Örökké melletted (Félbehagyva)

Félek...

Mio szemszöge:

Leblokkoltam...a kétségbeesésben állok teljesen. Még mindig nem értem...Mégis mi a francot akarhat tőlem vagy esetleg velem...? Az emberek csak mászkáltak és mindenféle cuccokat vittek, jobbra balra ahova csak lehetett. Nem értek ezeket...csak bámultam össze vissza mikor az egyik odajött és hozott egy tűt...na van egy kisebb gond...ha közelebb meri hozni én esküszöm megrúgom...nem gyengén félek az orvosi tűktől, bármit is akarjanak vele és csinálni...a közelembe ne merd hozni...-egyre egyre közeledett felém és a kezemhez tartotta amit azonnal el is húztam onnan..ezt mér párszor eljátszottuk, addig míg nem szólt az egyik haverjának aki odajött és lefogott engem elég erősen...félek hogy ennek még nyoma is fog maradni a kezemen...lila kéz nyomok és foltok...nem akarom...nem akarom hogy ez megmaradjon! Csak egyszerűen ki akarok innen jutni...haza ...haza akarok menni...csak oda...nem akarok itt lenni...itt nekem nagyon rossz...Anya, Apa...biztos már halálra aggódják magukat...de ha ide jönnek akkor mi van ha velük is ezt akarják majd tenni? Inkább meghalok csak nekik ne legyen bajuk...ők maradjanak jól...akkor inkább én szenvedek. -már alig tudtam elhúzni a kezemet és inkább gyorsan elfordítottam a fejemet...ekkor megéreztem egy kisebb bökést és mikor véget ért a fájdalom visszanéztem...aha nem adtak be semmit sem..csak vért vettek...de minek? Ezek is olyanok mint Gou csak fogak nélkül vagy mi?...Oh tényleg még Ő is...nem mondom hogy miatta vagyok itt, Őt nem hibáztatom, nem tehet erről az egészről végülis én voltam az aki elrohant mint egy hülye...csak én voltam és még gyenge is vagyok...magamra sem tudok vigyázni...egy idióta. -mikor ezzel végeztek lekötöztek onnan és aki hozott az a bilincsnél fogva visszarángatott a szobámba és levette a bilincset aztán belökött oda mint az állatokat és bezárta az ajtót. -remegve estem megint a padlóra és megint kicsit émelyegni kezdett a gyomrom...-lassan felültem és felmásztam az ágyra. 

Minek ezeknek én...vagy egyáltalán minek vettek vért? Hülyék ezek vagy mi? Ha elhoztak nagy eséllyel tudják hogy hybrid vagyok...de akkor mit akarnak kideríteni egy vérvizsgálatból? Ez mire jó...? 

A gondolataim a fejemben mindenfelé kavarogtak ahol csak lehetett...járt az mindenen...ahol csak tudott...mint az öreg vándor kinek már nincsen semmije csak az hogy a világot járhatja körbe és körbe...de még ő maga sem tudja hogy merre és minek...én is ilyen lennék most? Egy árva kinek most nincsen semmije és csak keresi hol tudna kijutni ebből...Nem, nekem van egy csodálatos Anyukám és Apukám Chion is ott van Jimon és Rin is...ők mindig velem voltak és sosem engedtek el...de miért érzem hogy a felsorolásba be tudnám venni Goukit is...azt a hülyét...de nem is az...végülis még mindig azt sem tudom miért is tette ezt velem...ha tudnám talán megérteném nagy eséllyel...de indok nélkül nem utálhatok bárkit és nem mondhatom rá hogy hülye...ez ez baromság a javából...a gondolataim útja Gouki felé terelődött...Ő népszerű a csajoknál, viszont ez alatt a pár nap alatt eggyel sem láttam egyszer sem, Kei folyton cseszteti és neki beszól és ha többiek beszólnak neki Ő visszaszól...de mikor én kértem tőle csak kicsit lecseszett mint akivel kivételezik...de de miért...? Nem tudtam már több kérdésen gondolkodni, mert elnyomott nagyon nehezen és lassan az édes álom...amit vártam is és nem is...

Gouki szemszöge:

Mikor hazaértem azonnal Anyát kezdtem el keresni akit meg is találtam a kertben ahol éppen virágot ültetett...gyönyörű volt ránézni...a növény kék és piros színeiben pompáztak ami egy kisebb helyen átment lilába és a zöld levele gyönyörűen kiemelte az egészet. Mintha valahonnan ismerősek lennének ezek a színek...csak akikhez tartoznak nincsenek együtt...bár a levél kötődne a virághoz bár Ő nem hagyja azt neki vagyis elment...és a lehullott szirmot elvitte a szél...a mi esetünkben nem a szél volt...

-Szia Anya. -köszöntem neki és azonnal oda is mente, kicsit lihegtem a futástól, de most minden kérdésemre most az egyszer meg kell tudnom a választ. 

-Szia fiam. -mosolyodott el. -Véget is ért az iskola vagy, mi történt? -vezette rám a tekintetét pislogva. 

-Nem...eljöttem mert valami rosszat tettem és most helyre akarom hozni...-vakartam meg a tarkómat. 

-És mit tettél megint Gouki amit most tényleg rendben is szeretnél hozni? -mondta és elkezdett kuncogni

-Nem vicces...hát tudod...-kezdtem el neki mesélni a történetet és közben le is ültünk a kertben, mikor befejeztem csak pislogva nézett rám és elmosolyodott. 

-Szóval szeretnél Mioékról hallani és segíteni rajta mert azt hiszed miattad került oda igaz?-

Igen...kérlek mesélj nekem...és ha tudod elmondanád a szülei lakcímét...? -néztem rá bociszemekkel mire megsimizte a buksimat. 

-Persze, de ha téged is elkapnak tuti megcsaplak -kuncogott. -De sietek nehogy a végén baja essen szegény...kicsinek...Tudod mikor veled voltam terhes rabszolga kereskedő szerűek elraboltak és elvittek egy pinceszerű épületben ahol egy darabig raboskodtam és ezután a cella társam Aito lett Mio édesanyja aki szintén terhes volt vele és a testvérével Ryuval. Naoki vagyis az édesapja eljött az anyukájáért és mikor kiszabadította elengedték az többieket is. Akkor indult be nálam a szülés és ők segítettek ebben az egészben és miután megszülettél én hazajöttem, utána mikor nagyobbak lettek a kicsik ti összebarátkoztatok és sokat játszottatok együtt. De egyik nap Ryu eltűnt és azóta sem találják, akkor megtört bennük valaki és ezután senkit sem engedtek úgymond Mio közelébe, se barátok messziről se suli se semmi...védték az életük árán amit meg is értek, viszont ő erről az egészről semmit sem tud...szóval ha szóba is kerül erről teljesen hallgass, rendben? 

Igen, értettem és felkeltem. -ekkor Anya elmondta hol is laknak és mondta hogy vigyázzak és ha nem ismernek fel mondjam meg hogy Yuko fia vagyok és csak segíteni szeretnék. Aha...ha még hisznek is majd nekem...az mondjuk jó is lenne...-csak bólintottam gyorsan megköszöntem a segítséget és elindultam a házukhoz gyorsan...de mégis mi a francot mondjak majd nekik...bocs a fiadat elrabolták mert megharaptam és megijedt tőle eztán elfutott vagy mi? 

Végülis miattam történt ez az egész szóval száz százalékban vállalni fogom érte a felelősséget netán ha történik vele valami. Mindenképpen...nem fogom hagyni hogy bántsák...megfogom mindentől védeni...szegény miket élhetett át...igaz voltak gondoskodó szülei akik lefogadom hogy nagyon kedvesek is meg minden...de nem mehetett sehova, se barátok...vajon olyan lehetett mint egy karantén vagy egy bezártságot...? Ő mit érezhetett akkor? Ezt nagyon szeretném tudni...A testvére vajon hol lehet...hiányzik neki...de hisz nem is emlékszik rá...akkor hogyan hiányozna neki...tudni szeretném mit érez mit érezhet ebben a pillanatban? Örömöt? Bánatot? Rosszat esetleg fájdalmat...? Ha igen ezek az érzéseket legszívesebben magamra venném hogy ezek én érezzem és ne Ő...

Kérlek...bírd ki...megyek érted...Mio...minél előbb ahogy csak lehet...

Sziasztok Gyümiteák!

Mivel ennek a résznek a felét tegnap sikerült megírnom így csak a végét kellett befejeznem szóval hoztam is az új részt! Remélem tetszik nektek! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat!Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3