Örökké melletted (Félbehagyva)

Újra látlak

Most nem igazán találtam képet, szóval a részt megihlető zenét raktam ide, bár ennek a képe is illik a részhez.

Chion szemszöge:

Ma van az a nap, a hát az a napja mikor Ő erre sétál haza és újra láthatom. Nem tudom ki Ő, de mikor először találkoztunk már akkor megfogta a figyelmemet és nem tudtam róla levenni a szemeimet. Az illata nagyon erős volt, bár azt megmondani sem tudtam, hogy milyen hybrid...Furcsa hiszen hetente egyszer erre jár, viszont egyszer sem láttam úgymond ebben az erdőben és az útjaim során egyik falkánál sem...mintha külön élne egyedül vagy nem is tudom. 

De azok a pillanatok mikor végre itt van. Meglátom és Ő is engem, ezek után meg hosszú szemezés következik és elmegyünk egymás mellett, szokásosan, viszont lehetne szerintem több is, bár ismeretleneket nem igen kéne leszólítanom csak úgy random, szóval lehet nem is lenne jó ötlet. Hiszen nem is ismerem sem semmi, csak ilyenkor körülbelül két hetente jár egyszer erre mindig ezen idő ötödik napján. Mielőtt elindulok mindig leellenőrzöm, hogy pontosan ez az a bizonyos nap, mielőtt potyára indulok el vagy már elkéstem, de hála ilyesmi még sohasem fordult elő. -leültem a szokásos kőre, ahol szoktam lenni és vártam, ahogy két héttel ezelőtt is. -egy kicsit elnéztem a távolba és eszembe jutott újra az első találkozásunk. Hasonló volt mint a nyálas romantikus filmekben. -kuncogtam el magam halkan a gondolatra. Viszont hasonló volt az ilyenekhez, mert nem pontosan olyan, bár ha Ő lenne a film szereplője míg mennének az Ő jelenetei a tévére lennék tapadva, mint öregasszony a pletykarovatokra hajnalban az biztos. Hmmm mi van ha valami híres ember, de akkor mit keresne az erdőben? Ez baromság, viszont miért is agyalok ezen pontosan, csak le kellene szólítanom és meg is van oldva úgymond minden. Egyszerű, de nagyszerű öltet, már csak meg kéne valósítani ami problémás. -sóhajtottam egyet halkan és felnéztem. -csak bámultam és figyeltem a tájat mindenfelé, annyira békés és annyira nyugodt, mint mindig, ám amikor majd meg fog újra jelenni. Ez az egész meg fog változni, a táj pezsegni fog, felforrósodik, hasonlít majd egy kánikulás nyári naphoz és mikor ismét elmegy pár pillanat múlva vissza is tér a békés tavasz a szokott formájával, hangulatával. -egy is idő elteltével pár léptet hallottam meg, mire azonnal felkaptam a fejemet és a hangok irányába néztem és ekkor láttam meg Őt, ahogy éppen erre sétál. 

Szokásosan a fülében fülhallgató, a szürkés fekete hajába belekap a szél és a napon megcsillan a gyönyörű kék szeme. Ismételten ez a szépséges és mámorító látvány fogad. Annyira boldog vagyok. És mostan következett be amit az előbb is mondtam nektek, most már nyár van nem kint, hanem a szívemben, hiszen ott tombol a hőség és nem bír leállni.  -lassan felkeltem és elkezdtem felé sétálni, hogy közelebbről is láthassam, mikor meghallottam pár léptet. Azonnal megtorpantam és elkezdtem körülnézni minden fele, de nem láttam sokat. Ő is megállt egy kicsit mint aki szintén hallotta a zajokat és a szemével kezdte körülkémlelni a helyet. -egy pillanatban pont rám nézett és megakadt rajtam a tekintete. -percekig ez ment és csak figyeltem a gyönyörű kék íriszét ahogy engem néz és az arcom minden vonását felfedezi. -ez történt addig míg ki nem zökkentett valami, durvább hangot hallottam egyre egyre hangosodó lépteket. -odakaptam a fejemet és megláttam egy ember aki Ő felé tartott. -azonnal kirohantam a helyemről és biztonság kedvéért mögé mentem és a kezemet az arcára tettem. -utána elengedtem és nekimentem annak aki elakarta kapni. 

Tudom kik ezek, szokás szerint vadászok, akik tudják, hogy mit keressenek itt. Majd ne felejtsek erről szólni Naokiéknak, hogy észleletem támadást. -azonnal a földre terítettem, de számított rá, hogy nem fogom hagyni, hogy bármit tegyen. -azonnal lelökött magáról és fölém kerekedett. -komolyan mégis ijesztően nézett a szemembe, de nem tudott meghatni.