Örökké melletted (Félbehagyva)

Válasz helyett cselekvés

Mio szemszöge:

Nagyon boldog voltam, mikor végül azt mondta hogy velem marad most, csak úgy repkedtem a boldogságtól és már a felhők közt éreztem magam lassan. Az ami engem elkapott úgy hiszem nem csak egy szimpla sima lángoló érzés, ami hirtelen felkapott. Nem, úgy érzem itt egy mélyebb kötelékről van szó...egy sokkal erősebbről mikor van valakid akit soha nem akarsz elengedni, viszont nem azért mert nem bízol benne, hanem pontosan azért mert szereted...szeretem...furcsa szó...de a jelentése több értelmű...lehetek rokonokat, barátokat szeretni, viszont szerelembe esni is lehet ami már sokkal bonyolultabb egyes esetekben, mert mi van ha nem szeretnek viszont és az elutasítással csak te semmisülsz meg úgy érzed...vagy ez miatt az érzés miatt amit iránta érzel simán ki is használhat...de beszélek itt minden ilyet mikor róla soha nem tudnám ezeket elképzelni, hogy valaha is megtenne ilyet...ez baromság...ti kinézitek belőle? 

De most komolyan...szerintem én kezdek teljesen belé szeretni...mikor a közelemben van a szívem kihagy egy ütemet és mikor megérint perzselés fut végig a testemen mint egy kisebb szikra...ami a szívemben pattant el...De akkor ez lenne a szerelem? 

Mikor megmondta hogy most már elmegy egy rossz érzés fogott el, olyan mint amikor elveszned tőled valakit vagy valamit...vagy épp valami eltűnik és sohasem látod viszont. Ezért rámásztam és szorosan megöleltem, ezzel megmutatva hogy akarom az itt maradását és nem azt hogy elmenjen. Mindennél jobban örültem mikor végre igent mondott (Remélem majd máskor te fogsz neki azt mondani <3), nagyon örültem neki és a mennyekbe repített a most magával hozott érzéssel.

Most nézek a távolba, figyelem a gyönyörű szép tót, amin megcsillan a Nap leérkező sugara ami melegíti is a földet és fényt ad neki. -érzem az illatát amitől sokkal jobban tetszik itt minden, a vállára dőlhetek és hagyja nekem, érzékelhetem érintése tüzességét ahogy a fejemet simogatja és a hajammal játszik olykor. Kell valakinek ennél több? Nem hiszem, de mint tudjuk ez sem maradhat örökké ilyen csendben, néha kellenek szavak mik sok mindent megmagyaráznak és értelmet adnak a tetteknek. Vagy éppen amit nem értesz arra kapsz választ és megvilágosulsz végre és nem kell a kérdések erdejében bolyonganod hogy választ találj erre arra és gondolkodni sem róla...ez pontosan olyan mint a napfény megvilágosít mint a kérdésedre kapott válsz, csak az utóbbiért meg kell szólalnod ám a Nap eleve hozza sugarait és nem kell kérned. 

Engem most egy dolog nagyon érdekelt és gondoltam hogy csak úgy magától nem fogja elmondani mert éppen tudja, hogy arra vagyok kíváncsi. Így gondoltam, felteszem ezt, ezzel is megtörve a közénk letelepedő kellemes ám nagyon halk csendet. 

-Gouki, te vámpír vagy igaz? -csúszott ki a számon ez a mondat mire egyenesen rám nézett kicsit furán, gondolom én meglepte hogy megszólaltam a síri csend után. -azonnal kicsit a számhoz kaptam a kezemet nem is tudom miért,,,és csak figyeltem hogy a nézés mellé választ is kapok-e.

Igen, ezért haraptalak meg, amit még mindig nagyon sajnálok...-hajtotta le picit a fejét mire közelebb másztam és a kezemmel felemeltem azt. 

-Nem haragudtam már eleve, csak megijedtem mert hirtelen nem tudtam miért csináltad. -nyomtam egy gyors puszit az orrára mire halvány pír jelent meg a puszi helye körül. -halkan kuncogni kezdtem mire Ő az ajkait az enyémhez nyomta majd elvette. -és én ezután fülig pirultam és csak a szemeibe tudtam nézni zavaromban. -ismét egy kis szemezgetés ülepedett le közénk a beszédtelenség hiányában és megint én szakítottam meg ezt. -És mikor szoktál inni vagy ezt nem lehet behatárolni, hogy például hetente egyszer vagy ilyesmi? -vezettem rá a szemeimet érdeklődően mire kicsit gondolkodni kezdett. 

-Nem tudom. Általában két hetente vagy hetente egyszer, változó attól függ mennyit ittam az előzőkor. -vonta meg picit a vállát és elmosolyodott. -Miért kérdezed? -kuncogott és kicsit közelebb hajolt hozzám. 

-Csak..érdekelt...-vörösödtem el jobban a közelségére. -De...ha nincs ellenedre és nagyon szükséged volna rá én itt vagyok. -mosolyodtam el halványan és megpusziltam az arcát. -Csak kérned kell. 

Hát...nem tudom normális vagyok hogy felajánlottam, viszont ő is segített nekem jó sokszor és meg is mentett onnan...na meg valljuk be ha nem ijedtem volna annyira meg biztos élvezni is lehetne ezt...de ne legyünk hülyék...fájna, viszont szerintem Gouki figyelne erre és direkt úgy csinálná ahogy jobb...már ha lehet ilyet...-a tekintetét bámultam és csak meglepődve figyelt engem, mint aki nem is vágta le hogy mit mondtak neki. 

-Öhm...köszönöm nagyon aranyos vagy hogy felajánlod, viszont nem kell, nem akarok fájdalmat okozni. -ölelt magához lassan.

-Gouki...ha fájt volna vagy nem akarnám nem ajánlottam volna fel, na meg miattad is mondtam, így könnyebb neked is nekem is...na meg ha neked ízlek akkor...-a végét már halkabban mondtam mire lassan a fülemhez hajolt. 

-Akkor most szabad...? -suttogta oda és éreztem hogy egy mosoly húzódik a szájára. -halk kuncogás hallatszott tőlem és csak eltűrtem a nyakamról a felsőmet. -Ha fáj, kérlek szólj és abbahagyom. -puszilta meg az arcom és odahajolt az ütőeremhez. -csak bólintani tudtam neki és figyeltem minden egyes kisebb mozdulatát. 

Persze most azonnal..milyen kis aranyos hogy lecsapott a lehetőségre gyorsan. Aww komolyan megeszem...na azért nem, de most csak mosoly jut az arcomra,,,olyan boldog vagyok találtam valakit aki kitölti a hiányos részeim egyikét és örömmel tölt el mindene, a látványa, az érintése, az illata, az egész lénye...annyira de annyira jó. -lassan megéreztem ahogy végignyal az érintett területen, ez egy kisebb sóhajt hozott ki belőlem, lassan elkezdte belém mélyeszteni a fogait. -kicsit fáj de nem is annyira, halkan felszisszentem, mire kicsit megállt, de mivel nem szóltam hiszen nem is akartam így folytatta amit elkezdett, éreztem ahogy szívja a véremet és átkaroltam a nyakát. -odadőltem rá és hagytam neki. -egy kis idő után befejezte és lenyalta a sebet eztán egyenesen a szemeimbe nézett. 

-Fájt...? -tett fel a kérdést nekem mire csak megráztam a fejemet. 

-Nem...az igazat szólva kicsit élveztem is. -mosolyodtam el és odabújtam hozzá kicsit fáradtan. -annyira nyugtató az illata nagyon imádom...már néha néha messziről is megérzem és tudom, hogy Ő közeleg. 

-Akkor jó, megnyugodtam. -húzódott egy vigyor az arcára és lassan az ajkaimra hajolt. -azonnal viszonoztam a csók kezdeményezését és jobban átkarolva a nyakát közelebb húzott magához. -becézgetni kezdte a párnácskáimat és az ölébe húzott egy kis idő után. -vad mégis lágy csókban részesítettük egymást, de minden boldogságnak olykor olykor vége szakad így ennek is a levegő hiánya miatt. -mikor ezt megtörtént léptek zaja csapta meg a fülemet mire kicsit lihegve odakaptam a fejemet...és ki tűnt fel épp most a színen...hát nem egy vörös fiút láttam meg...vagyis Chiont szerény személyében...pont így pont most...mikor egy másik fiú ölében csücsülök cseresznyepiros arccal...-rávezettem a tekintetemet mire egy mosoly húzódott az arcára és intett egyet közben rá nézett Goukira akin érzem hogy nem igen örül...Na kíváncsi ebből mi fog kisülni...Egy biztos...az hogy nem pogácsa...

Sziasztok Gyümiteák!

Meg is hoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!