A gyémant rabszolga (Befejezett)

💎Negyedik fejezet💎

Ary pov.
Ezt... Ezt nem hiszem el. Gazdi még csak hozzám sem ért amikor megérkeztem. Aztán másnap megvolt az elsőm és hónapokon át küzdköttem, hogy egyáltalán az ölébe vegyen olykor. Erre jön ez a kis nyomorék és ő már az első egy óra után csókot kap. Nos, Vladimir... Gratulálok. Új ellenséget már szereztél.

Vladimir pov.
Igor ajkai vinoman nyomódtak az enyémhez, olykor maguk közé véve az enyéimet, megnyalva őket. Csodás volt.
- Szépen tudsz énekelni.
- Ez a beépített adottságom. Minden kisállatnak van.
- Ary nekem sosem mesélt ilyesmiről! Ary! - kiáltotta mire a fekete macska már itt is volt.
- Igen, gazdi?
- Neked mi a beépített adottságod?
- Én... Nekem nincs olyan... - hajtotta le szégyenkezve a fejét. Szegény, nem volt időm szólni Igornak, hogy ilyesmi csak a legritkább, legdrágább példányoknak van. Főleg az omegáknak.
- Talán ha együtt tanultok majd Aryra is ragad valami. - mondta Igor majd felállt. Megbirizgálta Ary arcát, nekem pedig nyomott rá egy puszit.

Igor pov.
Megcsókoltam Vladimirt. Eluralkodott rajtam valami fura érzés. Erről muszály volt beszépnem valakivel. Egy embert ismerek, aki közelebb került az egyik állatkájához mint bárki máshoz. A bátyám, az egyik elnökjelölt, Marcus. A szüleink halála után rámaradt a vagyon nagy része, plussz apánk tóbb tucat állatkája, de ő csak egyet tartott meg. Egy Mori nevű vörösróka hibridet. Amikor megérkeztem hozzá a szobalány engedett be. Marcus a nappaliban ült miközben Mori az ölében szundikált. Hosszú vörös haja most párnaként szolgált miközben a bátyám a fejét simogatta.
- Szia, Igor!
- Szia! A telefonban mindent elmondtam. Pont erről akarok beszélni. Megőrülök attól az aranyos kiscicától és nem tudom, hogy hogyan kezeljem. Te, hogy kezeled?
- Igor, ezt nem kezelni kell. Hanem hagyni, hogy elsodorjon. Mindennél és mindenkinél jobban szeretem az én kicsi rókámat és boldog vagyok. Szerintem a te kiscicád épp olyan szívesen megadja neked ezt a boldogságot mint amennyire te vágysz erre a boldogságra.