Örökké melletted (Félbehagyva)

Tesi óra

Mio szemszöge:

Az öltözőbe lassan minden fiú megérkezett és neki álltunk öltözködni. -levettem a pólómat és a nadrágomat és helyette a tesi cuccot szedtem magamra ami nekem egy fehér rövid ujjú és egy fekete rövidnadrág volt. -leguggoltam és gyorsan még a cipőmet és megkötöttem és én kész is volnék most mindennel. -körül néztem kicsit, páran már készen voltak és beszélgettek vagy éppen ettek, valaki az egyik másiknak egy csajról mutatott képeket és mondogatta hogy rá fog nyomulni mert nézze meg milyen jó. (Nem öltöztem fiúkkal és nem is fogok, őszintén nem tudom mi van az öltözőjükben...xd) Az ilyeneket sosem értettem akik csak a kinézet miatt szeretik meg a másikat...aztán ha mondjuk már nem olyan lesz ás ráun el is hagyja...nem szeretem az ilyeneket igaz még nem voltam szerelmes senkibe sem, de én szerintem tuti nem csak a kinézetre mennék, jó mindenkinek van ideálja hogy nézzen ki de az is fontos milyen tulajdonságai vannak milyen mert mondjuk ha kedvtelen folyton akkor nem lehet valami kellemes vele lenni...szóval jah...mindegy hanyagoljuk ezt a témát...de az is igaz hogy az én ideálomat nem tudom mi...eddig sosem néztem meg nagyon senkit..és ha igen akkor sem tetszett meg semmi ilyen...áh ráérek majd ezzel később foglalkozni. -a tekintetem Goukira vagyis Goura vetült egy pillanatra...éppen vette fel a pólóját így egy pillanatra pont láthattam a picit kockásabb hasát...aww vajon mennyit edzhetett ezért...fogadok a suliban a lányok kedvence..amennyire jól néz ki...Na várjunk..én most azt mondtam hogy jól néz ki? Na elmegyek a fenébe...jó na a kinézete jó de valahogy olyan ellenséges mikor beszélgetek vele...nem is tudom annyira annyira mintha rühellné hogy valakihez hozzá kell szólnia...fogadok így a lányoknak nem lehet igazán könnyű...hmmm -a gondolataimból a tanár hangja zökkentett ki, mindannyian felkeltünk és kimentünk a helyiségből és onnan be a tornaterembe-beálltunk valami sorba...hát én körülbelül a végén lehettem...picit pici vagyok..csak egy kicsit, de ahogy észrevettem én vagyok a legkisebb....jajj de jó. -a tesitanár köszönt nekünk és mi is neki. Ezután egy laza bemelegítő futással kezdtünk ami után kb mindenki majdnem megfulladt én meg csak álltam mint aki éppen ment egy métert, egy olyan laza tíz kör lehetett a nagy pályán, de ezen miért fulladtak ki ennyire? Ez semmi ahhoz képest amit én otthon szoktam lefutni az erdőben játék közben...Oh lehet ők nem csinálják ezt? Ajj persze hogy nem ők nem hybridek hogy ilyet csináljanak...hupsz, hmm majd megmutatom nekik, milyen jó cucc is az erdő kör. 

Eztán bemelegítettünk és a tanár felrakott egy hálót és behozott egy csíkos vagy milyen labdát. Oh mit fogunk játszani? Ez érdekes mi lesz ez? Sose játszottam még ilyet szerintem...

-Ma röplabdázni fogunk gondolom a szabályokat mindenki tudja mert már csináltunk ilyet nem egyszer. Én fogom elosztani a társaságot már akik akarnak játszani, gondolom a lányok nem szóval csinálnak a pálya szélén amit akarnak vagy szokásosan leülnek. -nézett az említett személyekre a tanár és befejezte a mondandóját. 

Hát ez így nagyon jó, mit ne mondjak...nem ismerem a szabályokat azt sem tudom mi ez a játék...hát van egy háló, egy labda na meg két csapat...akkor azt a retket át kéne ütni rajta? Hát baszod egy zseni vagyok...azt mondja a tanár elosztotta a fiúkat két csapatra. Én nem nagyon ismerem még őket csak Gout ...jajj de jó...inkább akkor Keit rakták volna velem egy csapatba, őt merném megkérdezni hogy éppen mit is kell itten csinálni. Akkor kénytelen leszek tőle megkérdezni igaz? Jó lesz...-még épp két fiút vártunk akik kimentek vécére addig lassan odamentem Gouhoz és megkocogtam a vállát...-pislog vezettem rám a gyönyörű zöld íriszeit

-Mit szeretnél? -nézett le egyenesen a szemembe 

-Öhmm...elmondod ezt hogy kell játszani? -kérdeztem kicsit félénken és közben kicsit elnéztem oldalra. 

-Nem tudod hogy kell röplabdázni? Hol élsz hm? -fordított az államnál maga felé, elpirultam halványan és pislogva néztem rá, csak megráztam a fejem nemlegesen amire sóhajtott egyet. Miért erre mit kellett volna válaszoljak? Bocs nem tudom mert épp hybridek közt éltem az életem egy erdőben és éppen ott nem a legfőbb dolgunk volt egy rohadt háló felett ütni egy labdát. Végülis elmagyarázta nekem hogy mit is kéne csinálnom azzal a labda cuccal és mik vannak ebben. Hát kb annyit értettem meg hogy nem foghatod meg meg éppen át kell ütni...jól van elleszünk vele...Na de kedves Gouki még meg is jegyezte ha nem értek hozzá legalább ne legyek láb alatt....hmm kedves lélek...-végül picit sok idő után visszatért a két fiú és elkezdhettük a játékot. -egy ideig csak álltam meg néha mentem a labda fele, de mivel nálam mindenki magasabb volt így nekik könnyű volt elérni a labdát, velem ellentétben persze. -odamentem a háló széléhez hátha legalább odaütik de semmi nem lett belőle. 

Már csak az utolsó pontért játszik a két csapat valahogy úgy, figyeltem a labdát ami egy ideje folyton elvonja a figyelmem ahogy megy minden fele...annyira elkapnám a mancsaimmal annyira megfognám...pont ekkor adódott egy alkalom a feladónk nem tudott pontosan passzolni és elvétette a feldobást ekkor nem is gondolkodva reflexszerűen futottam a labdához és ugrottam fel hozzá a kezemmel pedig elcsaptam a pálya másik végébe, messze ment így az ellenfelek nem tudták elkapni és még ahogy láttam vonalon belül volt. -pislogtam a magasban és mikor visszahullottam a földre nem nagyon figyeltem mert még mindig a labdát néztem és megcsúsztam és picit ráestem a térdemre. -a többiek tekintete vetődött rám és pislogva néztek engem. Kei odajött és azonnal leguggolt hozzám.

-Héj jól vagy? -kocogtatta meg a vállamat ami kizökkentett a nézésből és a pupillám ami eddig picit ki volt tágulva visszaállt eredeti méretébe. -rá vezettem a tekintetemet

-Igen...-vakartam meg picit a tarkómat 

-Akkor jó..-nézett végig rajtam picit és a szeme megakadt a térdemen. -Mio a térded...-mutatott az adott végtagomra amire én is rá néztem és hát meglepődve tapasztaltam hogy hát vérzik az eleséstől ahogy felhorzsoltam...az igazság hogy fel sem tűnt és nem is érzem....hogy fájna szóval ha nem mondja lehet észre sem veszem..hehe -gyorsan szólt a tanárnak aki hozott kötszert és ott helyben lekezelte a sebemet. 

-Mond Mio. -mosolyodott el a tanár. -Mióta röplabdázol? -fejezte be a seb lekötözését 

-Semmi óta, -ráztam meg a fejemet -Most játszottam először ilyet eddig még soha -csak pislogva nézett rám és a többiek is akik ezt hallották, egy mosoly kúszott az arcára és megveregette a vállamat. -Csak Gou magyarázta el gyorsan a szabályokat a játék előtt. -mutattam rá a fiúra aki kifelé tartott az ajtóhoz az orrához tartva a ruhaanyagát...he ennek mi baja? Ennyire lábszag lenne itt bent vagy mi? 

-Nagyon szép volt ahogy alkalmazkodtál a labdához jók a reflexeid. Ügyes vagy -mosolygott és felkelt. 

-Köszönöm. -mosolyodtam el és picit nehezen felkeltem. 

Bent az öltözőben a fiúk is mondták hogy ügyes voltam csak az érkezésre figyeljek és hordjak térdvédőt ha ott sérülékeny vagyok. Ezek után még volt pár órám és ezután összeszedtem a cuccaimat elköszöntem Keitől mert Goukit már nem találtam az igazat megvallva tesi óta került engem..vagyis mikor közel értem hozzá csak úgy elment onnan...ennyire megutált volna vagy mi? ...Nem is tudom, de ezt nem szeretném ....kicsit megkedveltem, igaz nem a kedves szavak mestere de a maga módján kedves...-mikor kiértem a suli elé valami hirtelen megölelt és ijedségemben majdnem szívinfarktust kaptam, de rá kellett jönnöm hogy csak Chion az...-meglepődöttségemben azonnal magamhoz ökleltem mire ő kuncogva viszonozta azt. Egy ideig bújtam hozzá, de valami megzavart...egy tekintetet éreztem magamon, viszont akié volt az nem az udvaron volt...nagy szemekkel felnéztem a suli épületére és egy alak surrant el az ablakból gyorsan...egy ideig bámultam mire Chion zavart meg 

-Héj, mit nézel ennyire nem is örülsz nekem? -kuncogott és pöckölte meg az orromat

-De, de és semmit örülök hogy itt vagy. -boopoltam az orrára és kuncogtam. -ezután elindultunk haza bár még a gondolataim néha még mindig azon az alakon jártak és a kilétéről...

Sziasztok Gyümiteák vagy Szotyolák! (éppen ki minek érzi magát...)

Meghoztam a következő részt hát nem is tudom, azért remélem tetszik nektek és várjátok a következőt! Köszönöm hogy elolvastad. Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk. Addig is:

Sziasztok!<3<3<3