A tizenhármas

7. fejezet

-Baba-hallottam rekedtes hangját fülem mellett. -mmm... még 5 percet-bújtam jobban mellkasához. Elkezdte simogatni hátamat és arcomra puszit nyomott.-Nem lehet baba. Sok dolgunk van még ma-duruzsolta. Nagyot sóhajtottam és nyújtóztam egyet. Hátamra fordultam és kezeimmel hajamba túrtam. Peter következő pillanatban már fölöttem támaszkodott. Egymásra mosolyogtunk. -Jól vagy? Nem fáj semmid?-ereszkedett könyökeire végül. -Nincs semmi baj. Nem fáj semmim.-fogtam kezeim közé arcát és megcsókoltam. -Pedig elég durván toltuk tegnap este.-nevetett fel kacérul, mire én is felkuncogtam. -Tudom, de én szeretem a vad szeretkezést.-suttogtam szájára. Elvigyorodott és rám feküdt. Kopogás hallatszódott az ajtó felől. -Édes, hadd üljek fel.-nyomtam apró puszikat arcára. Morgott egyet és legurult rólam. Felültem és takarómmal eltakartam magam. -Gyere-szóltam ki és nyílt az ajtó. -Hangosak voltatok tegnap este, nem gondolod?-lépett be Peter apukája az ajtón. Peterre néztem, aki mögém ült és átölelt. -Azok lettünk volna?-néztem vissza apjára. Határozottan bólintott. Peter úgy tartotta vissza nevetését, hogy hátamba fúrta arcát. -Te meg ne nevess itt mögöttem.-csaptam rá gyengéden combjára. Egyre jobban nevetett. -Gyertek hamarosan. Apád szeretné lerendezni minél hamarabb a James gyereket.-mondta majd bólintottam. Amikor becsukódott az ajtó megfordultam és elkezdtem csikizni Petert-JAJ NEEEE-kezdett el hangosan nevetni.-Még kinevetsz te kis szemét. Nem szép dolog. Most megízlelheted a bosszúmat.-mondtam nevetve mire csak jobban nevetett. -NEEE MARY HAGYD ABBAAAAAAA-kiabálta miközben próbáltam megtalálni kezeimet. Még egy kicsit csikiztem aztán abbahagytam. Leszálltam róla és kikeltem az ágyból. szekrényemhez sétáltam. Elkezdtem ruhákat keresni és közben hallottam, hogy Peter zihálva fekszik még mindig az ágyban. -NA mi van álomszuszék? Felkelsz még ma vagy csipkerózsikását játszunk?-vettem fel egy tangát és egy melltartót, majd a szekrényemnek támaszkodtam. Rám nézett és végig mért. -Ha kapok egy csókot felkelek.-húzta fel egyik lábát talpra. Odasétáltam és megcsókoltam. -Na gyerünk különben nem fogsz reggelizni.-sétáltam vissza a szekrényhez. Morogva felkelt és mögém sétált. -szépen begyógyult a heg-simított végig combtövemen én pedig elmosolyodtam. -Megmutatod a tied?-fordultam felé. -Persze.-fordult háttal nekem és a jobb lapockájánál megláttam ugyanazt a jelet, ami nekem is van. Gyengéden megsimítottam és egy puszit adtam rá. Peter kezét hátra nyújtotta és combomra tette. Rámosolyogtam és pipiskedve vállára tettem fejem amennyire tudtam. Fejét fejemre tette. -Az én cuccaim még a másik szobába vannak-mondta engem ölelve még mindig.-Akkor hozd át. Elfér itt.-mosolyogtam rá mire felcsillant a szeme. -Na gyerünk kapj fel pár ruhát és hozd át a cuccaid én is addig felveszek valamit.-engedtem el és kivettem egy farmert. Peter puszit nyomott tarkómra felkapta magára alsóját és nadrágját és kilépett a szobából. Be se csukta az ajtót ezért még hallani lehetett, hogy egy csapat lány sikítozott a folyosón. Odakaptam a fejemet. -Peter?-szóltam utána, mire vissza nyitott a szobába. -Ömm. Azt hiszem, hogy beköltözött az egész falka.-nézett ki újra, de be is ugrott és becsapta az ajtót. -Az egész falkád???-nevettem fel. -Ez nem olyan vicces... A lányok a falkában az utóbbi 2 hétben megbolondultak.-dőlt neki az ajtónak. Felvettem a farmerom és egy fekete hosszú ujjút. Odasétáltam. -Ami mit is jelent?-dőltem rá mosolyogva. -Azt, hogy azt akarják megkúrjam őket. Nekem meg ettől hányingerem van és pont ezért jöttem el. Ameddig én itt voltam apa irányította a dolgokat. Csak gondolom miután ő utánam jött elfajultak otthon a dolgok.-ölelte át derekam. Elsimította egy tincset arcából és megpusziltam orra hegyét. -Lerendezzük ketten. Most már itt vagyok én is. Nem kell egyedül szembe menned velük.-kacsintottam rá mire egy megkönnyebbült mosoly jelent meg arcán. -Na gyere. átkísérlek a szomszédba a cuccaidért.-nevettem fel. -Ne neveeeeess. Nem vicces-nyafogott és nyakamba fúrta arcát én pedig tovább nevettem és átkaroltam nyakát. Ellökte magát az ajtótól én pedig kinyitottam és szembe találtam magamat egy csapat lánnyal. -Hölgyek. Igazán örvendek a találkozásnak.-mosolyogtam rájuk.-Nem bánnátok, hogy ha most átmennénk a vőlegényem holmijaiért az ideiglenes szobájába?-léptem ki a szobám ajtajában mire mindegyik elhátrált. Peter átkarolta a derekam és neki döntötte fejét fejemnek. Rámosolyogtam. -Még hogy egy ember legyen a felesége. Ez árulás.-mordult fel az egyik. Elmosolyodtam és éreztem ahogy felmegy pumpa bennem. Ökölbe szorítottam a kezem. Elkezdtem felforrósodni és elvörösödött a szemem. Leégett a karjaimról a pólóm ujja és feléjük fordultam. Közben Peter mosolyogva hátrébb ment egy lépést. -Mit is mondtál?-emeltem fel kezemet, ami következőleg már lángra lobbant. Mind összehúzta magát. Lefagyott a mosoly az arcomról. -Kérdeztem valamit. Illendő válaszolni, nem gondolod?-eresztettem le magam mellé és elé sétáltam. Még mindig nem mondott semmit. Felnéztem és a lépcsőnél megláttam Peter apját és egy nőt. Gondolom az anyja volt. -Hm-hümmögtem el magam.-Érdekes. Igazán érdekes.-húzódott megint mosolyra a szám. Ellazítottam izmaim és eltűntettem a lángokat. Visszafordultam Peterhez. -Ó, tényleg. Tönkre ment az egyik kedvenc blúzom miattad.-néztem hátra rá vállam fölött keservesen mosolyogva.-Remélem most örülsz.-biggyesztettem le számat. Odasétáltam Peterhez. -Szólj Felixnek, hogy segítsen áthozni a dolgaid. Én átveszem a pólóm.-léptem be a szobába, de Peter elkapta a karom. -Mary...-kezdett bele. -Ne! Ne mondj semmit. Úgy gondolom, hogy nem az én dolgom lett volna elmondani nekik, hogy mi fog történni. Hanem a vezetőjüknek.-néztem rá szomorúan. Lehajtotta fejét és elengedte a kezem. -Menj a cuccaidért, résnyire nyitva hagyom a szobaajtót.-hajtottam be előtte én pedig a szekrényemhez sétáltam.