kellemetlenül elővettem és felvettem. -Vincent Collins-mondtam érzéstelen hanggal. –„Valami kedvesebbre számítottam"-nevetett felgúnyosan a hívó fél. „Ó hogy szültél volna sünt te ribanc." -Miben segíthetek Evelyn?-folytattam ugyan olyan hanggal. Egy csalódott sóhaj volt a reakció. –„Apám szeretne találkozni a lánnyal"-hallhatóan most már ő is megkomolyodott. -Még nem. Had pihenjem. Majd én beszélek édesapáddal, hogy mikorra leszünk várhatóak-válaszoltam. Közben egy kezet éreztem a hátamon, felkaptam a fejem. -Minden rendben?-tátogta Mary aggódó tekintettel. Bólintottam egy hamis mosollyal megspékelve. Megfogta a karom. -Ne hazudj.-tátogta vissza. Megforgattam a szemem. –„Figyelsz rám Vincent?!"-rikkantott bele Evelyn a fülembe. -Tessék? Bocsánat, elbambultam.-vetettem egy szúrós pillantást Maryre és visszatértem a beszélgetésbe. 20 perc múlva letettem a telefont. Visszafordultam a többiekhez. -Ki volt az?-nézett rám Dominik. -Egyet tippelhetsz-zuhantam fáradtan egy székre. -Azt ne mond, hogy a nagyfőni a lányát küldte rád megint-nevetett fel. Beleütöttem vállába. -Te csak ne nevess ki te kis pöcs. Kussolj és addig örülj amíg nem száll rád egy ilyen kis vérszívó liba.-túrtam bele hajamba. Mindenki felnevetett. -A nagyfőni találkozni akar Maryvel.-mosolyogtam keserűen. Mindenki rám meredt. -Máris? Alig, hogy visszakaptuk a hugunkat de már elakarja venni? Ennek a pasasnak mekkora pofája van hát kihalok.-akadt ki Will. -Mit mondtál rá?-fordult felém Ian. -Természetesen azt, hogy majd én beszélek az apjával, hogy mikor fogja látni hugit.-nyújtóztam meg. -Miért akar ennyire találkozni velem?-állt mellém Mary. Vállam vontam. -Fogalmam sincs. De amint fogsz vele megtudjuk. Igaz az még nem most lesz. -mosolyogtam rá. -Bocsánat, hogy megzavartalak telefonálás közben.-nézett rám kiskutya szemekkel. -Ugyan már legalább nem arra a kis picsára kellett figyelnem.-nevettem és a többiek velem nevettek. -Be kéne rendezkedned a szobádba Mary.-szólalt meg Ian. -Milyen igaz. Külön szobád lesz na mit szólsz? El leszem kényeztetve. -piszkálódtam. -Na persze, még én leszek elkényeztetve. Bagoly mondja verébnek.-mire nagy röhögésekben törtek ki a többiek. Én meg tátott szájjal ültem. -MÉG KI IS OFFOLT-üvöltötte és nevette el egyszerre Dominik. -Le ne fordulj a székről te kis buzi.-villantottam bosszús pillantást felé. Miután a nagy röhögések abbamaradtak elkezdtünk szedelőzködni. Még Dokitól elköszöntünk és átmentünk a telekre.

Mary szemszöge:

Amikor már mind a három bőröndömet felhoztuk a fiúkkal kicsit körbe néztem a szobában. „Szép. Levendula lila szín. Szép fekete és ezüst bútorok." sétáltam körbe és némelyik bútort megsimítottam kicsit. A gondolataimból kopogás ébresztett fel. -Szabad-Szólaltam meg nyugodtan. Egy ismeretlen ember nyitott be. Furcsálló tekintettel felé fordultam. -Bocsáss meg, hogy zavarlak ilyen késő este.-törte meg a köztünk lévő csendet mély rekedtes hangja. Hezitálva de válaszoltam. -Semmi gond. Kit tisztelhetek meg?-húztam ki magam. -Én leszek az edződ.-emelte fel a fejét és egy ragyogó arany barna szempár szegeződött rám. Valószínűleg nagyon elmerülhettem szemei tanulmányozásában, hiszen elkezdett kalimpálni és beszélni, de nem hallottam mit mondott. Megráztam a fejem. -Elnézést nem hallottam, amit mondott. Azt hiszem kicsit elvesztem a gondolataim között.-fordult el kicsit. -Semmi gond. Persze, hiszen új helyzetben van. Más körülmények között. Megkérhetem, hogy tegeződjünk? Bocsánat, ha udvariatlan vagyok.- nevetett kicsit a végén mire felé néztem. „Micsoda szemek..." Halványan elmosolyodtam. -Rendben, akkor tegeződjünk. Mikor kezdődnek az edzések?-Vettem fel. -Akár holnap délután, ha úgy szeretnéd.-mosolygott. Felhúztam fel az egyik szemöldököm miközben őt néztem. -Rendben. Ne kímélj.-pimaszkodtam. Halkan felnevetett. -A nevedet megtudhatom?-helyezte egyik lábára a teljes testsúlyát. „Most flörtölni próbálsz haver?" -Persze. Mary, Mary Collins.-sétáltam oda és nyújtottam a kezem. Megfogta viszont kézfogás helyett lágy csókot lehelt kézfejemre. -Repesek az örömtől, hogy megismerhettelek. Én James vagyok. James Fox.-„Tüzes, tüzes." Elvigyorodtam és elvettem a kezemet. -Nos akkor holnap délután James Fox.-sétáltam vissza a bőröndjeimhez. -Ahogy mondod.-Mondta de szinte perzselt a levegő annyira beindult. Lassú léptekkel kiment és becsukta maga után az ajtót. „Perverz róka" Gondoltam és felkuncogtam. 

Szép szombatot nektek!

Itt lenne a 3. fejezet remélem tetszett. :) Egyre több ember jelenik meg Mary életében és egyre több érdekes helyzetbe fog bele keveredni. 

Kérlek ha tetszett jelezd nekem egy vote-tal. Nagyon szépen köszönöm!

Sziasztok!:*