Örökké melletted (Félbehagyva)

Kiszabadítalak

Mio szemszöge:

Éppen az ágyon ültem eléggé összehúzva magamat. Ma nem csak egy ilyen vizsgálaton vettem részt. Többször többre is elvittek, de nem nagyon tartottak olyan sokáig ezek. Inkább csak arra voltak jók hogy még egy kettő sebet okoztak nekem és visszaküldtek ide James mellett aki mindig bekötözte őket...valahol ott tarthatunk hogy mindkét csuklóm fáslis...valahol a bokám is és pluszba még kisit fáj is ha rálépek, az arcomon egy tapasz a kisebb vágás miatt és még lila szorítás nyomok és hegek...meg persze a nyakamon amit Gouki okozott nekem...-lassan felemeltem a kezem és az előbb említett helyhez tettem...amint éreztem már eléggé szépen heg lett belőle bár még mindig látszódhat úgy vélem. 

Gouki esküszöm ha kijutok innen elmegyek hozzád...és bocsánatot kérek...te szerintem erről ami itt folyik most velem nem is tudsz...ez csak az én titkom...sőt Anyáék sem...senki sem...ezek szerint...örökké itt leszek egyedül, igaz? Ha erről senki sem tud akkor feleslegesek számomra azok a gondolatok hogy majd jönnek és megmentenek...nincs rájuk szükség mert mind csak hamis ábrándok...valóságtalanok...itt fogok maradni örökre...de azért bízom abban hogyha már nem is jönnek értem valaki ebben az épületben megsegít és kijuttat innen...ha már ennyi idő alatt így tönkre tudtak tenni úgymond akkor mi következik a következő időkben...érzem itt fogok meghalni...ez borzalmas...Egy kisebb érzés kerített hatalmába...-felkeltem nehezen onnan és megindultam a fal felé. -rátettem óvatosan a kezem. 

Van itt valaki, de nem az épületben kint jár ő szabadon, érzem a jelenlétét...ismerős nagyon...olyan mintha az illata engem hívna magához...megnyugtat ez...valahogyan. Olyan kellemes, csak tudnám ki is vagy te...-leültem oda a fal elé, viszont egy kis idő után halványodni távolodni kezdett és újra elszomorodtam...végre találtam valamit ami megnyugvás hozott is, de az is eltűnik alig pár pillanat alatt...-felkeltem és visszabicegtem az ágyhoz és leültem...

-Mit tegyek...? -csak ez az egy mondat járt most a fejemben és gondolataim mind ezen cikáztak, ám néha néha át át ugrottak arra hogy...Gouki mit csinálhat most...ezeket el is hessegettem gyorsan ahogy csak lehet...de miért van az hogy míg mellette voltam kezdtem boldog lenni és egyre jobban éreztem magamat ott...vele? Lehet ezeket csak beképzeltem már...nem is tudom...nem hiszem hogy ilyet képes lennék elhitetni magammal ez baromság...-sóhajtottam és a plafont kezdtem el bámulni..., viszont ez sem tarthatott sokáig mert az egyik orvos nyitotta ki az egyik ajtót...-megint megijedtem és jobban elszomorodtam, újra és újra már megint ez...-lassan felkeltem és elindultam felé mire elmosolyodott. -bilincset tette a kezemre és elindult az egyik szoba felé és bevitt oda...-út közben kisebb zajokra lettem figyelmes de inkább neszekre...ezeket a normál emberek nem tudják meghallani...mintha sok ember sétálna itt és keresnének valamit...pár ajtó nyitódik és csukódik is...mint valami keresős játék...vajon mi folyik itt...? -lefektetett az ágyra és odabilincselt. Ekkor egy másik orvos jött aki odasúgott a bent lévőnek akinek kicsit ijedt tekintete lett és rám nézett...az gyorsan kifutott és a mostan érkező mellém jött. -csak figyelt engem és nem mondott semmit sem...mintha vigyázna rám...a ruha zsebében észrevettem egy fegyvert...oh minek ez neked...errefelé még a madár sem jár...viszont ami jobban izgatta a fantáziámat az az volt hogy mi is történhet is hogy vigyáznak rám a másik meg eltűnt...plusz a kisebb zajok...lehet valaki behatolt ebbe az épületbe...? Vagy...áh nem is tudom...de remélem hogy az ötletem helyes és valaki tényleg van itt...akkor az egy kisebb zűrzavart okozna ezeknek és ha úgy menne ki tudnék szabadulni...bár a bokám is fáj plusz most eléggé is gyenge vagyok...szóval...mindegy ha ez történt egy próbát biztos hogy meg fog érni...

Gouki szemszöge:

Mikor mindent kiterveltünk bementünk mindannyian az épületben csendben, lopózva és elkezdtük Őt keresni. Én az illat alapján tájékozódom, de a sok fertőtlenítő szag itt körülbelül mindent elnyom, viszont próbálkozni szabad. Sok felé váltunk ahogy én is leszakadtam tőlük és egyedül indultam a keresésre. Egyre jobban érzem hogy itt van valahol...érzem az édes mámorító illatát ami mindennél jobban vonz. Futottam oda ahogy csak tudtam. Mio csak hogy tudd ha bár ezeket nem is mondom ki, de te is látni fogod. Itt vagyunk és érted jöttünk, megmentünk és hazaviszünk biztonságban. És esküszöm bármit majd kérsz megteszek akármit csak hogy megbocsáss nekem azért mert ide kerültél csakis miattam...Remélem meg tudsz majd és nem utálsz meg engem...és majd nem félsz tőlem...kérlek...egy gond van...ahogy egyre közelebb érek a szívem egyre egyre hevesebben ver...a gondolat hogy látni fogom...adrenalint hoz nekem az egész testemben...mindennél jobban boldog vagyok...hogy újra itt van és megtaláltuk...-ekkor elértem egy ajtóhoz...innen érzem a legerősebben Őt...-kinyitottam és elálltam gyorsan az ajtóból...hátha van még bent valaki...-bekukkantottam és először egy orvost pillantottam meg...aki már elő is rántott egy fegyvert...áh ez így nem lesz jó...ha hirtelen támadok lehet Miot veszi célba...olcsó kis zsarolási trükk...szóval na haditervem bemenni gyorsan kihozni és az orvost fegyvertelenné tenni...hmm sokkal könnyebbnek hangzik...na mindegy...itt az idő...-mikor egy kisebb pillanatban lankadt a figyelme lassan elkezdtem bemenni és mögé lopóztam...Mio tekintetet mikor rá néztem mindent elárult...félt remegett egyszerűen...de mikor megpillantott a szemei picit nagyobbak lettek vagyis a pupillái kitágultak és engem vizslatott. -csak egy biztató mosolyt küldtem felé. -most akartam leülni az orvost, viszont hirtelen megfordult és észrevett. -egy kis ideig sem szemezett velem, én a pisztolyra néztem lassan ő meg Miora...-hosszú percekké nyúltak, de hirtelen el akartam venni tőle mikor azt a cicára szegezte...aki teljesen elkezdett egész testében remegni és félni...ezt mondtam...hülye zsarolási trükk...faszom...rám nézett és kibiztosította. -itt kezdtem el én is teljesen félni...

-Most hátrálj ki vagy esküszöm az életének az utolsó pillanatát egy golyó teszi ki. -nézett rám fenyegetően mire azt tettem amit mondott...nem tehetek mást...ez van...-mikor egy bizonyos pontig értem és elnézett egy pillanatra rólam elkezdtem futni és Mio elé szaladtam, ekkor a pisztolyt elsült, de hála istennek nem az én kiscicám kapta a lövést hanem én, sikerült a tervem...megmentettem...-odamentem és fellöktek az orvost aki nagyon meglepődött...hát mit tehetek gyors vagyok na. -kirúgtam a kezéből és a nyakára tettem a kezemet...-a seb az oldalamat érte...amiből bőven folyt a vér de ez most rohadtul nem számít és nem is érdekel...csak szegénykét sajnálom hogy ezt látnia kellett, biztos a gyenge lelke nem szereti az ilyesmiket...-ég az oldalam...és érzem ahogy egyre jobban fáj bár ebben a pillanatban ez semmi...a szívem fájdalmához semmi sem fogható...

-Most meghalsz azért mert rá mertél emelni egy fegyvert! -szorítottam jobban már a dühtől alig láttam mikor egy hang rántott vissza a valóságba. 

-Gouki...kérlek ne tedd...kérlek...bármit is tett megbűnhődik érte...ne ölj miattam nagyon kérlek...-felkaptam a fejemet és rá néztem...szegény már remegett és sírt...-inkább csak leütöttem az orvost aki csak kifeküdt a földön és azonnal odamentem hozzá...

-Mio nagyon sajnálom...-kezdtem el a láncokkal babrálni mikor a sebemhez akart nyúlni de elálltam...-Ne érj hozzám véres leszel...-sikeresen kiszedtem a bilincset a kezéből és eddig tudtam kitartani a sok vérveszteségtől ott estem össze a padlón és csak térdelni tudtam és rá vezettem a tekintetemet. 

-Gouki!. üvöltött egy kisebbet és azonnal mellém jött. -Sajnálom nagyon sajnálom miattam van ez az egész...nagyon nagyon...kérlek...-nyúlt megint oda csak nem értettem miért...

-Mio semmi baj nincs...minden okés...majd ellátom otthon, de most induljunk...biztonságba akarlak hozni...-mondta neki halkan mire jobban sírni kezdett. 

-Gouki nem! Ezt most fejezd be! -azonnal levettem róla a pólómat mire csak pislogva néztem....így látszódott az egész sebem...ami vérzett elég rendesen és a felsőm is bőven olyan volt...-Nagyon sajnálom...-a kezét lassan odavezette és rátette amitől felszisszentem...

-Mio...mit.....csinálsz...? -néztem rá pislogva...de nem felelt...csak hagytam neki...nem értem...nem értem...nem kéne neki segítenie hisz csak én hoztam a bajt...Mio...

Sziasztok Gyümiteák! 

Meg hoztam a következő részt! Remélem tetszett nektek! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm szépen hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3