Örökké melletted (Félbehagyva)

Ragaszkodunk

Aito szemszöge:

Amik most történtek olyan ismerősek nem? Nektek nem? Mert nekem eléggé, mintha ezt már láttam volna valahol...anno...kicsit régebben, de amiben biztos vagyok Gouki nagyon sokban hasonlít Naokire ugyanolyanok mindegyiket egy tudja legjobban hajtani ez az ha szerelmének szüksége van rá. Mint egy őrangyal, bár arra kíváncsi vagyok Mio mit érez utána vagy hogy gondol rá. Jó ne nézzetek nem vagyok én pletykás mint az utcán a kinti padon csücsülő öregasszonyok akik még a postás kutyájának az eledelét is kibeszélik. Jó, én nem vagyok ilyen csak szimplán érdekel mi is lesz velük. Hiszen a fiam szóval gondolom ezt érthető, de ne értsetek félre nem fogok ebbe beleavatkozni ez csak a fiatalok dolga...bár Naokira kíváncsi leszek mit szól majd ehhez. Nem az a ha a gyerekhez érsz én kinyírlak fajta de védelmező amit mondjuk meg is értek szóval...na mindegy ez most nem annyira lényeges, ezután néhány szót még beszélgettünk utána már nem nagyon és nem kicsit idővel később hazaértünk. -Gouki megállt az ajtóban és a még mindig alvó Miot ölelgette. 

-Gouki ha megkérhetlek behozod és ha elmondom hol a szobája felviszed? -néztem rá mire csak halványan elmosolyodott

-Persze nagyon szívesen. -válaszolt és visszanézett rám. -kinyitottam az ajtót és előre engedtem. 

-Ha felmész a lépcsőnél az első ajtó, de szerintem felismerhető egy díszesebb ajtót keresett. -mosolyodtam el és mutattam arra amerre kellett mennie. -csak bólintott és elindult arra. -indultam volna ki ezután a konyhába mikor Naoki mellettem szipogni kezdett és rám nézett.-pislogva vezettem rá a kék szemeimet és azonnal megöleltem

-Na Drágám mi a baj? Nem esett baja mint látod. -öleltem szorosan mire csak megsimizte a buksimat. 

-Nem az...azt tudom jól...

-Akkor mi az? Miért szipogsz és szomorkodsz itt nekem? -húztam szorosabban a karjaim közé

-Olyan gyorsan felnőnek...-törölte le a könnyeit és rám nézett és folytatta a megkezdett szipogását. He...? Most ez komolyan? 

-Öhmm...Drágám nem éppen egy esküvő közepén állunk, szóval ha lehet ne itasd itt az egereket...mert még semmi sem biztos -kezdtem el kuncogni és megpusziltam az orrát. 

-Jó tudom tudom, de akkor is? Hát nem aranyosak? Most néz rájuk tisztára magunkra emlékeztetnek. -szipogott tovább és szorosan odabújt. -na tévedtem Naoki jobban fogadta mint vártam sőt teljesen máshogy...nem is tudtam hogy ennyire érzékeny volna...

-Hu nekem is ez volt az első gondolatom amúgy. -néztem rá és kuncogni kezdtem. Tényleg egymásnak teremtett minket a sors mindig egyre tudunk gondolni. -De nagyon azok, de most hagyd őket ha lehet, megnézem Miot gyorsan és lejövök hozzád rendben? -nyomtam gyorsan egy puszit a szájára. 

-Rendben a hálóban várlak Kiscicám. -hívott egy gyors, lágy csókba és elment az említett helységbe. -kuncogva felmentem a gyerek szobába és mikor bement csak pislogtam. Öhmm...ok? 

Gouki szemszöge:

Mosolyogva vittem fel Miot a szobájába. Néha néha rá pillantottam aztán a lépcsőre hogy véletlenül például el ne essek aztán még jobban megsebesüljön itt nekem. Mikor elértem oda megkerestem azt az ajtót amit mondtak nekem és elindultam arra felé. 

Komolyan alig tudom róla levenni a tekintetemet olyan édesen szuszog a mellkasomba és közben még bújik is hozzám a kis drága. Annyira cuki hogy alig tudok betelni vele egyszerűen. -megtaláltam a szobáját és kinyitottam azt az ajtót és bementem rajta. -körülnéztem és picit elcsodálkoztam...gyönyörű nagyon szép szobája van. Tetszenek a minták rajta, de nagyon. Olyan különleges...mint Ő. -odavittem az ágyhoz és letettem rá eztán betakartam jól és megsimiztem a buksiját. -felnéztem egy pillanatra és találtam pár vásznat is ebben a helyiségben. Oh Ő festette őket? Tehetséges...csak ennyit tudok mondani nagyon az. -visszapillantottam rá és egy párnához kezdett bújni csak kuncogva figyeltem a jelenetet. Na le is cserélsz vagy mi? -mentem oda és megérintettem a kézfejét mire azonnal elkapta a kezemet és magához szorította. Mio...???

-Hé Mio...nem rossz érzés, de nekem mennem kéne meg neked is pihenni megtennéd hogy elengedsz? -mondtam neki halkan de csak durmolt tovább és nem engedett el. -csak pislogva néztem és próbáltam elhúzni, viszont nagyon ragaszkodós. -és ezek mellé még dorombolni kezdett amire még nagyobbra nyíltak a szemeim...Öhmm....ilyet is tud...??? -hallottam nyílni az ajtót és odakaptam a fejemet mire Aito jött be és csak pislogott. -Aito-san segíts...nem enged el...-elkezdett nevetni és odajött ő is. 

-Mio ereszd el szépen. -simizte ő is meg a kezét, viszont nem tette....

-Mio kérlek...és miért dorombolsz te...? -simogattam, de akkor sem gyengült a szorítás...Aito csak kuncogva figyelt és halkan nevetni kezdett.

-Gouki, Mio hybrid nem tudtad? -nézett rám picit meglepődve.

-De azt eddig is tudtam...csak nem tudom pontosan megmondani milyen fajta...de ha lehet az illata alapján kicsit a párduc felé hajlok. 

-Macska inkább az de párduc is van benne ezt jól érezted, de az előbbihez jobban hasonlít és inkább azokat a tulajdonságokat is mutatja. Például a dorombolás. -kuncogott és a szemeimbe nézett. Oh hát akkor ezért éreztem macskát is...csak a kettő között nem tudtam eldönteni melyik is lehet az...de akkor teljesen jól éreztem valamennyire...Hát akkor végül is nem hiába hívlak Kiscicának. Akko nem is vagyok olyan hülye. -csak kuncogni kezdtem én is és bólintottam egyet az anyukája felé.

-Hát valahogy ez a kettő között cikázott a gondolatom, viszont akkor mindkettő igaz. -futott egy vigyor a számra és a kicsit valamin gondolkodó Aitora néztem aki néhány másodperc múlva meg is szólalt. 

-Gouki...amúgy szerintem ezzel azt akarja mutatni hogy jobban örülne ha itt maradnál...ha szeretnél nem lenne gond ha itt akarsz maradni akkor nyugodtan. -mosolyodott el mire csak meglepődve rá néztem. -Nyugi Anyukádnak szólok is mindjárt addig próbáld meg magad elengedtetni vele. -kuncogott és leindult meg sem várva a válaszomat...

Oké...de ami száz százalékban biztos...hogy nagyon bírom Aitot. Nagyon kedves és gondoskodó csodás szüleid vannak Kiscica. .simogattam a kezét és leültem mellé. 

-Kiscica...itt maradok ne félj...nem megyek el. Itt maradok éjszakára veled szóval kérlek engedd el a kezemet ha lehet...-hallgatott rám és picit gyengült a szorítása és engedte hogy kihúzzam a kezemet amit meg is tettem. -Köszönöm szépen Cicuska így most jobb. -mosolyodtam el is megmozgattam a csuklómat. -gyorsan odahajoltam és egy kisebb puszit hintettem a homlokára, és ezen tettemre egy halvány pír keletkezett az arcán amire halkan kuncogni kezdtem. Awww hogy még álmában is elpirul ez annyira cuki.  

Olyan kis édes komolyan mondom hogy mindjárt megeszem. És az illata is édes mint a méz. Pompás -lassan a kezeimmel magamhoz öleltem amitől bújni kezdett mint a macskák mikor a mamájuk odamegy hozzájuk. Hát Mio szerintem én valami vas vagyok te meg a mágnesem aki folyamatosan vonzz engem és lassan eggyé válunk így mikor egyre egyre közelebb kerülünk egymáshoz Édesem. -mosolyogtam és belepusziltam a tenyerére mire kicsit megmozdította az egyik ujját. Vajon ha felébred emlékszik majd valamire is a csókból vagy még sem? Ha igen lehet meg is kapom az első pofonomat tőle...ezért...Mondjuk erről szerintem még Aito sem tud...ha csak ki nem olvasta a gondolataimból...de ha igen az elég gáz...viszont most nem is ez a lényeg...ha tud is róla...mit fog reagálni rá...vagy nem is tudom...az biztos hogy viszonozta...de komolyan is gondolta...? Nem tudom...ezekre is akkor egyedül kaphatok választ ha felébred. Cicuszka nem kell sietned ne ébredj fel ezért ha megtennéd inkább pihend ki magad és legyél tele energiával...így is miattam fáradtál ki ennyire, majd valahogy visszaadom és én is segítek rajtad. -nyomtam még egy gyors puszit az arcára és figyeltem ahogy édesen szuszog mellettem. -ahogy figyeltem minden mozdulatát lassan elnyomott engem is az álom és befeküdtem mellé...Igen aznap este véletlenből meg nem is...egymás mellett aludtunk...de úgy hogy Mio szorosan bújt a mellkasomba én meg a karjaimmal öleltem ahogy csak tudtam és ketten szuszogtunk együtt egy ágyban...Oh csak kérem holnap én keljek előbb, mert ezt már sehogy sem fogom tudni kimagyarázni...

-Szép álmokat Kis cicus. -suttogtam halkan és én is vele együtt az álmok világába zuhantam az édes álomba ahol senki sem bánthat minket sohasem...

Sziasztok Gyümiteák!

Meg is hoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3