💎Hatodik fejezet💎

4.1K 236 8
                                    

Vladimir pov.
Felmentünk Ary-val a szobába és elkezdtük lemosni a sminket, valamint levenni a ruháinkat. Ő mindenféle hezitálás nélkül ledobta magáról a ruhát, de én nem mertem a szeme láttára levetkőzni.
- Ary!
- Hm?
- Kimennél majd, amíg én leveszem a ruhám?
- Nem.
- De...
- Figyelj! A gazdi előtt is meztelennek kell majd lenned! Bizony! Ha már előttem is félsz, tudja a fene, hogy mi lesz veled! Tudod mit? Gyakoroljunk! Lássam mit tudsz! Leülök ide és nézem, ahogy vetkőzöl. - mondta és leült az ágyra.
Nem akartam vele vitatkozni, hisz azzal, hogy segít, biztos csak jót akar. Ezért elé álltam és elkezdtem levenni a ruhám.
- Ne, ne, ne! Ne így! Lassan! Érzékien! - állt fel.
- Azt, hogy kell? - kérdeztem. Ekkor az egyik ujját beleakasztotta a ruhám szélébe és iszonyatosan lassan a bőrömhöz simítva az anyagot lehúzta.
- Így! Ez a csábítás lényege! Úgy kell ezt az egészet csinálni mintha azt akarnád, hogy tegye meg veled, ez a célod! - magyarázta.
Kezdtem érteni, hogy mire céloz és hálásan megöleltem.
- Köszönöm, Ary! Nagyon hálás vagyok, hogy tanítasz engem! Ugye tudom majd viszonozni neked valahogy?
- Majd meglátjuk. - morogta a szája sarkából.
Éjszaka valamiért nem tudtam aludni, ezért inkább lementem a nappaliba, csendesen, hogy ne keltsek fel senkit. Ott aztán leültem a kanapéra és néztem ki a hatalmas ablakokon. A vendégek már mind elmentek, így kissebb rumli és hatalmas csend uralkodott most.
- Vladimir? - hallatszott a hátam mögül egy hang. Igor volt az. Ekkor jutott eszembe, hogy az állatkák nagyon komoly büntetést kaphatnak, ha engedetlenek.
- Bocsánat, Igor. Nem tudtam aludni és csak úgy lejöttem, kérlek bocsáss meg!
- Nem kell bocsánatot kérned! Igazából én sem bírtam aludni. - mondta és leült mellém. Elkezdte a nyakamat cirógatni majd megcsókolt. Lassan eldöntött a kanapén és finoman csókolt, ölelt engem. Szerintem itt az én időm. Lassan felültem az ölében és a nyakába kapaszkodtam, míg mindketten hevesen kapkodtuk a levegőt. Lassan a füléhez hajoltam és belesuttogtam:
- Vetkőztess le!

A gyémant rabszolga (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora