Örökké melletted (Félbehagyva)

Minden rendben

Mio szemszöge:

Nem hiszem el...komolyan utánam jött, de miért...? És miattam sebesült meg...nem hagyhatom hogy meghalljon semmiképpen sem. Az én hibám az egész...miattam esett baja...-mikor végre elengedett azonnal odamentem hozzá és segíteni akartam neki, viszont nem engedte. Gouki nem hiszlek el...komolyan csak kicsit hagyd már magadat. -próbálkoztam tovább mikor már nem tudott annyira ellenkezni. -az arcán teljesen látszódott, hogy nem értette pontosan mit is csinálok vagy akarok. -a szemeibe néztem és a kezemet lassan rátettem a sebre. 

-Sajnálom, lehet kicsit fájni fog... -mondtam neki halkan és lassan elkezdtem neki begyógyítani amire először felszisszent és aztán nagy szemekkel nézett rám pislogva...-folytattam amit elkezdtem. Érzem gyengülök...sajnos ezt még nagyon kevésszer gyakorolhattam így nem vagyok benne profi, viszont Anya segített sokszor...-lassan beforrt az egész, csak hagyta, bár néha kisebb fájdalmas hangok hagyták el a száját...(A te szádat meg majd más milyenek fogják...ja mi? xddd) Sajnálom nem akarom hogy fájjon neki...e nem tudom más hogyan...-mikor befejeztem éreztem hogy forog velem a világ...mintha szédülnék, pedig nem is volt annyira nagy seb...nem kéne ennyire kimerülnöm tőle...Gouki...remélem minden rendben..de én most... -lassan rá néztem mire csak a sócsillogó szemeit láttam meg és azonnal szorosan magához ölelt. -kicsit meglepődtem és odabújtam a karjaiba és Ő meg tudott tartani hogy ne dőljek el. Lassan jobban leszek csak kicsit pihennem kéne...-odabújtam a nyakához mire lassan felemelte a fejemet úgy hogy szemkontaktusba legyek vele és odahajolt. -mire készülsz...? -csak figyeltem lassan minden mozdulatát, de már alig tudtam nyitva tartani a szememet. 

-Mio annyira örülök hogy most a karjaimban vagy. -suttogta az ajkaimra és lassan a párnácskáimra hajolt és lágyan megcsókolt. -meglepődve, nagy szemekkel rá néztem. Ez mi a francot csinál...? He? Gouki te...most komolyan...? Ebbe mi ütött? -finoman falni kezdte az ajkaimat és nem bírtam ki viszonoznom kellett amit meg is tettem. -nehezen a kezeimmel átkaroltam a nyakát és szorosabban bújtam. -erre nem számított ez látszott rajta, viszont nem torpant meg és folytatta amit elkezdett. -megharapta az alsó ajkamat amire automatikusan picit kinyitottam a számat. -áthatolt a nyelvével és minden kis zugot elkezdett felfedezni a számban amire egyszer kétszer kisebbet belesóhajtottam. -mikor elfogyott a levegőnk elvált ezzel egy nyálcsíkot hagyva köztünk. -pihegve vizslattam a szemeit amik halványan boldogságot tükröztek. -gyorsan még egy puszit nyomott a számra és szorosabban ölelt át a karjaival...,csak pislogva figyeltem...nem értem miért tette ezt...? Ez annyira álomszerű...mikor először láttam nem hittem hogy valaha is ilyen történik köztünk, sőt azt sem hogy Ő fogja tenni...olyan antiszociálisnak látszott először, mint aki sohasem szeretné ha valaki vele lenne, az osztályban ezt a viselkedést mutatta, de itt olyan gondoskodó...mint aki szeretne rám vigyázni...mint egy őrangyal...Gouki...kérlek ez a pillanat ne érjen véget. -bújtam oda még szorosabban és elkezdett elnyomni az álom, úgy tűnik eddig volt erőm...Kérlek vigyázz rám és magadra. -öleltem át és lassan lehunyva a szemeimet elaludtam egy kicsi idő után rajta...még mielőtt ez megtörtént éreztem az érintését a fejemen...simogatott...annyira kellemes volt a meleg tenyere erre kicsit dorombolni kezdtem amit szerint pöppet furcsálhatott, viszont nem tehetek róla ezt nem tudom irányítani...-a fejemet a mellkasába fúrtam és kapaszkodtam hozzá. Kérlek mikor felébredek legyél ott te is...-gondoltam ezt és az álmok földjére zuhantam. 

Gouki szemszöge:

Csak egyszerűen néztem minden egyes kisebb mozdulatát...nem annyira fájt amit tett...de erre ő hogy képes...? Igaz ha hybrid akkor lehet...de de...mindegy...-magamhoz öleltem. Mitől fáradhatott ki...igaz itt k tudja mit csináltak vele és mennyit pihent azóta...az is igaz ebből a szempontból...nem tudom mit akartak, viszont amit tettek százszorosan kapják vissza ebben biztos vagyok. Most csak nézd meg szegénykét...alig tud már csinálni valamit...egy lila nyom a karján és sok helyen fáslis...Szegénykém...pici Miom...Esküszöm ezt megbosszulom, nagyon nagyon sajnálom hogy nem jöttem előbb és ezeket mind át kellett élned, nekem kellett volna helyetted. Hogy én szenvedjek és ne te. Egy ilyen csodálatos teremtésnek mint neked bűn ezt megtapasztalni, téged szeretni és megóvni kéne...egy kincs vagy...számomra és az hogy most itt lehetek veled egy csodaszép ajándék és nagyon boldog vagyok, ennél már jobban csak egyszer lehetnék, de az más tészta és ennyivel is bőven beérem teljesen. -a szemeibe néztem és lassan a haját arrébb tűrtem hogy mind a kettőt láthassam. Gyönyörű szépek csak még aranyosabbá tesz ez is meg minden egyes porcikád...áh már nem tudom szerintem sehogy sem tagadni...fülig szerelmes lettem...nem bírom...itt fekszik az ölembe engem vizslat és olyan aranyosan néz, áh muszáj lesz...-hajoltam oda és az ajkaira tapadtam amire először természetesen meglepődött, de amin később én az az volt hogy viszonozta és nem lökött el magától. -lassan a csókunkat egy francia csókká formáltam és közben halhattam az édes hangját ahogy élvezi is mit csinálok épp. Nem hiszem el magamat...lehet ezek után teljesen meg fog utálni meg ilyenek...de most hagyjuk a hülye gondolatokat...ezek el is szálltak mert csak a pillanatra tudtam koncentrálni és arra hogy egy idő után hagynom kellett neki levegőt is így elengedtem és picit lihegve nézem rá ezután. 

Olyan kis aranyos ahogy gyengén pírban úszó arccal éppen engem vizslat. -gyorsan loptam még egy puszit is amit a szájára hintettem és ismét magamhoz öleltem. -lassan megéreztem a szuszogását a nyakamnál. -halvány vigyor ült ki az arcomra. De édes ha alszik bár ébren is nagyon az. -lassan simogatni kezdtem a fejét amire halkan dorombolni kezdett. Aww megeszem de kis cuki -folytattam egy ideig ezt és hallgattam. Ez annyira nyugtató és kellemes hogy mindjárt megeszem olyan mint egy kismacska. Annyira aranyos. -mosolyodtam el jobban és úgy hogy ne ébredjen fel. -felvettem menyasszony pózba és lassan kiindultam megkeresni Aitoékat. -mikor megláttam őket azonnal szóltam nekik és odaszaladtak. -próbáltak halkak lenni mivel látták hogy már a picurka az álmok édes földjén jár. 

-Kicsim...-ült ki mindkettőjük arcára egy nyugodtabb vigyor. -hát tegyük hozzá velük is jóban kell lennem ki tudja még a végén az anyósom és az apósom lesznek...na hagyjuk a hülye dumát...nézzétek el nekem. -simított Aito lassan végig az arcán és ahogy tudta magához ölelte. -Naoki lassan rám nézett és meglátta szerintem a vért is pislogott. 

-Gou jól vagy? Mi történt? -jött oda azonnal és súgta nekem. 

-Csak megvédtem ahogy meg is ígértem, de jól vagyok Mio begyógyította. -az anyukája felkapta a fejét és ránk nézett egy mosoly kíséretében. -mire az apukája is csak vigyorogni tudott én meg nem érettem. 

-Köszönjük. -veregette meg a vállamat. -és indultunk meg ahányan csak voltunk. -Tudod most azért alszik ennyire mert kimerült. -nézett rám. -És egy darabig még fog is.

-Ugyan én okoztam ha úgy nézzük. -öleltem Miot jobban magamhoz mire bújni kezdett. -Oh azt gondoltam, biztos keveset hagyták itt pihenni. 

-Nem a te hibád, ezt sose mond többet. -picit mérgesen rám vezette a tekintetét mire csak kisebbet bólintottam és kiértünk az épületből ahol a többiek is vártak ránk. 

-Tudod Gou, Mio nem csak azért fáradt mert keveset pihent. -mikor ezt Aito kimondta csak pislogva néztem rá. -visszanézett és folytatta. -Tudod amit tett azt tőlem örökölte és ennek nagyon is örülök. Ezzel sokat tud segíteni ez egy nagy áldás, viszont mindennek meg vannak az árnyoldalai. Ha gyógyítani szeretne sokáig akkor erősnek kell maradnia és mindig kipihentnek, mivel a saját erejéből gyógyít. Szóval szerintem így is fáradt volt és mivel segíteni akart neked addig csinálta míg be nem aludt. -csak lassan bólintottam, de akkor miattam van megint ez igaz? Miattam aludt el...ezért fáradt ki...megint én tehetek mindenről. -Hé Gou eszedbe ne jusson magad hibáztatni tudom hogy azt teszed -felkaptam a fejemet és odanéztem...honnan...vagy? -elkezdett kuncogni. -Én sem vagyok fából tudom mit érzel plusz tudok mások gondolataiban olvasni. -oh így könnyű hallod...-És -folytatta szerintem amibe belekezdett. -Ha Mio örökölte ezt akkor vigyázz mert a végén kiolvassa mit is érzel iránta. -teljesen elpirultam és lenéztem. -Áh, bocsánat nyugodj meg nem mondom el senkinek. mosolyodott el és simogatta meg a fejemet. -És nem tiltalak el ezért tőle eszedbe se jusson. Ha ő is szeretné én támogatom, és Naokinak sem mondom el, ez a te dolgod. -kuncogott és sétáltunk tovább. -lassan felnéztem először Miora aztán egyenesen rá. 

-Köszönöm. -mondtam halkan 

-Ugyan ez csak természetes hiszen megvédted akármi is történt ez előtt köztetek és nem hagytad hogy elmenjen és örökké eltűnjön. Becsülendő. -mosolygott. 

A gondolataim most elidőztek mindenhol és mindenen amin csak lehetett. Nagyon sok minden történt és pár dolgot meg is tudtam róla...de imádkozzunk hogy nem örökli...bebaszna ..örülök hogy most remélem egy kicsit megkedvel nem kell hogy még emiatt is megutáljon...sőt most már Aito is tudja...de ő olyan kedves velem senkinek nem mondja el és még támogat is...na meg nem utál azért ami történt...vajon velük is történt ilyesmi hogy ennyire megérti az ilyen helyzetek vagy, mindegy...most...minden minden egy pontban mindig rá kanyarodott vissza. Csak rá arra aki éppen édesem alszik a karjaimban és bújik mint egy kiscica. Remélem egy nap az én cicám leszel...

Sziasztok Gyümiteák!

Elnézést a kicsit hosszabb kimaradásért, a házik a hibásak...ti is sokat kaptok? Na mindegy meghoztam a következő részt ami kicsit hosszabb lett és egy kisebb romantika is csatlakozott hozzá, ami nem nagyon erős oldalam. Remélem tetszett nektek. Köszönöm hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3